Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-259
259. országos ülés június 27. 1874. 145 ikorlati életben alkalmazva czéltalan, söt károsnak bizonyul: én azt hiszem, hogy nem a radicalis elméiét az, mihez nekünk ragaszkodni kell; hanem a gyakorlati élet követelményeit kell tekintetbe vennünk. Hiszen, tisztelt ház, nem az a czélunk, hogy olyan tön'ényeket alkossunk, melyek az elmélet mérvének megfelelnek, alkalmazásuk azonban elégedetlenséget, köznyomort szül. De azt foghatná valaki mondani, hogy hiszen nincsen is joga az államnak a kamatot korlátozni. Kerülni kivánok minden elméleti fejtegetést, nem akarok belebocsátkozni azon labyrinthba, melybe a nemzetgazdászat és a pénzügyi tudomány mivelői eltévedtek, hogy a kamat miként tekintessék, mint a tőke járadékának, avagy 1 énznek, mint árunak ára-e az? Mondom, ezt az elméleti fejtegetést kerülni kívánom; nem is a canoni jog szerint fogom e dolgot föl. pusztán csak arra kívánom becses figyelmüket fordítani, hogy olyan államokban is, melyekben az uzsora eltöröltetett: azért az állam némi kiváltságot, bizonyos dolgoknak a törvény oltalma alá vételét bizonyos korlátozást föntartott egyes esetekre. Ilyen például a könnyelműekre vonatkozó intézkedés az úgynevezett laesio enormis esete, mely nemcsak Németországban, de a francziaországi törvénykezésben még ma is fönáll. Azt hiszem, hogy senki sem fogja Észak-Amerikát a nem szabadelvű államok sorába sorolni, pedig Amerikában minden egyes állani törvényhozásának speciális joga az ottani tényleges viszonyokhoz alkalmazottan a kamatlábat meghatározni és azt tényleg is gyakorolja minden állam, ugy hogy a kamatláb 6°/ 0 tól 12%-ig változik. Azt is fogják mondani, hogy szokatlan az ilyen intézkedés. De azt kérdem én tisztelt képviselő urak, hogy szokatlan dolgok nem követelnek-e szokatlan intézkedést? avagy talán önök szokott dolognak tartják azt, hogy betáblázott követelések után 100, sőt 120°/ 0 követeltetik? És ha szokatlan már a dolog, fogják-e tagadni, hogy szokatlan intézkedés is kívántatik ? De nem is olyan szokatlan ezen intézkedés, mert az Európának több, — igaz hogy kisebb— államában fönáll, mais, és egy ujabb időben jelentékeny nagyságra emelkedett állama Európának, Poroszország, midőn 1860-ban az uzsora-törvényt eltörölte: a jelzálogilag biztosított adósságokra nézve bizonyos kamatlábot: laesio enormis-t tartott fön, s ez helyes is, mert tagadhatlan tény, hogy a hitel már természeténél fogva kétféle, tudniillik: személyes és reális. Nem akarom ezt hosszasan fejtegetni, mert méltóztatnak mindnyájan tudni, hogy ez ugy van, és ebben nekem igazat fognak adni. Én tehát azon nézetből indulok ki, hogy ezen kétféle természetű hitel egynemű intézkedés keretébe semmi esetre sem vonható. KÉPVH. NAPLÓ. 18[í. XI. KÖTET. Azt mondják, hogy törvényjavaslatom nem czélszerü. Bocsánatot kérek, ezen ellenvetést csak akkor ismerhetném el alaposnak, ha ezen törvényjavaslat már alkalmazásban lett volna és önök az alkalmazás után mondanák, hogy az nem czélszerü. Hogy nálunk az uzsora-törvény eltörlése óta emelkedett, még pedig mennyire emelkedett a kamatláb: arról meggyőződnének, ha statistikai adatokat gyűjtetnének erre nézve az országban. Tudok egy esetet, hogy csak egyetlen egy járásbíróságnál, mely telekkönyvi hatósággal van fölruházva, 77 jelzálogilag teljesen biztosított követelés pereltetett be, melyek után 120% kamat van betáblázva. De nem csak a magántőkék után fizettetik ilyen magas kamat, — mert a képviselő urak azt mondhatnák, hogy ez csak a magántőkéknél van igy, — hanem az úgynevezett testületek tőkéi kamatlába is fölemeltetett. E tekintetben is hivatkozhatom tényekre. Káptalanok, iskolák, melyek csak 5—6°/ 0-ra adták eddig tőkéjüket, most 8%-ra adják, sőt magasabb kamatlábbal is. Azt fogják mondani, ez múlékony baj, ezt az európai pénzpiacz átalános válsága idézte elő, majd másképen lesz ez nálunk is. Azt azonban szintén merem állítani, hogy az európai pénzpiacz viszonyainak hatását alig fogjuk megérezni egyhamar. Azt mondják mindig, hogy mi termelő ország vagyunk; nagyon természetes tehát, hogy nálunk a termelés fokozása nem mindig a mi szorgalmunktól vagy jó belátásunktól függ; ha pedig nem attól függ: akkor nem áll hatalmunkban többet termelni; pedig a több-termelés egyedüli garantiája a tőke gyüjthetésének. Nálunk, a mint egy rósz év van, mindjárt megdrágul a pénz, mely hitelviszonyainknak, nem mondom egyedüli, de egyik leglényegesebb szabályozója: a nemzeti bank hiányzik; nekünk két szeszélylyel kell küzdenünk: az egyik a természet szeszélye, a másik a bécsi bank szeszélye. Ezek gyakorolnak félreismerhetlen befolyást nálunk a kamatláb hanyatlására vagy emelésére; azt pedig merem állítani, hogy e szeszélyek akármelyikét elhárítani egyformán kevéssé áll hatalmunkban, azzal tehát ne biztassuk magunkát, hogy e baj nálunk múlékony és az európai pénzpiacz javulásával el fog enyészni. Különösen a kis hitelre nézve merem állítani, hogy a magas kamatláb permanenssé válik. Elismerem, hogy a kis tőke mindig magasabb kamattal helyeztetik el a dolog természeténél fogva, és nem is czélozza törvényjavaslatom a nagy tőke és hitelkeresőnek védelmét, hanem a kis hitelt keresőnek védelmét; különösen azon polgárok védelmét, kik körülményeik nyomasztó kényszerűségénél fogva a megélhetésért, a bukásnak prolongálásaért akár mily kamatra kénytelenek pénzt fölvenni; védelmezni czélozza törvényjavaslatom azon embereket, 19
