Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-246

246. országos ülés május 28. 1874. 281 Mban, s behatóbb ismeretekre azért nem, mert oly számosak azon szakok, s mindeniknél oly nagy száma Tan az irodalmi előzményeknek, hogy mindezen sza­kokból mélyebb ismeretekkel birni tökéletes valót­lanság; mondom, azóta a doctoratus nem is az többé, minek lenni kellene: tudnillik bizonyítéka behatóbb ismereteknek; hanem csak felsőbb foka azon elméleti ismereteknek, melyek az államvizsgák­nál is előfordulnak. A doctoratust részemről föntartani kívánnám, de a mai kornak s a mai tudomány állásának meg­felelő módon; másként nem fogjuk valósággá tenni, és marad, a mi most: valótlanság. A bölcsészeti karnál e tekintetben megkísértett nt mutatja meg itt is a követendő utat. Ha fön akarjuk tartani a doctoratust, mint magasabb ké­pességet, s ez akkor körülbelül össze fog a tanári képességgel is vágni: akkor azt oly kis körre kell szoiitani, melyből lehetséges legyen az egyes egyé­nek alapos, meglehetősen kimerítő ismeretére ítéle­tet vonni. Mindnyájan tudjuk azon enquéíe-tárgya­lásokból, melyek, gondolom, két év előtt e kérdés­ben tartattak, hogy szándékoltatik a bölcsészeti karnál a doctoratust ugy átalakítani, hogy a szi­gorló a helyett, hogy — mint jelenleg történik — physikai, mathematikai, latin-görög nyelvészeti, his­tóriai, philosophiai, és még nem tudom mily tudo­mányokból tesz vizsgát: csak egy szakot választ, és mint tudjuk, czélszerüen, azzal kapcsolatban álló két más tudománynyal saját választása szerint. Nem akarok ítéletet mondani e terv felett; de szilárd meggyőződésem, hogy ha a doctoratust ma­gasabb képzettség fokául fön akarjuk tartani: az, a jogtudomány terén sem lehetséges más utón, mintha a doctoratus csekélyebb térre fog szoríttatni. Hogy ez igy van helyesen, e részben hivatkozom a jelen közoktatási minister urnák egy intézkedésére, mely nem bevégzett, de kezdeményezett, s mely szerint a jogi tanulmányok az állam tanulmányoktól elvá­lasztatni czéloztatnak, ugy, hogy külön államtudo­mányi, s. külön doctoratus hozassék be a mostani mindkettőre kiterjeszkedő jogtudományi és államtu­dományi doctoratus helyett. Én azt hiszem, hogy csakugyan, — ha a doc­toratust fön akarjuk tartani jelentőségében: ezen utón kell haladnunk. Ma a jogi tudományok egész terjedelme sokkal nagyobb, mint'sem abból egy em­ber képes lenne magának magasabb fokú képzett­séget szerezni. így állván a dolog, én részemről a doctoratusi intézményt gyökeresen átalakítandónak vélem; és nem tartom az ügyvédi képesség mérle­géül fölhasználni, ha én doctoratusi szigorló alatt oly egyént értek, ki egy bizonyos szakot a maga egész terjedelmében alaposan ismerni akar: akkor én ez intézményt nem használhatom föl arra, hogy az egyetemes jogi képzettségre vonatkozó ügyvédi, el­KÉPV. H. NAPLÓ. 18H- X. KÖTET méleti képesség mértékévé tegyem. Azonban jelez­tem, hogy nem állván hatalmamban ilyféle egyetér­értés létrehozása a két törvény közt, — tudniülik, az ügyvédi törvény és másrészről a felsőbb köz­oktatást, különösen a jogi tanulmányokat rendező törvény közt kezdeményezni, — miután már most csak arról lehet szó, a mi jelenleg előttünk fek­szik : ennélfogva, habár nyilvánítom, hogy nem hi­szem, hogy öszhangzásba lehetne hozni ezen sza­kaszt a majdan rendezendő felsőbb oktatással; én mindamellett e pillanatban, miután congruál a most fönálló rendszerrel, nem tehetek egyebet, mint ebbeli aggályaim kijelentésével azt mégis elfogadni. (Derültség és mozgás.) A mi már most e szakaszt illeti, kettő az, a mit ez helyesen megkülönböztet, tudniillik az elmé­leti és gyakorlati utón szerzendő képességet. Az el­méleti utón szerzendő képességhez tartozik, •— nem ugyan a paragrafus sorrendét, hanem a természetes rendet követve, a jogi és állami tanulmányok be­rendezése. A „jogi és állam tudományok befejezése" tán „jogi és állam tanulmány ok befejezése" lenne itt mon­dandó, mert a jogi tanulmányok befejezéséről van szó, minthogy a tudományt befejezni nem lehet, (Helyeslés.) azonban nem teszek javítást e stylaris hibán, — tehát az elméleti és az államvizsga, vagy is egy szigorlat letétele szükséges. Erre nézve a nézetem tisztelt ház az, hogy a mennyiben csak­ugyan előszabatik, ezen képesség a birói képességre vonatkozólag, az előbb említett okokból egyenlő lé­pést tartani okvetetlenül szükséges lesz, s részemről jelentem, hogy a mennyiben itt ezen képességet elfogadom: részemről a birói vizsgára nézve is kö­vetelem. A mi a gyakorlatot illeti, tudjuk, hogy az eredeti szerkezet négy évet követel és hogy a négy évi gyakorlat igen nagy aggodalmakra és följajdu­dulásokra adott okot azok körében, kik jelenleg az ügyvédi pályára készülnek. Talán ezen aggodalmak, — legalább részben, — okozták azt, hogy a most előttünk fekvő szövegben csak három évi gyakorlat igényeltetik. Részemről ismét azt tartván szem előtt, hogy nem követelek többet mint a mennyi kell; de ke­vesebbet sem : azt kérdem magamtól, hogy szüksé­ges-e a három évi gyakorlat vagy nem? s e tekin­tetben — szívesen elismerem, — hogy szükségesnek tartom. Ha tekintetbe vesszük, hogy az első évi gyakorlat még azon időbe esik vagy eshetik, a mi­dőn az illető az elméleti vizsgák letételével foglal­kozik : mindenki be fogja látni, hogy ezen első évi gyakorlat részint elméleti vizsgákra való készülés által lesz tetemesen korlátozva, részint pedig a do­log természeténél fogva alig fog egyébre hivatkozni, mint másolásra. Csak a második évi gyakorlatot lehet rendes körülmények között olyannak venni, 36

Next

/
Thumbnails
Contents