Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-261

261. országos ülés Julius 2. 1874. 197 nak, tehát a puszta véletlen censnsa. Avagy nem jő-e a legnagyobb kísértetbe azon községbeli lakos, a ki 5, 6, 7, sőt 8 órányira lakik a választási központtól: hogy vagy otthon ne maradjon, ha nem akar gyalogolni; vagy ha magát kocsin akarja odavitetni: kocsijára ne üljön azon embernek, a ki őí a kocsival megkínálja, és ne kösse le e tekintetben elhatározását annak kedvéért, a ki őt a választási helyre beviszi. Ez e tekintetben személyes meggyőződésem. Örömmel üdvözlöm nézeteit arra nézve is, a miket a kerületekre vonatzólag mondott tisztelt barátom. Ezeket is pártolom ás magaméivá teszem, s illetőleg tettem is már régebben. Azonban nem tehetem, hogy e pontnál ne figyelmeztessem őt arra, — és azt hiszem, hogy e figyelmeztetést mindenkor őszinte kedélyénél és készséges jóhiszeműségénél fogva szívesen fogja fogadni, — hogy az, a mit ő okul hozott föl a suffrage universellre nézve: a kerületek meghatározása által könnyebben volna elérhető. Mert mit állított ő? Azt mondta, hogy a büntetések e tekintetben nem fognak véget vetni mindazon visszaéléseknek, melyek a megvesztegetés tekintetében fölmerülnek; hanem arra kell törekedni, hogy suffrage universelle legyen, hogy így annyira nőjjön a választók száma, miszerint lehetetlenné tétessék bárkinek is a megvesztegetés. Ebben, tiszteit ház. nagy csalódás van. Ha ezt tisztelt képviselőtársam meggondolta volna: talán azzal végezte volna beszédét, hogy a kerületek számát, illetőleg a képviselők számát kell leszállítani; mert az ő érveléséből, nézetem szerint, csak ez következhetett volna, Hisz a képviselőjelölt, a ki vesztegetni akar, nem kisérti meg a vesztegetést az ország választóinál, hanem saját kerületének választóinál; arra tehát, hogy sok legyen a választó: nem szükséges a suffrage universelle; mert hisz a czél az ő logikája szerint csak az lenne, hogy az ő saját kerületében legyen sok a választó : ez pedig legnagyobb census; például 15 frtnyi census mellett is elérhető, ha oly választókerületek alakittatnak, melyek hat-, nyolczezer vagy 20.000 választót foglalhatnának magokban. Ez tehát, az ő okoskodása szerint, szintén üdvös lenne, mert hiszen ezen esetben sem lenne nagy kilátás a megvesztegethetésre. Azt hiszem, hogy ezt, ha elfogulatlanul itéli meg : be fogja látni, s ennélfogva engedje meg, hogy egyéb érvekre, melyekre részint már a múlt országgyűlésen volt alkalmam előzetesen felelni, részint pedig ma tettem megjegyzéseket, továbbá ne refiectáljak; kijelentem egyébként, hogy az alkerületenkénti vagy községenkinti választás elvét szintén melegen pártolom. Részemről ez irányban ugyan nem fogok indítványt tenni, mert kímélni akarom az időt; hanem lehetetlen meg nem jegyeznem azt, hogy e tekintetben kivihetetlennek még a jelen novella keretei közt sem tartottam volna egy oly intézkedést, hogy ama roppant kártékony csapásnak, a mely a közös gyülhelyen való megjelenésben rejlik: vége vettessék; nevezetesen azon esetben, ha a tisztelt ház beleegyezhetett volna abba, hogy az illető szakaszok, fejezetek, melyek a választási eljárásról szólnak: egyelőre függőben hagyatván, a kormány utasíttatnék, hogy például a jövő őszszel, vagy télen, de mindenesetre a legközelebbi választás előtt ez iránt javaslatot terjeszszen elő. Ez esetben nagyon gyakorlati lett volna a megoldás és így az ez irányban fölhozott nehézséget ellenérvül nem fogadhatom el. A titkos szavazást illetőleg, fájdalom, e helyütt az átalános vitánál meddőnek kell tartanom a szóváltást, habár a titkos szavazás mellett érveket fölhozni, ha nem is lennék meggyőződésem szerint a titkos szavazásnak elvi barátja, mint ellenzéki ember: kötelességemnek tartanám; mert a titkos szavazás egyedül az. mely a lelkiismereti szabadságot az alkotmányos gyakorlatban biztosítja. De ugy látom, ennek elfogadására az illető részletek tárgyalásánál sincs elég kilátás; tehát ezúttal csak röviden jelentem ki abbeli meggyőződésemet, hogy a titkos szavazás igen szükséges. Mert titkos szavazás nélkül, valljuk meg őszintén, a képviseleti rendszer tulajdonkép nem egyéb, mint egy neme annak, a mit a középkor theologusai pia fraus-nak neveztek; mert a választás előtt jogában áll mindenkinek befolyást gyakorolni a választókra. A művelt, úgynevezett uri osztálynak kötelessége is vezetni az értelmetlen tömeget; de hogy akkor is ott legyen, akkor is befolyásolja azt, akkor is mintegy galléron fogja a népet, mikor szavazásra kerül a dolog, mikor kell, hogy a szavazó már megérlelődött, meggyőződését függetlenül nyilvánítsa: ezt csakugyan be nem láthatom. Ezt jelezni kívántam a czélból, hogy lássa tisztelt képviselőtársam, miszerint a titkos szavazásnak csakugyan meggyőződésből vagyok barátja. Ezek után szabadjon még néhány megjegyzést tennem elvi állapotom jelzésére, szemben a novellával. (Halljuk!) Megvallom őszintén, hogy a magam részéről, — ámbár előre kijelentem, hogy annak elfogadásához bizonyos föltételek mellett, melyek könnyen teljesíthetők, hozzájárulok, — megvallom, mondom, hogy a novella eredeti bűnének először is azt tartom, hogy az csak novella marad. Mert nem győzött meg engem arról senki, hogy a kormány, melynek annyi ideje volt egy gyökeres javaslat kidolgozására: ilyent közel másfél év alatt ki nem dolgozhatott volna, annyival is inkább, miután a jobb oldalnak egy kitűnő, általam is igen tisztelt tagja, Horváth Lajos képviselő ur a maga szorgalmából kidolgozott és be is mutatott a jobboldali körnek egy törvényjavaslatot, mely nem volt novella, hanem egy egész rendszeres uj törvényjavaslat.