Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-253

12 253. országos ülés június 20. 1874. mint Kecskemét város igen tisztelt képviselőjének határozati javaslatához. Én is ismerem Kecskemét városának gazdászati körülményeit és tudom, hogy az évenkint száz ezereket vesz be a gyümölcsökért. Hozzá kell tennem azonban azt, a mit a tisztelt képviselő ur mellőzött, hogy tudniillik Kecskemét városának 8000 holdnyi szőlő területe mellett van még körülbelől 60.000 Q holdnyi szántóföldje. Ha tehát elfagyott is a gyömölcs: azon 60.000 holdnyi szántóföldből fog annyi termést kapni és ebből folyólag jövedelmet is, hogy adó-elengedésre ne szoruljon. Igenis, méltánylom azt, hogy Kecskemét városa adó-leengedést kér, és azt is értem, hogy a képviselő ur ezen kérvényt a háznak oly melegen ajánlja figyelmébe. Ez az ő nemes és hazafias kötelessége, és ha én volnék Kecskemét városának képviselője : magam is ezt tenném. De mi lesz ennek a következménye ? Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy vannak Magyarországnak felső vidékein oly helyek, a hol a lakosoknak legnagyobb része gyümölcstermelésből él, a hol a lakosoknak nincsen szántóföldje, és ha a gyümölcs elfagy, elmehetnek koldulni, vagy éhen halhatnak meg. Felső-Magyarországban ép ugy elfagyott a gyümölcs, mint a Balaton mellett, s mint Kecskemét határában. Ha mi privilégiumot és adó-leengedést adunk Kecskemétnek: akkor két hét alatt ezer és ezer kérvény fog érkezni a képviselőházhoz adóle-engedés tárgyában. Hivatkozom a tisztelt házra, a pénzügyminister úrra, és a kormányra: vajon fog-e azon helyzetben lenni az állam, jelenlegi pénzügyi viszonyunk mellett, hogy az ország lakosainak legnagyobb részét adó-leengedésben részesítse ? Ha én vagyok a kérvényi bizottság helyzetében, máskép intézem el a kérvényt; de tökéletesen igaza van a pénzügyminister urnák abban, hogy ha a kérvényi bizottság azt mondja, hogy kiadatik a pénzügyministernek elintézés végett: a kérvény elintézésénél annak eo ipso figyelemben kell részesülni. Különben a pénzügyministernek saját tárczája iránti érdekétől és bölcsességétől függ, hogy ezen kérvényt miként intézze el. Pártolom a kérvényi bízottságnak javaslatát. Csiky Sándor: Tisztelt ház! Én a kérvényi bizottság véleményéhez nem járulhatok hozzá. Okom reá pedig a tapasztalás, mely számos esetben sőt többnyire arra tanított engem, hogy az illető minister urakhoz azon kitétel mellett: „elintézés végett

8 utasított kérvényeknek sorsa rendesen a lomtárba való elhelyezés volt. Voltak megengedem egyes kivételek, midőn csakugyan intézkedés történt az egyik vagy másik minister részéről, de rendesen ugy történt, a mint mondtam. Én tehát azzal, hogy ezen kérvény a pénzügyminísterhez utasíttassák elintézés végett: nem lehetek megelégedve. Mocsáry képviselő ur módosítása sem elégít ki engem teljesen, mert azt mondja, hogy figyelembe vétel végett tétessék át a ministerhez. Ez pedig ugyanazt teheti vele, a mit az elintézés végett hozzáutasitottal tesz. Én tehát ezt sem tartom oly megnyugtatónak, a mely engem kielégítene; miután azonban mégis valamivel több mint a kérvényi bizottság javaslata, határozattabb módosítás nem lévén előterjesztve, éhez hozzájárulok. Arra vonatkozólag, a mi az 1868: XXI. törvény czikk határozottabb alakba leendő öntéséről fölhozatott egy pár észrevételt akarok tenni. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a fagy által okozott károkat nem lehet a tüz-, jeges egyéb a törvényben emiitett károk közé sorolni. Azt hiszem, hogy ezen indok, mely igen sokat bizonyít, semmit sem bizonyít. Hisz ugyan azon alapon a tüz, jégkár s egyéb elemi csapásokra vonatkozólag is ugyanazon indokkal lehetne elutasitólag élni. Ha tehát a pénzügyminister ur a jeges tűzkárnál helyén látja az adó-elengedést: azt hiszem, hogy a fagy által okozott károkat ugyanazon kategóriába lehet minden akadály nélkül sorozni, csak akarni kell. Azt mondják, hogy ezt tenni most nem lehet, mert igen szomorú pénzügyi viszonyokban vagyunk, hogy nagy szüksége van az államnak az adóból befolyó jövedelemre és mint Pólya képviselőtársam említette, abban az esetben hogy ha a törvény megváltoztatnék s így a fagy az elemi csapások közzé fölvétetni elhatároztatnék: számlálhatlan kérvény érkeznék ide, melyek mindmegannyi adóle-engedést kérnének. Én azt hiszem^ hogy nem azért áll fön egy nemzet, egy nép sem, hogy örökkén örökké adózzon. (Derültség.) Akárminő csapásokkal sújtsa is az elem, akár van tehetsége fizetésre akár nincs: én azt hiszem, az államnak kötelessége az elemi csapások által sújtott egyeseknek terhein a lehetőségig enyhíteni, éhez képest én nem fogadhatom el azt az indokot, hogy most a pénzügyi viszonyok szomorúak, minek bizonyára nem az elemi csapások, sem az adófizetők okai, hanem azon kormányférfiak magok az okai, kik roszul gazdálkodva a haza önállásának és függetlenségének nem önállósítására, hanem elnyomására törekszenek. Elnök: Kérem a tisztelt képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz beszélni. (Ellenmondás a szélső hal oldalon.) Csiky Sándor: Engedelmet kérek, én nagyon ismerem a határt, melyen tulmenni a tisztelt ház és az elnökség iránt viselhető tisztelet tilt. (Helyeslés a szélső bal felől.) Azt azonban, a mit mondottam — méltóztassék megengedni — népképviselői önállóságomnál és kötelességemnél fogva mondani följogosítva voltam. (Helyeslés a szélső bal felől.) Én tehát az elemi