Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-248

248. országos ülés május 30. 1874. 323 megy ezen §., mondván: „a kik ezt rendszeresen üzletképen gyakorolják, bírósággal és fogsággal is büntettetnek." De mit gyakorolnak? Azt, a mit a törvénykezési rendtartás nekik megenged. Igaz, ha ez nem derül ki, ha senki nem adja föl: akkor nem büntettetnek, akkor zsebre teheti a dijt. Ily viszonyok közt azt mondani, hogy nincs a drjvétel megtiltva: épen annyit tesz, mint azt mondani, hogy a lopás nincs megtiltva; mert hisz ha a tolvajt rajta nem kapják: akkor nem büntetik meg, (Helyeslés bal felől) és lophat az, a ki elég ügyes arra, hogy ugy lop, hogy. észre nem veszik. Én, tisztelt ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy ha nem ügyvéd ezélszerüen nem képviselheti a feleket bizonyos ügyekben: tessék megváltoztatni a perrendtartást, és eltiltani az ilyet az oly ügyekben való képviseléstől; de a hol abból indul ki a törvényhozás, hogy nem ügyvéd is ezélszerüen képviselheti a feleket, ott kimondani: hogy dijt azonban csak ügyvéd vehet föl, és az, a ki nem ügyvéd: nem veheti föl; ha pedig fölveszi, vagy azt rendszeresen gyakorolja, még meg is büntetik : — ez nem fér meg a logikával, nem fér meg az igazsággal. (Helyeslés bál felől.) Azt mondják, hogy ez a zugirászok ellen van intézve. Én részemről a zugirászokat nem pártolom, nem is lehet pártolnom. De én nem tudom, hogy vajon eddig legalább a zugirászok közt mi volt-e több : ügyvéd-e vagy nem-ügyvéd? (Tetszés bal felől.) Én azt gondolom, hogy ügyvéd sokkal több volt. Tehát ez nem a zugirászok elleni védelem ; hanem még a zugirászatnak is az ügyvédek számára való megtartása. (Helyeslés bal felől.) Különben hozzáteszem még azt, hogy talán azt mondhatná az igázságügyminister ur, hogy ha ez igy volt is : ép azért készül az ügyvédi rendtartás; és hozatik be a kamarai rendszer, hogy ezentúl az ügyvédek fölügyelet alatt legyenek, hogy ne lehessenek zugirászok. Helyes! Adja Isten, hogy ezen törvény valóban ezen gyümölcsöket teremtse; talán évek hosszú során át meg is fogja teremteni. De ebből aztán nem az következik, hogy azt mondjuk, hogy a fönálló törvények ellenére nem fogadhat dijt oly működésért, melyre a törvény ád neki jogot, más, mint ügyvéd; hanem az következik, hogy gondoskodni kell arról, hogy ha azok, a kiket a törvény ily képviseletre följogosított, visszaéléseket követnek el, hasonlag megbüntethetek legyenek. Mert nem a törvény által engedett joggyakorlatot szabad büntetni, hanem az azzal való visszaélést. Ezen nézetből indulva ki, miután, ha ezen két szakasz kihagyatnék, az lehetne eredménye, hogy a nem-ügyvéd meghatalmazottakra nézve semmi, vagy legalább nem kellő fenyiték volna föntartva, én azt javasolnám: méltóztassék a tisztelt ház ezen két §-t a központi bizottsághoz visszaküldeni azo utasítással, hogy szerkesztessék ez ugy, hogy csak a viszszaélés esetei büntettessenek ; nem pedig a törvény által adott joggal való élés. (Helyeslés bal felől.) Ajánlom indítványomat a tisztelt háznak elfogadás végett. (Helyeslés bal felől.) Bobory Károly : Tisztelt ház! Ezen 38-dik §. megtiltja, hogy a feleket bármily ügyekben más, mint ügyvéd, helyettesíthesse, nemcsak a bíróság, hanem minden egyéb hatóság előtt. A szegény falusi embernek sok mindenféle hatósággal van dolga; községi, megyei, országos hatósággal, sőt még a ministeriummal is, midőn például gyermekét a törvény értelmében a katonaság alól akarja kiszabadítani. Gyakran van 10—-12 falu, melyekben nincs egy ügyvéd sem. Itt természetesen a jegyzőhöz fordulnak, és pedig természetesen díjért, mit nemcsak megérdemel, hanem a mely biztosítva is van számára. Ezen könnyebbségtől tehát a szegény embert megfosztani, hogy a jegyző által, ki azért maga a község által meghatározott díjjal van ellátva, vagy más közbenjáró által védethesse magát: lehetetlenség ; de az ügyeket s költségeket is annyira megszaporítaná, hogy lehetetlen, hogy ez a törvényhozás czélja legyen. Ennélfogva pártolom Lázár képviselőtársamnak ezen és a következő §. kihagyását czélzó indítványát. Matuska Péter előadó: A központi bizottság részéről csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy a központi bizottság nézete szerint ezen §§-ok csak igy, a mint szövegezve vannak, fognak egyedül arra szolgálni, hogy a zugirászat megakadályoztassék. Tisza Kálmán tisztelt képviselő urnák azon észrevételére nézve, melyre egyébiránt már Csemeghy képviselő ur refíectált, azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezen intézkedés, mely ezen 39. §-ban foglaltatik: nem ellenkezik a mostani törvénykezési rendtartással; mert, a mint Csemeghy képviselő ur megjegyezte volt, a költségek megítéltetnek a meghatalmazottnak; de dij semmiféle bíróság által sem ítéltetik meg oly meghatalmazottnak, a ki nem ügyvéd. Csak egy analóg esetre kívánom a tisztelt ház figyelmét irányozni. Alkuszdij sem ítéltetik meg a bíróságok által másnak, mint meghitelt alkusznak, s igen sok perlekedésre ad alkalmat, hogy egyének, kik nem meghitelt alkuszok, alkuszi ügyletet végezve, azért dijt követelnek; de azt a biróság meg nem ítéli. Már nem hiszem, hogy egy ügyvéd kevesebb legyen egy alkusznál, s hogy akkor, midőn az a törvényben megkívánt qualificatiot nagy nehezen megszerezte magának: ne bírjon kizárólagos joggal arra, hogy dij csak részére ítéltessék meg. Bátor voltam már a tisztelt házat a 6-ik§-nál figyelmeztetni, hogy az ügyvéd pénzügyi törvényekből is tesz vizsgát, s igy azokat jól ismeri; azon 41*