Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-261

186 261. országos ülés Julius 2. 1874. itt két állam, mint önök szokták mondani ; sehol sincsen az uj alkotmányról szó. Ez mind hiábavaló czafrang. Neki a császár, a birodalom a fő. És ezt mondja azon minister, kinek kezébe önök letették -Magyarország sorsát. Világos ezekből, hogy itt Magyarország ignoráltatik; ignoráltatík még abban a részben is, mit önök törvénybe iktattak. Ott van egy másik, még meglepőbb tény. Hivatkoztam a minap alkalmilag erre, de mivel daczára annak, hogy én ezt a múltkor a ministerelnök urnák kiváló figyelmébe ajánlottam, tőle semmi féle nyilatkozatot nem hallottam, kénytelen vagyok újból megemlékezni. Vonatkozik ez az úgynevezett Dienst-Reglement-ra. a katonai szolgálati szabályzatra, melynek egyik része még a múlt év végefelé, a másik része csak nem régen jelent meg. Ezen Dienst-Reglement egyedül csak az uralkodó által van aláírva. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy én nem ismerek Európában egy, az alkotmányosságnak csak halvány színével is biró országot, melyben a katonai szolgálati szabályzat, különösen midőn ez oly lényeges pontokat tartalmaz, mint a szóban lévő : a töivényhozás hozzájárulása nélkül alkottatott volna meg. (Ellenmondás jobb felöl.) Azt mondhatná erre valaki, hogy ez csak szabályzat, s ép ugy, mint szabadságukban áll a ministereknek is szabályzatot kiadni: annál inkább szabad ez az uralkodóknak. De bocsánatot kérek: ez nem puszta szabályzat, ez valóságos törvény, s a fejedelem ezt ki is mondja a bevezetésben, nehogy erre nézve valaki ámitsa magát az ellenkezővel. Fölolvasom az erre vonatkozó szavakat. (Olvassa:) „Die Bestimmungen des Dienst-Reglements müssen ihrem Geiste nach aufgefasst, durch die Offiziere der Mannschaft in einer ihrem Bildungsgrade entsprechenden "Weise erláutert und eingeprágt, von sammtlichen Personen des Heeres aber. welche Charge sie immer bekleiden, ausnahmslos als unabweisliches Gesetz beobachtet und selbst in formeller Beziehung genau vollzogen werden." Ki van ez emelve, és ritkított betűkkel kimondva, hogy: tudjátok meg, ez nemcsak szabály, •ez törvény, melyet én szabok. Alá van irva : Ferencz József. Ez, tisztelt ház, a törvény világos megsértése, ezért felelős a ministerium, mert hisz alkotmányos ' országban a fejedelem sohasem felelős ilynemű tetteiért. A mint látni méltóztatnak, már ez az első kötet magában elég vastag, a másik szintén ily vastag: és mind a két vastag köteten át, a hol mindenről van szó, a mi egy nemzetnek drága, minden előfordul, jcsak ez a szó nem „ Magyarország", csak ez a szó nem .alkotmány", ugy, h«%y valóban azt kell sejtem, miután lehetetlen, hogy ez feledékenységből történt volna, mert tévedésből is meglepő, hogy két ily vastag kötetben egy alkotmányos országban ne csuszszék bele ez a szó »alkotmány" : sejteni kell, — mondom, — hogy van valami ok arra, hogy a katonaság előtt eltitkoltassék az, hogy létezik alkotmány is; mert megtörténhetnék, hogy jöhetnek idők, midőn a katona megfontolná, hogy „hisz akkor nekem nemcsak a császárt, a birodalmat, hanem talán még hazámat és az alkotmányt is kell védenem." De még tovább megyek, és itt világos törvényszegés van. Az önök által alkotott 1867: XII. törvényczikk 14. §-a igy szól: „a magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei fölött, melyek nem a katonai sorozatra vonatkoznak: a magyar törvényhozás, és illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkedni." Halljuk, mikép szól a „Dienst-Reglement": „In aktiver Dienstpflicht stehende Personen des Soldatenstandes können das Wahlrecht für die Vertretungskörper, sofern ihnen ein solehes vermöge ihres Grundbesitzes zusteht: nur durch Bevollmachtigte ausüben." Ez az activ választási jogra voatkozik. A passiv választási jogról igy szól: „Wahlbar sind jedoch die bezeichneten Militar-Personen übei'haupt niemals ; sie können nur dem Herrenhause des Reichsrathes oder der Magnaten-Tafel angehören, und eintretenden Falles aus diesen in die Delegationen gelangen." Tehát itt világosan intézkedik polgári jogokról, sőt a polgári jogok legfontosabbikáról. A mikor ilyeket látunk, melyekből világosan kiderül, hogy a mit önök föláldoztak: arról még csak azt sem lehet mondani többé, hogy közös-ügy: hanem tisztán osztrák-ügy, mert ép ugy, ép oly alakban intézkednek arról, mint intézkedtek az absolutismus alatt: akkor fölmerül a kérdés, hogy mikép és mivel tudják önök lelkiismeretöket megnyugtatni? Jogom lenne kérdezni a minister uraktól, midőn ők maguk kénytelenek bevallani, hogy semminemű befolyást nem gyakorolnak ez ügyre: hogy minő lelkiismerettel tudnak felelősséget vállalni a nemzet és az utókor előtt azokért, a mik történnek ? A többség álláspontjára helyezkedve, — mert mi nem kívánunk befolyást, és nem akarok partiális befolyást, de befolyást sem: én teljes önrendelkezési jogot vindicálok a nemzetnek; •— de önök, kik azzal beérték, kik abban látták a garantiát, hogy a kormány befolyást gyakoroljon, önöket kérdem most, midőn világos tények által bebizonyítva látják, hogy e befolyás nem gyakoroltatik : miként tudják mégis támogatni ezen ministeriumot, de nemcsak támogatni, hanem pláne még meg is ijedni, visszariadni^