Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-264
2M. országos ülés Julius 5. 1874. 253 zatok keletkeztek, melyek semmi egyebet nem mondanak, mint azt, hogy a vallás- és lelkiismereti szabadság tiszteletben tartassák; hogy akkor a képviselőháznak, különösen pedig Deák Ferencznek az lett volna intentioja; hogy a vallás- és lelkiismereti szabadság ezen proclamálása folytán azon culturalis czélok, melyek a rabbi-tanoda által előmozdittatni szándékoltatnak, hogy azok megakadályoztassanak. Én részemről nem hiszem, hogy köszönettel fogna tartozni Deák Ferencz képviselő ur azon inlentio neki tnlajdonitásaért, melyet Zsedényi fölhozott. Ugyancsak ily módon hangsúlyozta Zsedényi képviselő ur, hogy ime ezen alapítvány keletkezése az absolut időbe esik, és a Thun- és Pálffy-féle rendeletekkel, szóval nem alkotmányos módon keletkezett; ő ugyanis azon következtetést vonta ki ebből, hogy mindezen intézkedés, mely ezen időben történt, tehát 1867. előtt : semmis, helytelen, mert alkotmányos utón nem történt, következőleg azt nem respectálja. Ugyan kérdeném a tisztelt képviselő urat: meggondolta-e ennek következését, mely ezen állításból Származhatok. Nem hiszem, mert ha a zsidó-alapra vonatkozó dolgok 1867 előtt nem-létezőknek tekintetnének: akkor nincs zsidó-alap; (Helyeslés.) mert Matassa meg azon okmányt, azon törvényhozási intézkedést, mely szerint azon alap 1867. után keletkezett. Ha valaki megtagadta ezen alap érvényességét : megtagadja a tényeket, — ez forog itt fön, — melyek 1867 előtt keletkeztek, akkor egyátalán fölösleges ezen egész ügyről szólni, mert az akkor nem létezik. Azt is elfeledte a tisztelt képviselő ur, hogy ha ő 1867. előtti dolgokat teljesen ignorál ezen ügyben: akkor ezen egész petitionak, mely mellett ezen ügy fölmerült és tárgyaltatott, nincs, legalább nagyrészben nincs tárgya és czélja ; mert 1867. előtt az erdélyi izraeliták és többen, miként tegnap fölhozatott, a magyarországi izraeliták közül Is ezen alapban hozzájárulások által egyátalában semiru részt sem vettek, és mégis .1867 után az izraeliták nemcsak elismerték, de az erdélyi izraelitákra nézve egy későbbi rendelet által ezen részesülés kiterjesztetett; kiterjeszteni pedig nem lehet olyasmit, a mi nem létezik; következőleg azok. a kik az 1867. előtti tényeket ezen ügyben tagadják, önmagokkal jönnek ellenkezésbe; mert akkor azt állítják, hogy ezen 1867. előtti alapítvány egyátalában nem létezett. Én tehát ezen fölfogásban nem ©sztozom. Azt mondja Zsedényi képviselő ur, igenis nem létezik, mert a zsidó-congressus önmaga is lelátta az intézkedés törvénytelenségét, és azért szentesittetni is akarta; de a képviselőház kimondotta, hogy azokat, kik az intézkedésnek magokat énként alá nem rendelik: az nem is kötelezi; tehát ezen alapítványok intézkedése reá nézve nem kötelező. Ezen érv csak akkor állana, ha a zsidó-alap kezdete az 1867-iki congressus határozataiban gyökeredznek ; de akár lett legyen, akár nem volt a congressus ezen alapítványra nézve teljesen közönyös, miután az alapítvány keletkezésének jogalapja nem a zsidó-congressus határozataiban, hanem azt évekkel megelőzőleg, ugy, mint Rannicher képviselő ur előadta, keletkezett. Nem állván a tétel: nem áll a consequentia sem, melyet Zsedényi képviselő ur fölhozott. Én ezen ügyben azon nézetet tartom helyesnek, hogy ha ezen ügy egyátalán nem hozatott volna törvényhozás elé; de ha már ide került, igen egyszerű kérdésnek tekintem. Az alapítvány létezik; az alapítvány intentioja szerint, a ki kijelölte azon czélokat, melyekre az fordítandó, megnevezte azon közeget, mely az ő nevében szándékához képest, az alapítványt fordítani köteles; tudniillik a kormány, következőleg itt törvényhozási intézkedés szükségét egyátalában nem látom. Ha mégis azt látom, hogy a minister szükségesnek látta az ügyet a törvényhozás elé terjeszteni: annak oka az lehet, hogy a minister a törvényhozásnak be akarta jelenteni eljárását, azon nézetben, hogy a ház valami intézkedésnek netalán szükségét fogja látni; de éu ilyennek szükségét részemről nem látom. Zsedényi, de Irányi képviselő ur is a legnagyobb súlyt arra fektették, és ez plausibilisnek is látszott, mert nagyon szépen hangzik, ez: tiszteljük a vallás- és lelkiismereti szabadságot, ne erőszakoljuk egyik-másik vallásfelekezetre azt, a mi ellenkezik lelkiismeretével. Ugyan kérem, miféle erőszakolás, miféle megsértése a lelkiismeretnek van abban, ha egy iskola, egy rabbi-képezde szándékoltatik fölállittatni. Ha azt mondanák a folyamodók és azt mondaná tisztelt képviselő ur és igazolná, hogy a rabbi-képezde által csak a neológ elvek terjesztetnek és csak neológ rabbik képeztetnek; ha azt mondanák, hogy izraelita hitfelekezet paju'a csak az lehet, a ki ezen intézetben képeztetett ki: akkor érteném, hogy a lelkiismereti szabadságot látják megtámadni. De a nélkül, hogy a tanterv megállapittatott volna, a nélkül, hogy az egyik-másik felekezet részvételtől, vagy az oktatástól kizáratott volna, akkor hirdetni, hogy a lelkiismereti szabadság megsértetik : ez köpenyeg arra nézve, hogy az állam culturai czéljai meghiusittassanak. Én oly lelkiismereti szabadságot, mely a műveltséget akarja megakadályozni, nem akarok, és nem fogadom el azon tételt, hogy a lelkiismeret szabadságát sérti meg az, ha az állam iskolákat állit, a nélkül, hogy ezen iskolák látogatására valakit kötelezne, és a nélkül, hogy azt mondaná: csak az helyes, a mi ezen iskolákban taníttatik. Zichy képviselőtársam tegnap arról tartott egy terjedelmes értekezést, hogy ő ugyan nagy aggodalommal van azok iránt, a mik a ministeri indoi *
