Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-230
230. országos ölés május 1. 1814. ": a nemzetgazdaság, az anyagi jólét emelésére; de azon túlzott remény, melyet sokan egy jegybank intézet fölállításához kapcsolnak, hogy tudniillik fölállításával egyszerre megszűnnek minden bajaink, hogy hitelképes lesz az is, ki nem bír a hitelképesség kellékével, a szükséges vagyoni biztosítékkal nézetem szerint: csak félreismeréséből ered azon alapelveknek, melyekre az ily intézeteknek fektetve kell lenni, nem-ismeréséből ered azon korlátoknak, melyek az ily intézeteknek is megszabják tevékenységüket. Íme, tisztelt ház, Angolhonban régóta és jól kifejlett jegybank-rendszer van, s hányszor támadtak már ott is válságok, kereskedelmi crisisek és rósz termések következtében, melyeket rögtön még a hatalmas angol törvényhozás és kormány sem szüntethettek meg. Szomszédunkban Bécsben nemzeti bank van, és hol támadt a hitel-válság, mely tavaly kiütött ? A banknak tőszomszédságában Bécs városában és minden erőfeszítések mellett még most sem lett gyökeresen orvosolható. A jegybankok nagy fontossága mellett azonban igen természetesnek találom azon érdekeltséget, melyet a bankkérdés megoldása iránt az ország minden vidéke tanúsít; igen természetesnek találom a törekvést, mely oda van irányozva, hogy az országnak azon joga érvényesíttessék, melylyel egy önálló jegybank-rendszer meghonosítására kétségtelenül bír. Ezen érdekeltséggel szemben is azonban én részemről kénytelen vagyok kimondani, hogy jegybank biztos sikerrel minden irányban áldásosán csak agy működhetik: ha szilárd, biztos alapra fektetve, s jól rendezve állíttatik föl. E nélkül azon áldás helyett, mely tőle váratik, a közforgalomnak veszélyes megzavarása által ott, hol jótétemény váratik tőle, inkább tömérdek károkat okozhat. Nem jogi kérdés az, tisztelt ház, mi a jegybank fölállítását lehetővé nem teszi. Gátolják ezt azon gyakorlati nehézségek, melyek lehetetlenné teszik, hogy egy ily intézmény a szükséges előkészületek nélkül rögtön állíttathassák föl. Nem akarom ezen körülmények közt megemlíteni , ámbár magam részéről súlyt fektetek rá, azon szoros összeköttetést, melyben hazánk a szomszéd országokkal nemcsak közjogi, hanem nemzetgazdászati tekintetben is századok óta áll. Ez összeköttetés kérdésen kívül teremtett bizonyos érdek-solidaritást, melyet rögtönözve erőszakosan fölbontani temérdek károkat okozhatna ugy Lajthán innen, mint Lajthán tul. De azt nem hallgathatom el, hogy egy minden tekintetben biztosan jótékonyan ható jegybank-intézmény fölállításának egyik főföltétele a valuta rendezése, bevonása az államjegyeknek a forgalomból, s fölváltása érczpénzzel. Mert valódi jegybank csak az, mely jegyeit érczpénzzel minden pillanatban kész és képes fölváltani. Kényszer-forgalommal összekötött jegybankkal akarni initiálni a jegybank-intézmény meghonosítását hazánkban: nézetem szerint, téves eljárás lenne. Mindaddig pedig, míg az államjegyek forgalomban vannak: kényszerforgalmi jegyek, ha bankot akarunk fölállítani, el nem kerülhetők. Midőn 1872-ben a bankkérdés itt e házban tüzetesen tárgyaltatott: akkor anyagi viszonyainkat jobbaknak véltük, mint a milyenek azok már akkor is voltak. Államháztartásunk rendezetlenségéről tudomásunk nem volt, habár csirái már akkor is léteztek. Hitelünk Európában volt; akkor hamarább, könnyebben, olcsóbban beszerezhetük volna azon összegeket, melyek ugy a valuta rendezésére, mint a bankalapra, különösen pedig az iparnak és kereskedésnek az átmeneti időszak nehézségei közti támogatására szükségesek. Azóta sok változott. Hitelünk Európában megcsökkent, állami háztartásunk rendezetlensége köztudomásra jutott, anyagi állapotunk meggyöngült. Most ezen összegeket a mondott czélra sokkal nehezebben állithatnók elő, és talán kellő mérvben elő sem állithatnók. Nem lehet tehát a valuta rendezéséhez oly gyorsan fognunk, mint a hogy jobb körülmények közt lehető lett volna. Csak lassabban folytathatjuk azt, és későbben végezhetjük be. Bizonyos átmeneti időszak tehát mindenesetre szükséges. Ezen átmeneti időszak alatt is két elvet okvetlenül szemünk előtt kell tartanunk. Egyik az, hogy az országnak azon joga, melylyel egy önálló bank-rendszer meghonosítására nézve bir: folyvást sértetlenül, csonkittatlanul tartassék föl. (Élénk helyeslés a jobb oldalon és a Mséppárton.) A másik az, hogy ezen átmeneti időszak alatt is az ország polgárai hitelszükségleteiről teljesen gondoskodva legyen. (Élénk helyeslés a jobb oldalon és a középpárton.) Emlékezik a tisztelt ház azon határozatra, mely 1872. február 21-én hozatott, a melyben aministerium, jelesen a pénzügyminister oda lett utasítva, hogy, érintkezvén a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministerével, azzal egyetértőleg készítsen tön ényjavaslatot a valuta rendezésének módjáról, és terjeszsze azt a törvényhozás elé. Addig is pedig, míg ez megtörténhetnék: gondoskodjék az ország hitelszükségleteinek födözésére nézve. A tisztelt háznak ezen határozata következtében folytattattak tárgyalások nem a nemzeti bankkal, hanem a két ministerium közt. Voltak vegyes bizottsági tárgyalások, váltattak több átiratok, és némely fontosabb kérdésekre is a két ministerium közt, létesültek megállapodások ugy a valuta rendezésére, mint az átmeneti intézkedésekre nézve. Nem gondolom, hogy a tisztelt ház kivánja tőlem, hogy egy még be nem fejezett tárgyalásnak részleteit a tisztelt 12*
