Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-248

332 248. országos ülés május 30. 1874. minden további indokolást mellőzve, csak egyszerűen a közjegyzőkre hivatkozik. Én, azt hiszem, hogy nem szükséges bővebben fejtegetni azon különbséget, a mely a közjegyzők és az ügyvédek közt létezik. Hogy a közjegyző az ő közhitelű állásában az ő okiratainak közhitelessége folytán igen gyakran épen a bíróságoktól kapott megbízásoknak végrehajtásában a bíróval nem ellentétes, hanem azzal egyező állást foglal el, és hogy ily körülmények között köztük hivatalbeli differentiák nem igen fordulnak elő, és hogy ilyen körülmények között a közjegyzők fegyelmi ügyeire nézve vegyes bíróságok működése czélszerü: azt elismerem; de nem látom szükségesnek, sőt veszélyesnek tartom, ha ezen rendszer az ügyvédekkel szemben alkalmaztatik, a kiknek hivatása épen ellenkezőleg a bíróságoknak ellenőrzése, a kik kötelesek a felek képviseletében nemcsak aílegálni, hanem egyúttal a bírói határozatokban előforduló tévedések, mulasztások ellen jogorvoslatokban véleményüknek határozott és ha szükséges bátor kimondásával a felek jogait és érdekeit megvédeni. Ily körülmények között fölötte veszélyesnek tartanám az ügyvédeket épen azon első postulatumtól fosztani meg, a melyre az igazságszolgáltatás érdekében szükségük van, hogy fontos föladatuknak megfelelhessenek, és épen azoknak rendelni alá őket saját becsületbeli kérdéseiknek első megbirálásánál, kiket ellenőrizni saját érdeküknél fogva hivatva sőt kötelezve vannak. De hiszen eddig is a bíróság közvetlen fölügyelete alatt állott az ügyvédi kar, és nem voltunk megelégedve az eredménynyel, és most mégis annak akarunk túlsúlyt biztosítani. Itt nem akarok a tableauxról és az innekről szólni; mert hisz azok szervezete átalában ismeretes és az átalános vitában kellőleg előadatott; mindazáltal szükségesnek tartom Anglia és Francziaország példájára hivatkozni, hol az ügyvédség leginkább felel meg azon kötelességnek, melyet tőle mindenki vár. De eltekintve Európa többi tartományaitól, bátor vagyok magára Poroszországra is hivatkozni, hol pedig Nagy-Frigyes e tekintetbem szűkkeblű nézeteiből alig tudnak kibontakozni. Itt is becsületbíróság és az ügyvédség saját bírósága van hivatva először saját becsülete fölött őrködni. Azt hiszem mindenki leginkább van hivatva arra, hogy saját becsületét óvja, ezt teszi mindenki a társadalmi életben is : még inkább fogja tenni azt az ügyvédség, mely magasztos hivatásának e nélkül alig felelhetne meg, mely e nélkül azt hiszem az igazság őre nem lehetne, s azon részrehajlatlansággaL és kíméletlenséggel nem járhatna el, mint kötelessége. A kik netalán attól félnek, hogy az ügyvédi kamara nem fogna teljes részrehajlatlansággal és kellő szigorral eljárni: azokat ugy hiszem, a törvénynek azon intézkedése megnyugtathatja, hogy ott van a felsőbb bíróság, mely minden jogorvoslatot figyelembe fog venni, kivált akkor, ha egyik vagy másik irányban tulkapásról van szó. De ezen kivül bátor vagyok figyelmeztetni a 102. és 103. §. tartalmára, mely a magán vádlónak lényeges befolyást enged, még kiválóbbat a királyi ügyésznek,. s ilykép a fegyelmi eljárás keletkezésében ós folyamatában meg van óva minden érdek és igy egy bármely irányú tulkapástól tartani nem lehet. Épen ezért bátor vagyok a tisztelt háznak elfogadás végett a tisztelt igazságügyminister ur által beterjesztett eredeti szerkezetet ajánlani, melyet a jogügyi bizottság elfogadott, melyet én részemről az igazságszolgáltatás magasztos czéljaival leginkább megegyeztethetőnek tartok. E szerkezet pedig következőleg hangzik: A fegyelmi vétségek fölött a fegyelmi hatóságot elsőbiróságilag az ügyvédi kamara választmánya,, másod-hatóságilag a legfőbb ítélőszék fegyelmi bírósága gyakorolja. Az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága az elnökön kivül négy választmányi tagból áll. Fegyelmi ügyekben az ügyvédi kart, a kamara ügyésze mint közvádló képviseli. {Helyeslés.) Szeniczey Ödön jegyző (újra fölolvassa a fönebbi eredeti szöveget, mint Schmauss Endre által beadott módositványt.) Lázár Adásit: Tisztelt ház! Részemről is épen ezen indítványt szándékoztam a tisztelt ház elé terjeszteni, és csak örvendek a fölött, hogy az a túlsó oldalról terjesztetett be, mert igy nagyobb kilátásunk lehet, hogy az a központi bizottsággal szemben is el fog fogadtatni. Részemről szintén nem a külföldi példákra, hanem a jelen esetben egyedül a kényszer-helyzetre vagyok kénytelen támaszkodni, melybe jutottunk az ügyvédi kamarai kényszer elvének, valamint a képesitvényre nézve a szigorlatok elfogadása által. Igen örvendtem volna, ha az igazságügyminister ur már Schmausz Endre képviselőtársam fölszólalása előtt kijelentette volna, hogy ezen sarkkérdésben milyen állást foglal el: mert ez nagyon megrövidítette volna a vitatkozást. Azt hiszem az ügyvédség tekintélye és függetlensége megóvása tekintetéből nem fogja a központ által védett álláspontot magáévá tenni, mit annál kívánatosabbnak tartok; mert hogy ha már az ügyvédi kamarai kényszer el van fogadva : legyen legalább megmentve az, hogy a fegyelmi hatóság azon ügyvédi kamara kezébe legyen letéve, mert ez által meg lesz mentve az ügyvédnek függetlensége, önállósága. Én elegendőnek találom, ha az ügyvéd administrativ tekintetben az igazságügyminister, fegyelmi tekintetben pedig saját kamarai választmányának fölügyelete alá, és a legfőbb