Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-263

263. országos ülés Julius 4. 1874. 239 Ha arról lenne szó, hogy az orthodox hitközségek ugyanoly arányban és oly módon akarnának részesülni ennek áldásaiban, mint a neológok kívánják : ezt én a legörömestebb megadnám nekik; tudniillik, ha ők azt mondanák, hogy, miután mi már rítusunknál fogva is külön felekezethez tartozunk, tehát kívánjuk azt, hogy ami rítusunk szerint is, állíttassák föl rabbi képezcle: én ezt —- mondom — tökéletesen jogosultnak tartanám ; mert ha az egyik félnek joga van kívánni, hogy számára rabbi-képezde állítassák föl: akkor a másiknak is joga van ugyanezt lövetelni. Itt szakadt el a szál szerintem, mert én a tanításnak és a papok képzésének ügyét nem tartom csak felekezetinek vagy vallásosnak, hanem igenis tartom egy nagyjelentőségű culturalis és politikai kérdésnek Magyarországon. (Helyeslés.) Tisztelt ház! Voltak idők, és ma is szokásban van ez, hogy a protestánsok leendő papjaikat és tanárjaikat magok képeztetik ki külfölfön, és ott nyerik azok a magasabb egyetemi képzést, különösen a theoiogusok leginkább Hollandiában, és a német egyetemeken nyerik kiképeztetésöket. Emlékezhetünk rá, hogy a régibb korszakban a suprema inspectio jogánál fogva Bizonyos külföldi egyetemekről a fiatalok kitiltattak. Igaz, hogy a jwotestánsok mindig följajdultak ellene; de mindannyiszor egy elnyomó, és valljuk meg, idegen szellemű kormány ellen, a mely ellentétes vallást követett, tétetett a följ aj dúlás : azonban most, midőn ettől nem félhetünk: ez nem volna jogosult, Ls itt Zsedényi tisztelt képviselő urnák jegyzem meg azt, hogy az, a mit ő a hierarchia kérdéséről mondott: nem áll; inert az orthodox zsidó rabbinusok a hierarchiának legnagyobb terjesztői, és ebben anynyira mennek, hogy ők híveiknek bíró és fegyelmi közegei; azonban nemcsak ezen hatalmát terjesztik tul, hanem terjesztik az idegen és más országbeli nemzetiségek szellemét. (Fölkiáltások balfelöl: Ugy van!) Azért én elfogadom a ministeri előterjesztést, mert azt akarom, hogy a zsidó honfitársainknak legalább tetemes része magyar szellemű és magyar nevelésben részesüljön; sőt figyelmeztetem arra is, hogy igenis az ő legfőbb fölügyele ti jogánál fogva neki nemcsak joga, de kötelessége is figyelni, hagy azon zsidó rabbinusok, kik az orthodoxok részéről kiküldetnek, mily intézetekbe]! és mily szellemben nyerik kiképeztetésöket; (Helyeslés.) de megjegyzem, hogy azon határozati javaslatot, melyet a minister ur benyújtani méltóztatott, hogy mondassák ki, hogy a tőkének egyik fele kizárólag az orthodoxoknak bocsáttassák rendelkezésre, színién elfogadom. Pulszky Ferencz: Tisztelt ház! (Halljíih!) Valahányszor az elnök ur megnyitja az ülést, mindig azt szokta mondani: a tárgy mellett szólókat fogja jegyezni ez a jegyző, az ellene szólókat amaz. Én ugy látom, hogy itt már régóta azon szokás jött be, hogy nem azt nézik, ki szól mellette, ki ellene; hanem azt nézik: ki ül a jobb oldalon, ki a baloldalon. (Ugyvan!) Azt hiszem,miután kettő volt, ki a ministeri előterjesztés ellen szólt; most meg fogják engedni: ha egymás után kettő fog mellette szólani. {Tetszés. Halljuk!) Hogy ez nincs rendén, ezt magam is belátom; azért van behozva a szónokok ezen fölváltva szólása, hogy egyik a másiknak feleljen; ennél a kérdésnél talán csekélység ; de igen nagyjelentőségű lesz a választási törvényjavaslat tárgyalásánál, (Ugy van!) s kérem a jegyző urakat, hogy ezentúl a tárgyalás alatt lévő kérdések mellett és ellene szólókat írják föl, s annak rendje szerint hívják föl szólásra. (Átalános helyeslés.) Áttérve most azon kérdésre, melynek ugyan nagyságát átlátni nem tudom, csak gyanítom: előre is kijelentem, hogy én a zsidó nemzetiségnek igen nagy tisztelője vagyok. (Derültség.) Igen nagy, nemes nemzetiség ez, mely évezredeken keresztül föntartotta a maga jellegét, s mely annyi elnyomatás után még mindig mutatja egyes kitűnő tagjaiban, hogy azok képesek milliókat szerezni, s képesek ezen milliókat meg is tartani, a mit én képes nem vagyok; (Derültség.) hogy ők képesek újságokat szerkeszteni, és pedig jobban szerkeszteni, mint mi; hogy ők a philologiában a legnevezetesebb előmeneteleket tették: szóval, a mire adták magokat, azt ki is tudták vinni. Be kell ismernünk, azon elnyomott állapotban, a mint mi ismerjük, mikor Galicziából átjönnek, megvetjük őket, pedig nincs igazságunk ; mert annak a galicziai zsidónak fia, meglehet, már igen tisztességes ember, unokája pedig már milliomos, és csak olyan jó hazafi, mint akármelyikünk : a kis unokája pedig már báró lesz. {Nagy derültség.) Tehát előre kijelentem, hogy én nagy tisztelettel viseltetem a zsidó nemzetiség iránt; tisztelettel viseltetem iránta azért is, mert ők nemzetiségüket máskép fogják föl, mint mi. Nálunk a nemzetiség nem a vér; — mert ha körülnézek, látok itt legalább tiz nemzetiség ivadékait, kik mindnyájan jó magyarok, — nálunk nem a vér, hanem a nyelv a jelleg. Épen ellenkezőleg van a zsidónál. Nála a nyelv nem határoz, nála a vér határoz, és határoz a vallás. Ők — a mennyire én tudom — láttam több országban, Angolországban tökéletes angolok, nincs semmi más érdekök, mint angol. Megyek Francziaországba: ott meg francziák; ott" ministerek, képviselők; akármit lehet rólok mondani, csak azt nem, hogy nem jó francziák. Németországban németek, a német parlamentnek legkitűnőbb tagjai zsidó vallásúak. Jövünk Magyarországba. Igenis, itt is tisztelünk egy pár kitűnő képviselőt, kik minden tekintetben díszére