Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-260

166 260. országos ülés Julius 1. 1874. „az 1848: V. törvényczikk és az erdélyi II. törvénj'ezikk módosításáról és kiegészítéséről" czimzett törvényjavaslatot, utasítsa a tisztelt képviselőház a belügyministert, hogy tcrjeszszen elé minél előbb egy oly választási törvényjavaslatot, mely az átalános szavazatjog alapjára legyen fektetve, s a titkos s községenként való szavazási eljárást alkalmazza, mely törvényjavaslatban egyszersmind a választó-kerületeknek az ország minden részeiben egyenlő alapra fektetett beosztása is benfoglaltassék. Beadják: Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Madarász József, Lázár Ádám, Gaál Mihály, Gubody Sándor, Csiky Sándor, Vajda János, Csipkés Lajos. Eltekintve azonban attól, tisztelt ház! vajon az elfogadtatás szerencséjében fog-e benyújtott határozati javaslatom részesülni, és föltéve, hogy ezen alkalommal az volna a tisztelt ház akarata, hogy egyedül az 1848: V. és erdélyi II. törvényczikk rectifkatiojára szorítkozzék: még ezen alapra állva sem fogadhatom el az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalánosságban sem. Elismerem, hogy vannak e törvényjavaslatban jó dolgok is: ilyenek az állandó névjegyzék és azon intézkedés, hogy jövőben nem a ház maga, hanem a curia kezeli véglegesen az igazolást; de ha ezeket elismerem, másrészről annyi jogcsonkitás, annyi szabadságellenes intézkedés és olyan az egészen vörös fonalként végig vonuló pártérdeket látok benne, hogy azt ennélfogva sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. A tisztelt belügyminister ur, úgyszintén a központi bizottság előadója azt méltóztatott mondani, hogy ezen törvényjavaslat szorosan megtartja az 1848-ki alapot, és ragaszkodik annak szelleméhez, s nem egyéb, mint azon törvénynek rectificatioja. Én azt hiszem, hogy annyi uj intézkedés foglaltatik abban, hogy az 1848-ki alap határait már e tekintetben minden esetben túllépte, ugy, hogy nem lehet ezen törvényjavaslatot most már csupán olyannak tekinteni, mintha ez csak rectificatioja volna az 1848-ki törvénynek. Ez valóságos uj választási törvény. Ha már méltóztattak kiterjeszkedni mindenre, a mi a választási jogra és választási eljárásra vonatkozik : azt hiszem, méltán meg lehetett volna várni ugy a belügyminister úrtól, a ki a kedvezmény kezdeményezője volt e tekintetben, hogy terjeszsze ki figyelmét egy oly dologra, melyről már rég kellett volna a magyar törvényhozásnak intézkedni, a melynek mai napig való fönállását egyébnek, mint botrányosnak mondani nem lehet: értem az erdélyi állapotokat. (Igás! hal felől \) Azt méltóztatnak talán erre mondani, hogy ép a központi bizottság részéről vau benyújtva erre vonatkozólag egy határozati javaslat, és ez által segítve lesz a bajon. Én, tisztelt ház! ezen vigasztalást nem fogadhatom el; különösen, ha tekintem a határozati javaslatnak szerkezetét. A határozati javaslat így szól: ,Mondja ki határozatilag a képviselőház, hogy a belügyminister a választó-kerületekre nézve létező legszembeszökőbb, s főleg az ország erdélyi részeiben fönálló aránytalanságok kiigazítása iránt törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé a választők első állandó névjegyzékének elkészülte után; de mindenesetre oly időben, hogy ezen törvényjavaslat még a jelen országgyűlés folyama alatt tárgyaltathassék." Azt mondja tehát a határozati javaslat, hogy csak a legszembeszökőbb hiányokat kívánja kiigazittatni; ki tudja: vajon szemébefog-e szökni a tisztelt minister urnák az: mi eddig figyelmét kikerülte ; ki tudja, hogy ha majd annak nyomán készíti a törvényjavaslatot: nem fog-e előtte döntő suly>yal bírni azon érv, melyet hallottunk tőle ma, hogy tudniillik nem szükséges, hogy az ország minden részében egyenlő legyen a választási jog. Ki tudja, hogy ezeknek következtében nem lesz-e oly hiányos az általa előterjesztendő abbeli törvényjavaslat, hogy azon bajon, melyet jelezni szerencsés voltam : segitve nem lesz. Továbbá, miért utasittatik a kormány oda, hogy majd csak az első állandó névjegyzék kiigazítása után készítse el javaslatát. Ennek czélját egyátalában nem tudom fölfogni. Ha most, a mig fönáll a mostani census, készíttetik az uj névjegyzék: az természetesen ezen census szerint fog elkészülni ; e szerint, ha a census meg fog örökittetni az általa készítendő fölosztás által: akkor a kerületi fölosztásnál kénytelen lesz a kormány ezen censusnak kellékeihez és következményeihez alkalmazkodni. Ezek szerint egyátalában nem lehet várni, hogy a kormány egy jó javaslatot fog előterjeszteni, ha a javaslat ekkép készül el; nem lehet várni, hogy akkor azon nagy bajokon, a melyek Erdélyben fönállanak, segitve legyen; mert, tisztelt ház! Erdélyben nemcsak a fönálló kerületi fölosztás az, a mit én botrányos állapotnak jelezni bátorkodtam. Igaz, hogy alig lehet képzelni annál nagyobb képtelenséget, minthogy Erdélyben, például Ujegyházszék a maga, gondolom 12.000 lakosával küld két képviselőt; Alsó-Fehérmegye pedig, a mely 215.000 lakossal bir, szintén két képviselőt küldjön; Erzsébetváros 2.600 lakosa után küld szintén két képviselőt : tehát ugyanannyit küld, a mennyit nagy vármegyék. Ezeken kivül vannak egyes kisebb városok is, a melyek alig bírnak 2.000 lakossal, és küldenek képviselőt. Hasonlókép képtelenség és igazságtalanság a census is; mert mit jelent az, tisztelt ház! a mit a központi bizottságnak javaslata meghagy, hogy Erdélyben nyolcz forint negyven krajczár kell ahoz, hogy valaki földbirtok alapján választói jogot gya-