Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-263

236 263. országos ülés Julius 4. 1874. talomra vergődött katonai parancsnokságok intézkedése által bekövetkezett igazságtalanságot ő felsége kegyelmi tényével orvosolta: akkor azt hiszem, hogy noha az alkotmányosság aerájában élünk, ezért ő felségének csak köszönettel tartozunk. Azonban mindaz, a mi ezenkívül történt, ő felsége akkori tanácsadóinak ténye, és ezen szempontból véve a dolgot, azt hiszem, egészen más tekintet alá esik, és egészen máskép kell fölfogni a kérdést. Mert, tisztelt ház, ha ő felsége 1850-ik évi tanácsadójának csak egy fillére is lett volna ezen izraelita alapban. (Zaj.) E meggyőződésemet s szavazatomat indokolni akarom, ha azonban azt méltóztatnak parancsolni, hogy elállják, szívesen engedek. (Helyeslés egyfelől; halljuk! másfelől.) Az igaz, hogy ha ily zajban beszélek: ez az én gyönge orgánumom mellett csaknem épen. annyi mintha elállók a beszédtől. (Zaj. "FölhiáUások: Hát ne hesséljen,! Halljuk! másfelől) Elnök: Igen kérem a tisztelt házat, méltóztassanak a tisztelt képviselő urnák alkalmat adni arra, hogy előadását folytathassa. ' (Fölkiáltások: Halljuk! HalljukX) Oláh Gyula: Tisztelt ház! Igen rövid leszek. Azért mondom, hogy ha azon alapítványt ő felsége tanácsosai csak egy fillérrel is gyarapították volna: akkor talán lehetett volna azt mondaniok, hogy ezt így cselekedjük. Miután azonban ez nem így volt: én nagyon hajlandó vagyok az emberi természetből következtetni, hogy midőn ő felsége kegyelmi ténye által a sarczot elengedte, azon tanácsosok, kik e sarcz kivetésében részesek voltak : nem szívesen látták volna azt, hogy ők a legmagasabb helyről teljesen desavouáltassanak. Hogy tehát mégis legalább a látszatot és a cselekvés egj részét megmenthessék: előtérbe tették az izraelita iskolaalap alapítását, mely az ő kezdeményezésük látszatát volt hivatva megmenteni. Azonban tisztelt ház, azon időponttól kezdve, midőn az 1850-es időszak legbefolyásosabb tanácsosai megszűntek befolyásosak lenni a legfelsőbb körökben, — mondom, azon időponttól kezdve ezen alapra vonatkozólag ugyanazon tekinteteknek kellett érvényre emelkedni, melyek a világon mindenütt ily kérdésekben érvénynyeí bírnak. Ugyanis, kit tekintünk az egész világ által elfogadott elvek szerint alapítónak? Senkit mást, mint azt, a ki az alapítás anyagi terheit viseli. Miután megszűnt az izraelita sareznak kérdése : én el nem fogadhatom azon eljárást, melyet az igen tisztelt minister ur jelentésében találok, el nem fogadhatom tudniillik ' azt, hogy midőn egyik részről az mondatik, hogy a sarcz itt azon beszámítás alá veendő, mely alá veendők voltak 1348-ban minden más confessiok, s ezért a minister azt mondja, hogy a sarcz el van engedve, és midőn az. izraelita küldöttség nem állott el a jogtól, azt mondván, hogy ez nem sarcz, hanem tulajdon: akkor a minister ur azt mondja, hogy ő felsége adta, hogy ő alapította azt. Legyen meggyőződve a tisztelt ház, hogy valahány1 szór a magyar állam tulajdonát csak a legkisebb részben is megcsonkíttatni láttam és látom : mindig első voltam és leszek azok közt, a kik ezen elidegenítés ellen fölszólalnak; azonban sem hazafiúi kötelességemnek nem , tartom, sem képviselői állásomból kifolyónak nem hiszem, hogy fiskális fogással az állami alapítványokat növelni kellessék. Itt csak azon átalánosan elismert elv jöhet számításba, hogy kik viselték az alapítás terheit és ennélfogva nem szükséges nekem mondanom, hogy izraelita hitfelekezetü polgártársainkat tartom ezen alapítvány tulajdonosainak. A másik kérdés, melyet a minister ur fölvetett, az, hogy Magyarországon egy vagy két zsidófelekezet van-e? És erre vonatkozólag részint a tudomány constatált tényei, részint az állam törvényei szempontjából határozottan azt mondta, hogy itt csak egy zsidófelekezet van. Legyen szabad a tisztelt minister urat ezen í jelentésében foglalt egy nagyon föltűnő anachronisj musra mindenekelőtt figyelmeztetnem. Arra külöj nősen, hogy ő dr. Justnak, dr. Bittérnek és Herczl nek az 1857., 1858., 1861., 1865-ik években í megjelent munkáiból akarta azt bebizonyítani, hogy | 1869-ben Magyarországon nem szakadt kétfelé a zsidófelekezet, Ez olyan dolog, hogy ilyen eljárással a reformatio előtti chronikusok irataiból be lehet bizonyítani, hogy Magyarországon, lévagy átalában az I egész világon, reformatio nem tezett. 1869-ben i történt a zsidófelekezetek kétfeíékválása, természeI tesen, hogy ezen tény azon munkát nem érintheti. í már csak azért sem, mert későb következett be a I tény, mint a munka íratott A m magát azon tudo| mány constatálását elvilegi illeti: én azt hiszem, | hogy ugy a tudománynak mint a históriának igen ! kevés köze és jogosultsága lehet arra, hogy Ítéletet j mondjon a fölött, midőn egy ember azt mondja, | hogy én más vallási meggyőződésben vagyok, mint j te. Azt sem a tudomány, sem a história nem illetékes kimondani. Hogy kiki minő meggyőződésben van: az egészen egyéni kérdés, melyet nem a tudomány és história különben is megelőző aktái, hanem az egyes egyén: illetőleg a nyilatkozó álkrpitja meg. Azonkívül tisztelt ház, a mi az állam törvények szempontjából való álláspontját illeti a ministernek, midőn azt mondja, hogy Magyarországon csak az neveztethetik vallásnak, a mely beczikkelyezve van, és a mely beczikkelyezve nincs, az nincs > az állani által elismerve; azo nkivülMagyarországon nincs azon szabadság, hogy bárm vallásfelekezet állíttassák föl. Én értem azt, hogy ha valaki szereti a maga mulasztását elhallgatni; értem azt is, hogy ha va-