Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

225. országos ülés april 23. 1874. •ád kénytelen lesz csak egy kis parcelláért is befáradni a telekkönyvi hatósághoz. Hát vizsgáljuk meg csak azt, tisztelt ház! máskép van-e most? és vizsgáljuk meg azt, hogy máskép lehet-e ez, hogy ha be nem hozzuk a kény­szert, és akkor méltóztassék a ház bölcsessége ki­vonni belőle a következtetést. Ma, ha valamit eladni vagy egy okmányt elké­szíttetni akarok: elmegyek,—ha jogaimra vigyázok, az ügyvédhez ; ha jogaimra nem vigyázok, a falusi jegyzőhöz, — ezt a forumot is megengedem, — és azt mondom: én el akarom ezen ingatlanomat adni, a másik pedig azt mondja : én meg akarom venni, ezek a föltételek. Ez meg tudja ugyan csinálni a szerző­dést és e miatt nem kellene még befáradni a telek­könyvhöz ; de meg kell neki mondanom azt is : uram, az én birtokom telekkönyvi és helyrajzi számai a kö­vetkezők, ezek telekkönyvi adataim. Most csak két set van: vagy tudom ezen adatokat és számokat, vagy nem. Ha tudom, mint birtokos eladó vagy vevő: akkor azt épen ugy megmondhatom a köz­jegyzőnek, mint most az ügyvédnek, vagy falusi jegyzőnek. Vagy megfordítva azt mondom: nem tu­dom, és akkor vagy mégis megmondom az ügyvéd­nek és hamis számot mondok, kérvényem tehát visz­sza fog utasíttatni, vagy azt mondom: ügyvéd ur, a számot nem tudom, irjon ön be, vagy menjen be, szóval tudja meg a számot és adatokat, s akkor mi lesz a következés? Vagy be kell mennie, vagy írnia, vagy beküld valakit a számok megtudására: más eshetőség nem képzelhető. Máskép van-e ez a kényszer behozata­lánál? A közjegyző ott sem felelős a számok való­diságáért. A számok bemondása a fél dolga. Ő csak az okmány formájáért, annak helyes kiállításáért tartozik felelősséggel, s ha a fél biztossággal akar eljárni a számok tekintetében: ugyanazt kell tennie akkor a közjegyzőnél, mit most kell az ügyvédnél, a falusi jegyzőnél. Azt méltóztatnak talán mondani, hogy minden faluban ott van a telekkönyv másolata. Na, köszönöm én azt a biztosítékot, melyet a falu­kon vezetett telekkönyv nyújt. (Igaz! Ügy van!) Azt elismerem, hogy a helyrajzi számok ott is meg­vannak; de a birtok-változások evidentiában tartva nincsenek. Én tudom, hogy az nagy teher, ha az illetőnek, hogy biztosan járjon el: be kell mennie a telekkönyvi hatósághoz. De ezen terhet, ha ugyan biztosan akarok eljárni, nem vagyok képes elkerülni: akár behozzuk a kényszert, akár nem. Ha pedig a kettő igy áll előttem: lehetetlen, hogy máskép felel­jek magamnak, mint ugy, hogy egyik és másik eset­ben is megvan ugyanaz a teher, tehát azon utat választom, mely nekem a felelősségnél és qualinca­tiónál fogva nagyobb biztosságot nyújt. Azt hiszem, tisztelt ház! hogy ezen argumen­tumokon kivül, melyeket csak ugy nagyjában igye­keztem előadni, a tisztelt ház tagjai nálam helyesebb, jogilag sokkal megállhatóbb argumentumokat fognak fölhozni. Egyről bizonyos vagyok, és az meggyőző­désem, hogy tudniillik a kényszer behozatala nélkül helyes telekkönyvet, a birtok, átruházásoknak tiszta­ságát eszközölni sohasem fogjuk. Mindig nyerész­kedés tárgya lesz az okmány-szerkesztés, akár egyik, akár másik esetben, vagy az ügyvédi kar, vagy falusi orgánumok előtt, — a legtöbb esetben pedig prédája lesz a köznép zugirászoknak ezután is, mint most: ha a tisztelt ház ez iránt nem intézkedik Ez okoknál fogva én ajánlom, hogy a tisztelt ház a tulajdon átruházás kérdésére nézve a jegyzői kényszert mulhatlanul behozni méltóztassék, és pár­tolom a különvéleményt. (Helyeslés.) Várady Gábor: Már az átalános tár­gyalás alkalmával kijelentettem, hogy a különvéle­ményt nem fogadom el. Engedje meg a tisztelt ház, hogy véleményemet a lehető legrövidebben indo­koljam. Azt mondja Hedry tisztelt képviselőtársam, hogy a különvélemény elfogadásával a műveltség alantabb fokán állók tetemes károsodásoktól fognának meg­kíméltetni. Én elismerem, tisztelt ház, hogy ez sok esetben be fog következni, ha a különvélemény el­fogadtatik. De van a képnek egy másik oldala is, s ez azt mutatja, hogy a műveltség alantabb fokán álló, különösen szegényebb sorsnak ellenében a ki­játszás, a nyerészkedés is olymérvü mesterkedések által, melyek a legszemesebb közjegyző figyelmét is kikerülhetik: a különvélemény elfogadása esetében egy erős, egy hatalmas fegyver adatik épen azok kezébe, a kik e kijátszásokat elkövették. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen esetben a gyógy­szer épen azon indoknál fogva, melyet Hedry Ernő tisztelt képviselő ur hangsúlyozott: roszabb lesz ma­gánál a betegségnél, mert a műveltségnek alantabb fokán álló szegény-sorsuak azt, a mit nyernek a vámon, épen ezen a műveltség alantabb fokon álló szegényebb sorsú embereknek másik része elveszti a réven. Azt is mondotta Hedry Ernő tisztelt képviselő­társam, hogy a perek száma kevesbittetni fog: ha a különvélemény elfogadtatik. Én ezen érvnek fontosságát, alaposságát beis­merem; azonban nem szabad ezen érvet túlbecsül­nünk, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a felek sehol sem járnak el aránylag több óvatossággal, mint épen az ingatlan vagyonnak átruházásánál, és sta­tistice ki lehetne mutatni, hogy aránylag sokkal kevesebb per származik az ingatlan vagyonnak át­ruházásáról szóló okmányoknak hiányos volta, mint más egyéb okiratok hiányos volta miatt. Azonban, tisztelt ház ! a különvéleményben fog­lalt ezen említett érv ellen van egy más, sokkal hatalmasabb ellenérv, és ez az, hogy a legtöbb va-

Next

/
Thumbnails
Contents