Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-260

174 260. országos ülés Julius 1. 1874. hogy ezek az alkotmány rothadt góczai. De az ipar- és kereskedelmi osztály sem volt azon befolyással a törvényhozásban fölruházva, melyet fontosságánál, műveltségénél fogva megérdemelt. Ezen két momentum idézte elő az 1832. reform-bilit, valamint az 1867. reform-bilit az: mert a munkásosztályt jónak látszott politikai jogok keretébe bevenni. Mindkét esetben az alkotmány javítása, a törvényhozás megifjitása czéloztatott. Elvették a választói jogot a corruptionak, a vesztegetésnek fészkeitől. így időközben két választó-kerület St. Albano és Sudbury örökre választói jógától megfosztatott, és fölruháztattak azon osztályok választói joggal, mert azt hitték rólok, hogy a parlament nyerni fog általuk szellemi erőben, szakértelemben. Azon fölfogás, mely Angliában a választói jog megadását politikai kérdésnek tekinti annyira, hogy annak folytán a parlamentalismus ma is * ugyanazon elvi alapokon nyugszik, mint a középkor kezdetén, a Plantagenetek korában: ma is uralkodó. És ez azért van ugy, mert csakis a régi elvi alapok épségben tartása mellett hittek Angliában a politika követelményeinek eleget tenni, nem akarták az egészet uj elvi alapokra fektetni, mert azt hitték, hogy ezzel talán messzibbre mennének, mint azt a közérdek kivánja. Azért Angliában a szavazatjog ma is kiváltság, a parlament rendi, majdnem osztályi képviseleten alapul, körülbelül ugyanolyan alakban, mint a középkor kezdetén volt, mikor a magna charta megalkottatott. A mi alkotmányunk alapelvei sok tekintetben analógok az angol alkotmány alapelveivel. 1848 előtt minálunk is azon alapelv volt: vota non numerantur, sed ponderantur. Analóg szükségek is idézték elő az 1848. évi reformot, habár az eljárás, melyet mi követtünk: nem volt is egészen analóg az angollal. Mindenesetre égető szükség volt, hogy a törvényhozás ne legyen egyedül egy osztálynak képviselete; hanem képviselve legyen ott a nemzetnek minden osztálya, hogy a képviselői állás nyitva legyen minden érdek, minden érdem számára. Nem akarom azt állítani, hogy ezen reform jelen alakjában lett legczélirányosabban behozva. Azt hiszem, hogy nem annyira nemzeti, mint inkább nemzetközi, kosmopolitikus irányban indultunk, és talán nagyon is gépiesen utánoztuk más országok chablonjait, még pedig nem mindig a legjobbakat, így például, hogy többet ne mondjak, a kerületi ülésekben 1848. előtt egy igen kitűnő apparátust birt az országgyűlés a teendők előkészítésére. Mi ezt az apparátust, mely jel működött, megszüntettüks behoztuk a franczia osztály-rendszert, a mely határozottan rósz. De nem akarom az 1848-iki törvényeket vizsgálni, nem is akarom az idegen intézményeket bírálni ; hanem maradok tárgyamnál, és bátorkodom kérdeni: hogy ha áll Magyarországon azon fölfogás

r mely a szavazati jog megadását és elvételét állami és politikai exigentia eredményének tekinti; mert végre a szavazati jognál arról van szó, hogy ki az ur házunkban; ha áll azon fölfogás, hogy szavazati jogot csak annak lehet adni, ki azt jól használja és attól lehet csak elvonni, ki azzal élni nem képes: akkor tehát ezen változtatás mi által van tulaj donképen motiválva? bátorkodom kérdeni, hogy hol vannak azon bizonyítékok, melyekkel constatálva van,-, hogy ezen joggyakorlat a közérdekbe ütközik? bátorkodom kérdeni, hogy hol vannak azon kiáltó tények és példák, melyek azt bizonyítják, hogy a ki ezen jogot régi jogczimén gyakorolja: azt rosszul gyakorolja, hogy az az állam és mások jogos igényeit sérti? Köviden constatálhatom, hogy e tekintetben egyetlenegy illetékes tény, vagy példa nem merült föl, és mi keresztülviszünk a censuson egy organikus változtatást, melyet tényleges szükség nem kivan. Az mondatott, hogy ez kiváltság, a mely ellentétben áll a jogegyenlőség elvével. Én, tisztelt ház, a magyar közjogban kiváltságot nem ismerek; én csak jogot ismerek; melynek forrása a törvény! Nem ismerek közjogi különbséget kiváltság és jog közt. Ha ezen jog kiváltságnak neveztetik: akkor minden jogot kiváltságnak lehet Magyarországon nevezni; mert ezen jognak ép ugy, mint a többinek természete és eredete ugyanegy, tudniillik a törvény, melyet a fejedelem az országgyűléssel alkot. Még azt is hozzá kívánom tenni, mert vindicálni óhajtom a magyar alkotmánynak, hogy nálunk ezen jog korántsem bir a más országokban létező privilégiumok odiosus természetével: mert ez az alkotmány által rendesen hazafiúi érdemek jutalmául lett adva, és hozzá politikai kötelességeknek teljesítése volt csatolva. Áttérek a jogegyenlőség kérdésére. Én figyelmesen olvastam az 1848-iki törvényeket, de nem találtam oly jogegyenlőségi declaratiot, mint a hogy ezt például Francziaországban, vagy Amerikában találhatjuk. Nem is igen lett volna szükség nálunk egy külön törvényben fölsorolni, hogy mik az egyes polgárok jogai, mert ezt nálunk mindenki nagyon jól tudja; hanem czélszerübb lett volna fölsorolni, hogy mik az egyes polgárok kötelességei; {Helyeslés jobb felől.) mert ez néha ignoráltatik. Tagadhatlan tény, hogy az 1848-iki és az ez ntáni törvények által elvileg és tényleg keresztül vitetett a törvény előtti jogegyenlőség; de politikai jogegyenlőség nem lett kimondva sem akkor, sem azután, mert az nálunk azon oknál fogva lehetetlenség ; mert Magyarország nem respublika, hanem igenis alkotmányos monarchia; már pedig alkotmányos monarchiában mindig léteznek oly institutiok, melyek