Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

225. országos ülés april 23. 1874. •ád kénytelen lesz csak egy kis parcelláért is befáradni a telekkönyvi hatósághoz. Hát vizsgáljuk meg csak azt, tisztelt ház! máskép van-e most? és vizsgáljuk meg azt, hogy máskép lehet-e ez, hogy ha be nem hozzuk a kényszert, és akkor méltóztassék a ház bölcsessége kivonni belőle a következtetést. Ma, ha valamit eladni vagy egy okmányt elkészíttetni akarok: elmegyek,—ha jogaimra vigyázok, az ügyvédhez ; ha jogaimra nem vigyázok, a falusi jegyzőhöz, — ezt a forumot is megengedem, — és azt mondom: én el akarom ezen ingatlanomat adni, a másik pedig azt mondja : én meg akarom venni, ezek a föltételek. Ez meg tudja ugyan csinálni a szerződést és e miatt nem kellene még befáradni a telekkönyvhöz ; de meg kell neki mondanom azt is : uram, az én birtokom telekkönyvi és helyrajzi számai a következők, ezek telekkönyvi adataim. Most csak két set van: vagy tudom ezen adatokat és számokat, vagy nem. Ha tudom, mint birtokos eladó vagy vevő: akkor azt épen ugy megmondhatom a közjegyzőnek, mint most az ügyvédnek, vagy falusi jegyzőnek. Vagy megfordítva azt mondom: nem tudom, és akkor vagy mégis megmondom az ügyvédnek és hamis számot mondok, kérvényem tehát viszsza fog utasíttatni, vagy azt mondom: ügyvéd ur, a számot nem tudom, irjon ön be, vagy menjen be, szóval tudja meg a számot és adatokat, s akkor mi lesz a következés? Vagy be kell mennie, vagy írnia, vagy beküld valakit a számok megtudására: más eshetőség nem képzelhető. Máskép van-e ez a kényszer behozatalánál? A közjegyző ott sem felelős a számok valódiságáért. A számok bemondása a fél dolga. Ő csak az okmány formájáért, annak helyes kiállításáért tartozik felelősséggel, s ha a fél biztossággal akar eljárni a számok tekintetében: ugyanazt kell tennie akkor a közjegyzőnél, mit most kell az ügyvédnél, a falusi jegyzőnél. Azt méltóztatnak talán mondani, hogy minden faluban ott van a telekkönyv másolata. Na, köszönöm én azt a biztosítékot, melyet a falukon vezetett telekkönyv nyújt. (Igaz! Ügy van!) Azt elismerem, hogy a helyrajzi számok ott is megvannak; de a birtok-változások evidentiában tartva nincsenek. Én tudom, hogy az nagy teher, ha az illetőnek, hogy biztosan járjon el: be kell mennie a telekkönyvi hatósághoz. De ezen terhet, ha ugyan biztosan akarok eljárni, nem vagyok képes elkerülni: akár behozzuk a kényszert, akár nem. Ha pedig a kettő igy áll előttem: lehetetlen, hogy máskép feleljek magamnak, mint ugy, hogy egyik és másik esetben is megvan ugyanaz a teher, tehát azon utat választom, mely nekem a felelősségnél és qualincatiónál fogva nagyobb biztosságot nyújt. Azt hiszem, tisztelt ház! hogy ezen argumentumokon kivül, melyeket csak ugy nagyjában igyekeztem előadni, a tisztelt ház tagjai nálam helyesebb, jogilag sokkal megállhatóbb argumentumokat fognak fölhozni. Egyről bizonyos vagyok, és az meggyőződésem, hogy tudniillik a kényszer behozatala nélkül helyes telekkönyvet, a birtok, átruházásoknak tisztaságát eszközölni sohasem fogjuk. Mindig nyerészkedés tárgya lesz az okmány-szerkesztés, akár egyik, akár másik esetben, vagy az ügyvédi kar, vagy falusi orgánumok előtt, — a legtöbb esetben pedig prédája lesz a köznép zugirászoknak ezután is, mint most: ha a tisztelt ház ez iránt nem intézkedik Ez okoknál fogva én ajánlom, hogy a tisztelt ház a tulajdon átruházás kérdésére nézve a jegyzői kényszert mulhatlanul behozni méltóztassék, és pártolom a különvéleményt. (Helyeslés.) Várady Gábor: Már az átalános tárgyalás alkalmával kijelentettem, hogy a különvéleményt nem fogadom el. Engedje meg a tisztelt ház, hogy véleményemet a lehető legrövidebben indokoljam. Azt mondja Hedry tisztelt képviselőtársam, hogy a különvélemény elfogadásával a műveltség alantabb fokán állók tetemes károsodásoktól fognának megkíméltetni. Én elismerem, tisztelt ház, hogy ez sok esetben be fog következni, ha a különvélemény elfogadtatik. De van a képnek egy másik oldala is, s ez azt mutatja, hogy a műveltség alantabb fokán álló, különösen szegényebb sorsnak ellenében a kijátszás, a nyerészkedés is olymérvü mesterkedések által, melyek a legszemesebb közjegyző figyelmét is kikerülhetik: a különvélemény elfogadása esetében egy erős, egy hatalmas fegyver adatik épen azok kezébe, a kik e kijátszásokat elkövették. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen esetben a gyógyszer épen azon indoknál fogva, melyet Hedry Ernő tisztelt képviselő ur hangsúlyozott: roszabb lesz magánál a betegségnél, mert a műveltségnek alantabb fokán álló szegény-sorsuak azt, a mit nyernek a vámon, épen ezen a műveltség alantabb fokon álló szegényebb sorsú embereknek másik része elveszti a réven. Azt is mondotta Hedry Ernő tisztelt képviselőtársam, hogy a perek száma kevesbittetni fog: ha a különvélemény elfogadtatik. Én ezen érvnek fontosságát, alaposságát beismerem; azonban nem szabad ezen érvet túlbecsülnünk, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a felek sehol sem járnak el aránylag több óvatossággal, mint épen az ingatlan vagyonnak átruházásánál, és statistice ki lehetne mutatni, hogy aránylag sokkal kevesebb per származik az ingatlan vagyonnak átruházásáról szóló okmányoknak hiányos volta, mint más egyéb okiratok hiányos volta miatt. Azonban, tisztelt ház ! a különvéleményben foglalt ezen említett érv ellen van egy más, sokkal hatalmasabb ellenérv, és ez az, hogy a legtöbb va-