Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-229

80 229. országos ülés april 30. 1874. lebunkózás mellett is. Ez teljességgel nem a mellett bizonyít, hogy a szigorú vesztegzár és lebunkózás a marhavész terjedését legkevésbé is meggátolni képes volna. Sőt Angliában 1865—67-iki marhavész járvány ideje alatt szintén a legnagyobb quarantain hozatott be, és teljességgel nem voltak képesek a vész tovább terjedését csökkenteni. 1865-ben sem Németországban, sem Holland, sem Magyarország-, sem Lengyelország-, sem az egész Európában az úgynevezett keleti marhavésznek még csak hire sem volt, akkor, midőn Angliában az egyes bérleteken már hosszabb idő óta hónapokig uralkodott a marhavész ; — igaz, hogy nem oly nagy mérvben, nem oly dühöngve, mint később. Az angol marhák e marhavész daczára az egész világban széthordattak. 1866—67-ben Angliából, midőn ott a legirtózatosabban dühöngött a marhavész, szintén széthordattak a marhák hajókon, s a ragály pártolói minden törekvése daczára nem lehetett csak egyetlen esetben is bebizonyítani azt, hogy az Angliából széthordott marhaállomány valahol a marhavészt létrehozta volna. Ugyanazon időben, 1865-ben, midőn Francziaországban még nem ütött volt ki a marhavész, Angliából két gazellát vittek a boulognei erdőben lévő állathonositó kertbe. A gazellák minden nagyobb baj nélkül megérkeztek Parisba, s ott — az egyik 10, a másik 15 napig — egészségesek voltak, akkor megbetegedtek és elhullottak. Később kiütött az állatkertben a marhavész, s a nélkül, hogy ki lehetett volna mutatni, hogy e gazellák marhavészben hullottak el: ráfogták, hogy a marhavész Parisba e gazellák által hozatott be. A ragály pártolói, midőn valamely föllépett járványt különben kimagyarázni nem tudnak : a legnagyobb mérvben igyekeznek tanaikat oly okokból magyarázni, melyek higgadtan véve nevetségesek. így történt Angliában 1856-ban, midőn a ragály dúlni kezdett egy megyében, teljességgel nem volt kimutatható, honnan vitethetett oda a ragály be. Akkor egy állatorvos egész komolysággal előállott, s azt mondta, hogy egy más megyebeli juhnyáj marhavészben van, egy nyúl azon területen futott át, melyen a juhnyáj legelt, s aztán épen nyúl által hozatott azon kerületbe a marhavész. Hogy ily nevetséges dolgok továbbterjesztetnek, ily nevetséges állitások, mint hiteles statistikai adatok acceptáltatnak: az lehet sokszor ezélszerü; de mint jelen esetben, mikor a kereskedelmi forgalom, a nemzetgazdászat, a marhatenyésztés egyiránt erősen támadtatik meg általok, nem csak nevetséges, hanem igen nagymérvben káros is. Egyébiránt, tisztelt ház, hogy ezen úgynevezett ragályok mennyire nem ragályok: azt saját magamnak is volt alkalmam Gyergyóban, mint gyakorlóorvosnak tapasztalni. A lépfene, a melyben szintén a marhák szenvednek, épen oly veszélyesnek és ragadósnak tartatik, mint maga a keleti marhavész. Mikor én ott voltam, ezen kór sokszor, bizonyos körülmények közt, nagy mértékben uralkodott az oly marhák közt, melyeknek nem volt kellő legelőjük, roszul tápláltatok, a melyek a folytonos munka és hajtás által elcsigáztattak, mondom, az ily marhák igen nagy mértékben betegednek meg lépfenében. Az illető tulajdonosok marhájukat hazavitték, oly istállóba zárták, melyben a többi bennlevő és jól táplált marhák voltak; a lépfenében szenvedők elhullottak és daczára annak, hogy ezen lépfene oly ragadósnak és veszélyesnek állíttatott, mint maga a marhavész: a jól táplált és el nem csigázott marhák még sem kapták meg ezen ragályt. Ugyanitt volt alkalmam tapasztalni azt is, hogy mikor a roncsoló toroklob, melyet ép oly veszélyesnek szoktak feltüntetni, mint magát a marhavészt, kitört és egyetlenegy ember megbetegedett, vasvillás emberek vették körül a ragályos házat és nem bocsátottak oda be senkit, sem onnan ki. És daczára ennek, a roncsoló toroklob ép ugy dúlt, mintha misem történt volna. Később, midőn én oda mentem, a vasvillás embereknek sem hirök, sem nyomuk nem volt, és sokaknak nagy bámulatára, néhány hónap múlva a roncsoló toroklob megszűnt. Mindezen adatok tisztelt ház, azon meggyőződésre juttattak, hogy ezen ragályoknak nevezett járványok korántsem oly ragadósak, mint a minőnek azt híresztelik. A keleti marhavész, vagyamint én szeretem nevezni, egyszerűen marhavész, mint a statisztikai adatok bizonyítják: rósz legelés, elcsigázás és több hasonló okok által jő létre. Hogy a rósz táplálás mily befolyással van az állatokra, azt tudjuk mindnyájan. Az állatkereskedők, a mészárosok igen jól tudják, hogy azon marhának húsa, mely hosszabb útra vitetik, akár gyalog, akár vasúton, sokkal hamarább romlik meg és roszabb lesz, mint egy jól kipihent marháé. így látjuk, tisztelt ház, hogy valamint más járvány, ugy a keleti marhavész is rendszerint háború vagy egészségtelen

? terméketlen évek következménye. Maga az indokolás is megjegyzi, hogy Francziaországban a napóleoni háborúk után, Magyarországon 1848—49ben lefolyt háborúk után, legközelebb pedig szűk termés után, lépett föl; 1866-ban Ausztriában az osztrák-porosz háború után, 1870—71-ben Németországban és Francziaországban megint a franczia háború után; tehát mindezek valami mást tüntetnek elő a marhavész okaiul, mint az, ami a törvényjavaslatban foglaltatik. Ha ez igy van tisztelt ház, s ha a marhavész fejlődését és terjedését egészen máshol találjuk r akkor az egész quarantain-rendszer legalább is felesleges, hogy ne mondjam nagyon káros. Ha tehát