Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-249
342 249. országos ftlé korlattól visszariasztatva, vagy az anyagi körülmények által kényszerítve, azon ifjak egy része a fél pályán fog megállapodni, és ez által a pálya nem végzett ifjaknak, tehát a pálya nem végzett proletároknak hazánkban — fájdalom — elég nagy száma még szaporittatni fog. A jelzett megszorításból nem származik sérelem azokra nézve, kik csak a törvény szentesítése után léptek a jogi pályára, mert előttük áll a törvény : volenti non fit injuria. Figyelmeztetem a tisztelt házat, hogy egy megszorítást én is meghagytam módositványomban, a mely egybevág a jogügyi bizottság javaslatával; tudniillik, hogy a jelenleg már jogi pályán lévő ifjak is kötelesek a a tudorsági oklevelet megszerezni és csak azután bocsáttatnak az ügyvédi vizsgára, azon szempontból indulva ki, hogy ez az illetőknek hatalmukban áll, ez az ő képességük-, képzettségüktől és szorgalmuktól függ; hanem az idővel nem rendelkezhetnek oly szabadon; a három évi joggyakorlat mindenesetre visszaható alkalmazása volna a törvénynek, és ezt én nem tartom sem méltányosnak, sem igazságosnak. Ugyanazért, tisztelt ház! ajánlom módositványomat becses figyelmökbe, és kérem annak elfogadását. {Helyeslés bal felől.) beőthy Algernon jegyző (olvassa Várady Gábor módositványát.) A 114-dik §. végén egy külön aliena tétessék: A jelen törvény életbeléptekor a jogi tanfolyamot megkezdett ifjak pedig csak ugy bocsáthatók az ügyvédi vizsgára: ha a tudorság elnyerését és két évi joggyakorlat betöltését kimutatták. Máday Sándor : Tisztelt ház! Én nem járulhatok a Várady Gábor igen tisztelt képviselő ur által beterjesztett módositványához és pártolom az eredeti szöveget. Én azt tartom, hogy nem czélszerü bizonyos fogalmakkal játszani; és bocsánatot kérek, hanem azt tartom, ha itt a méltányosságnak és igazságosság nak fogalmait ezen kérdésbe belevegyitjük : akkor csakugyan azon fogalmakat eltévesztjük, a melyekről szó van. Mert én azt, ha mi a jelen joghallgatókra szintén kiterjesztjük a törvény azon intézkedését, mely a 114-dik §-ban csakis az ügyvédjelöltekre lett megállapítva : egyébnek, mint túlságos engedékenységnek, nem tekinteném. Én nagyon tisztelem és becsülöm a méltányosság és igazságszeretetnek, jószívűségnek érzelmeit, a mennyire lehet, iparkodom magam is azokat' gyaJiorolni; de megvallom, hogy ugyanazon bizonyos emberi érzelmek oly esetekben, mint a jelen, kell hogy háttérbe szoruljanak; a szükségességnek postulatuma, a szükségességnek határozott parancsa előtt kell hogy háttérbe szoruljanak; mert különben addig vagyunk méltányosak, addig vagyunk elnézők: jimius 1. 1874. mig valamennyi többi irányban csupa méltányosságból igazságtalanságot követünk el. Akkor csakugyan találóan lehetne használni azon hasonlatot, melyet Schwarz Gyula tisztelt képviselő ur a liberalismusra minap használt, a midőn tudniillik azt mondta, hogy annak Zopfja van : ezen esetben a méltányosságnak, a humanitásnak is meg volna a Zopfja. Vagy kell az ügyvédi qualificatiora nézve szigorúbb rendszabályokat behozni, vagy nem ? Ha nem kell azokat behozni: akkor hagyjuk ki az arra vonatkozó intézkedéseket; de ha kell: akkor rögtön haladéktalanul kell azt behozni a törvénynyel egyszerre. Ez nem volna egyéb, mint részben kijátszása a törvénynek; mert ha ezen törvény a mai joghallgatókra nézve nem jönne alkalmazásba: akkor az országban jelenleg lévő három, egész négy ezer joghallgatóra nézve nem jönne alkalmazásba, és három-négy évvel későbbre volna annak életbe léptetése elodázva. Ezt mellékuton elérni nem lehet; a ki nem nagyon szigorúnak találja a rendszabályt, ki három-négy év múlva akarja e törvényt csak életbe léptetni: ám legyen, mondja ki, hogy e törvény csak 1878-ban lép életbe. De azt mondani ki, hogy a mai joghallgatókra ne legyen érvényes: nem egyéb, mint mellékuton kijátszása a törvénynek. Mellékutakat pedig kerültem mindenkor. De mivel is indokoltatik e módosítás? Azt méltóztatik mondani, hogy nem volna méltányos azokat, kik bizonyos concret viszonyok közt a jogi pályára adták magukat: egyszerre súlyosabb viszonyok közé helyezni, mint a minők szemök előtt lebegtek akkor, midőn a jogi pályára léptek. Én ez elvet már veszélyes consequentiái miatt sem acceptálhatom; mert ha ezt itt alkalmazzuk: akkor oda fogunk jutni, hogy ha bármely osztályra, bármely iparágra valami terhet akarunk róni: mindig azzal a kifogással fogunk találkozni, hogy a mostani osztályt ki kell ez alól hagyni, meg kell kímélni, mert nem volt rá elkészülve. Az az anomália következik ebből, ha mi az ügyvédi rendtartás tárgyalásánál a joghallgatókra leszünk tekintettel, hogy az egyetemi törvény tárgyalásánál a gymnasisták, a középtanodai törvényjavaslat tárgyalásánál a normalisták érdekeit kell figyelembe venni. Ha jónak találta a törvényhozás az ügyvédekre egy magasabb, szigorúbb föltételek alatt elérhető minősitvényt az ügyvédi kar emelése érdekében kimondani: akkor legyenek ezen rendszabályok azon percztől fogva kötelezők, midőn a törvény életbe lép. De ne mérjünk különféle mértékkel. Visszaható erőről méltóztatott a tisztelt képviselő ur említést tenni. Elfogadom azon elvet, hogy a törvénynek viszszaható erővel nem szabad birni; de tagadom, hogy
