Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-253

13 253. országos ülés június 20. 1874. Az általam fölolvasott házszabályból az tűnik ki, hogy ha a minister nyilatkozik : jelenleg már a tárgyalás megkezdetett és ha a minister urnák joga van nyilatkozni: jogosítva vagyunk mi is az ő nyilatkozatára megtenni észrevételeinket. (Ellentmondás !) Igenis, tisztelt ház, be fog következni az idő, midőn a tisztelt minister ur a házszabályok 122. §. értelmében szólhat annyiszor a kérdéshez, a hányszor kedve tartja, kérem a tisztelt házat, ne méltóztassék megengedni, hogy a fönálló házszabályok lábbal tapostassanak, bár minister által is. Horánszky Nándor: Én azt tartom, hogy minden házszabályon fölül áll a törvény. Az 1848-ki III. törvény 23. §-a igy szól: „A ministerek az országgyűlés mindkét táblájánál üléssel bírnak, nyilatkozni kívánván, meghallgatandó!^ Azt gondolom, a törvénynek ezen intézkedése sokkal erősebb a házszabálynak erre vonatkozó §-ánál. A törvény értelmében a ministernek szava van. (Elénk helyeslés.) Pauler Tivadar igazságügyminister : Tisztelt ház! Előbb, mint a tisztelt ház Solymossy képviselő ur határozati javaslatának fölvétele iránt határozna, legyen szabad nekem röviden csak a kérdés fölvilágositására nézve néhány szót mondanom. (Halljuk ty Kérem erre a tisztelt házat, mert habár a tárgy, melyet a tisztelt képviselő ur megpendített, közgazdászati természetű; mégis mivel az eszközt, melyet czélja elérésére használ, a polgári perrendtartás némely szakaszai fölfüggesztésében találja és mivel az erre vonatkozó törvényjavaslat benyújtásával az igazságügy ministert kívánja megbízatni: mondom, legyen szabad nekem a kérdés fölvilágositására csak néhány adattal szolgálni. (Halljuk!) Én a tisztelt képviselő urnák azon indítványát, hogy a föld- és a házbirtokok elárverezései egy évre fölfüggesztessenek mindazon esetekben, a mikor azokat teljes becsértékökben, vagy azon fölül eladni nem lehet: legelőször is a joggal és az igazsággal ellentétben állónak vitatom. Minden polgára az államnak méltán követelheti, hogy a fönálló törvények szerint jogait érvényesíthesse, hogy jogai érvényesítésétől exceptíonalis intézkedések által el ne zárassék. A törvény mindenkire nézve egyenlően szőll, s ennélfogva, ha minden kivétel, mely a törvényben van, a régi példabeszéd szerint — privilegia sünt vulnera legis, — rendszerint sérelmes, annálinkább az olyan kivétel által, a mely a törvényben nincs meg, hanem a mely oecasionaliter csupán bizonyos körülményeknél fogva tétetik: az illetőn jogsérelem követtetik el; a jogsérelem elkövetését pedig minden államnak, melynek az igazságszolgás képezi egyik főföltételét, kerülni kell. Egyetlen eset van tisztelt ház, midőn ily kivételt tenni szabad, és ez az eset: vagy az államnak végszüksége; vagy pedig az államnak túlnyomó oly nagy haszna, hogy az ily kivételt, a közjó követeli. Hogy mi jelenleg a végszükség örvényén állnánk, oly örvény szélén, mint a minő más országokban a háború, a forradalom, és azért kellene ily moratóriumot behozni: ezt vitatni ugy hiszem, nem fogja senki. Tehát csakis a közjó szempontjából lehetne indokolni, annyiban, a mennyiben ezt netalán a közjó megkívánja. Én merem állítani, hogy annak, a mit a képviselő ur ajánl, épen az ellenkezőjét kívánja a közjó, mert a közjó egyik legfőbb alkotó eleme: az ország anyagi jólétének fölvirágzása és fejlődése ; az anyagi jólét fejlődésének pedig életföltétele a hitel. (Igaz!) Rendítsük meg a hitelt: és megrendítettük az anyagi jólét sarkalapjait. (Élénk helyeslés.) Miben áll pedig a hitel? A hitel abban a bizonyosságban áll, hogy az illető kötelességének eleget fog tenni, és ha eleget nem tenne: törvény utján arra fog szoríttatni. Különösen a vagyonhitel abban gyökeredzik, hogy az illetőnek elég vagyona van arra, hogy megfelelhessen kötelezettségének, és ha nem felelne meg, ha megfelelni nem akarna: a törvény arra szorítaná. Szüntessük már most meg a végrehajtásokat; szüntessük meg az illetőket szorítani kötelezettségeiknek teljesítésére: és talán segítettünk egyeseken, de megingattuk a közhitelt, megöltük Magyarországnak reálhitelét. (Elénk helyeslés.) Ezzel azon elvet, hogy az egésznek javát elébe kell tenni az egyesek javának, megfordítottuk volna,, és az egyesek javát, állítólagos javát tettük volna a közjónak elébe; állítólagos javát mondom, mert az tévedés, hogy ez által mi segítenénk egyeseken; nem segítenénk rajtuk, mert egy év múlva, ha azután tömegesen történnének ezen árverések: a birtokok szükségképen becsértéken alul kelnének el; (Igazi Igaz!) már a nagy tömegnél fogva is. Vagy talán akkor ismét külön kivételt fogunk szabni, a határidőt megint prolongálni fogjuk egy évre? és hol lesz ennek a vége? (Élénk helyeslés.) Elismerem, hogy a földmivelő osztály minden tekintetet érdemel; de arra van-e hivatva a törvényhozás, hogy a polgárok többi részeinek, hogy a tőkepénzeseknek érdekeit tökéletesen elfeledje? arra van-e hivatva, hogy elfeledje akkor: midőn mellettük a törvény és a jog szól; midőn ők fönálló törvényekre hivatkozhatnak, míg a másik fél azokra nem hivatkozhatik ? Ne is higyjék azt a tisztelt képviselő urak, hogy az ilynemű intézkedésből következő baj csak a tőkepénzeseket érné. A baj, a csapás, mely azo-