Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-226
56 226. országos ülés. april 24. 1874. A 124. §. oly határozatlan és az örökösödési eljárást illetőleg a közjegyzőt oly annyira a bírói önkénytől teszi függővé, hogy én őszintén megvallva, félek és méltán is lehet tartani attól, hogy ha ezen szakasz ekkép fogadtatnék el: lesznek bíróságok, melyek a hagyatékok letárgyalását vagy egyátalán nem, vagy igen kevés esetben fogják a közjegyzőre bízni; félek, hogy ha ezen §. így fogadtatnék el : az osztrák kormány által behozott közjegyzői intézmény második kiadását fogjuk megélni. Ezen §. szakasztott mása az osztrák törvénynek a hagyatékokra vonatkozó szakaszával, és az eredmény akkor az lett, hogy a cs. kir. járásbíróságok a jobb hagyatékokat maguknak tartották meg, azokat a dijnokokkal és írnokokkal letárgyaltatták : mig a csekély, vagy ép semmi tömeggel nem biró hagyatékok letárgyalását a közjegyzőre bízták. Igen természetes, hogy a közjegyző, mint az államtól fizetésben nem részesülő, midőn a készpénz-kiadásait követelte az illetőktől, azok fizetésképtelenek voltak, bepereltettek, és ezáltal ezen intézmény nemcsak ellenszenvessé, hanem gyűlöletessé is tétetett a nép előtt. Nem akarnám, hogy a közjegyzői intézmény nálunk is ugyanezen helyzetbe jusson. Ugy hiszem, hogy ez sem a törvényhozói testület, sem a kormány intentioja nem lehet. Én részemről, a közjegyzői intézmény érdekében óhajtom és szükségesnek tartom, hogy a közjegyző a bírótól egészen független legyen és a bíróságok minden befolyásától mentesittessék. Épen azért szükségesnek találom, hogy e törvényben a közjegyző hatásköre a lehetőségig szabatosan és körülményesen állapíttassák meg. Szükségesnek tartom tehát, hogy a 124. §-ba azon módosítás vétessék föl, hogy az örökösödési eljárás a hagyatéki bíróságok által kizárólagosan a közjegyzőkre bízandó. Nem azon okból óhajtom ezt, melynek részben Máday képviselő ur adott kifejezést, hogy ezáltal a jegyző nagyobb jövedelemben részesülhessen. Én határozottan kinyilatkoztatom, hogy mindenkor elleneznék oly törvényjavaslatot, melynek ezélja volna bizonyos kasztnak egyedül anyagi érdekét előmozdítani. Én szükségesnek tartom a közönség és az állam érdekében, hogy a hagyatéki ügyekben a polgárok érdekei jobban biztosítva legyenek az által, hogy a hagyatékok rövid idő alatt szabályosan és rendesen letárgyaltassanak, és óhajtom, hogy a bíróságok azon hosszadalmas fáradozásoktól, melyeket a hagyatéki ügyek igénybe vesznek, mentesítve legyenek. Figyelembe véve azokat, miket Csemeghy államtitkár és képviselő ur az átalános vita alkalmával mondott: én ugy hiszem, hogy az államtitkár ur csak azért kívánja szűkebb körre vonni a közjegyző hatáskörét és azt csak idővel lépésről-lépésre tágítani, mivel attól fél, hogy oly sok biró kinevezése után, és az ügyvédeskedés terén működők mellett nem lesz elég intelligentia, melyre a jegyzői teendők bízhatók volnának. Megvallom, hogy a kormány álláspontjából ő reá nézve ezen érvnek lehet becse ; de előttem, mint képviselő előtt, sem elméletileg, sem gyakorlatilag alapja nincs. Tán némileg alapos lett volna az ellenvetés akkor : midőn az igazságszolgáltatás mereven elkülönittetett a közigazgatástól. De akkor ezen ellenvetés nem tétetett. Különben hiában is tétetett volna; mert bebizonyult, hogy daczára annak, hogy oly sok bíróra volt szükség, midőn az állomásokat be kellett tölteni: elegendő concurens volt, s a kormány válogathatott a bírákban. Biztosithatom a tisztelt képviselőházat, hogy a közjegyzői állomások betöltésénél sem lesz hiány a pályázókban. De szükséges, hogy a közjegyző, habár szűkebb körben vonjuk is meg hatáskörét: legalább független legyen. Igen helyesen jegyzé meg Várady képviselő ur, hogy a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat nem a mostani kormány műve, hanem örökségkép vette át. Megengedem, hogy azon kormány, mely a törvényjavaslatot készítette: ezen intézmény által talán más befolyást is akart gyakorolni, például politikai tekintetben. Nem lehetetlen, hogy függésben akarta ily irányban is tartani a közjegyzőt. Ez azonban igen veszedelmes elv és magát az igazságszolgáltatást tenné teljesen tönkre, s azért nem pártolom ; de nem is hiszem, hogy a jelenlegi kormány pártolhatná, sőt ellenkezőleg meg vagyok győződve, hogy fölismerve állásának fontosságát: ambitiójánál fogva igyekezni fog Magyarországnak minden tekintetben olyan jó igazságszolgáltatást adni, hogy az ez irányban is más müveit országokkal egy színvonalon álljon. Nem fogom hosszasan indokolni módositványomat, csak még egyre vagyok bátor fölhívni a tisztelt ház figyelmét. A jelen polgári perrendtartási törvény 56. §-a szerint csak négy eset van, a hol hagyatéki eljárásnak hivatalból helye van. Ezen négy eset közül három épen oly érdekeltek ügyeit tárgyazza, kik részint önvédelmére nem jogosítottak, részint képtelenek ; ezeknek érdekeit pedig épen természetűknél fogva jobban megóvni a törvényhozásnak és a kormánynak, ha közvetlenül nem; de mindenesetre közvetve egyik főkötelessége. A tapasztalás eléggé bebizonyította, hogy egyetlenegy jogügy sincs azon rendetlen állapotban és annyira elhagyatva, mint nálunk az örökösödés ügye. Egyes példák fölhozásától tartózkodni fogok; tudom, hogy vannak számos képviselők, a kik meggyőződhettek a különböző bíróságoknál, hogy 7—8 éY óta vannak hátralékban hagyatékok. Nem akarnám.