Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-242
242. országos ülés május 19. 1874 263 melynek ministerelnöke a törvényhozás előtt bevallja a kormánynak tehetetlenségét ? a melynek ministerelnöke határozottan és e szavakkal jelenti ki, hogy arról, — tudniillik, a mi a delegatioban történt, a mely tárgyban Tisza Kálmán képviselőtársunk interpellált: az országgyűlésnek nem felelős, nem is lehet felelős ; mert hiszen akkor a közös ministerek felelőssége ilhisoriussá válnék ? Hogy a magyar kormány, a magyar ministerelnök felelőssége illusioriussá válik a magyar törvényhozással szemben: azzal a ministerelnök ur mit sem gondol; csak azt hordja szivén, hogy a közös ministerek felelőssége ne tétessék olyanná. Ilyen kormány iránt bizalommal nem viseltethetem. De Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam szintén kijelentvén a maga részéről, hogy a kormány iránt, mint testület iránt bizalommal nem viseltethetik : kivételt tett a pénzügyminister irányában. Én, megvallom, teljesen osztozom azon tiszteletben, melylyel Tisza Kálmán és mindnyájan a pénzügyminister rendkívüli tehetsége, hazafisága, tisztakezüsége iránt viseltetünk, mert abban senki sem kételkedik; sőt nem tagadom azt sem, hogy ámbár elejétől fogva meg voltam győződve arról, — a mint ki is mondtam, hogy azon rendszer alapján, a melyre immár a pénzügyminister lépett: csodákat ő sem fog művelhetni; mindazonáltal osztozom nagyrészben azon reményekben, melyeket az országban annyian tápláltak, hogy sikerül neki egy takarékos rendszert behozni és ha nem is egészen rendezni az ország pénzügyeit, legalább könnyíteni azokon. Az, a mit eddigelé tapasztaltunk: fájdalom, arra bir engem, hogy határozottan kijelentsem, hogy a pénzügyminister ur iránt épen oly kevés bizalommal viseltetem, mint az egész kormány iránt. Azt mondta Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur, hogy két fő oknál fogva viseltetik iránta bizalommal. Először, mert megemlékezvén múltjáról, tudniillik azon működéséről, melyet mint képviselő különösen a pénzügyek terén tanúsított: reményt ébreszt benne, hogy azon hibákat, melyeket akkor megrótt, kikerülni fogja tudni, és sikerülni fog neki a pénzügyek rendezése. Másodszor: mert nagy örömmel fogadta azon őszinteséget és nyíltságot, melylyel a pénzügyminister ur legelőször azon a széken a pénzügyi helyzetet az országgal megismertetni méltóztatott. Kétségtelenül mindenki köszönettel tartozik a pénzügyminister urnák, hogy annyi őszinteséggel, nyíltsággal tárta föl a pénzügyi helyzetet; de ugy hiszem, hogy ő maga is be íogja vallani, hogy azért dicséretet nem érdemel. Elismerjük, hogy kötelességét teljesítette, megrovást érdemelnek elődei, hogy más utón jártak; elismerjük, hogy ő e tekintetben jó utón járt, de dicséretet nem érdemel; még kevésbé érdemel ennélfogva oly nagymérvű bizalmat, hogy annak alapján a kölcsönt megszavazzuk. Tisztelt ház! Mit hallottunk eddigelé a pénzügyminister úrtól jövendőbeli terveire, vagyis azon eszméjére vonatkozólag, melynél fogva reményli, hogy az ország súlyos pénzügyi helyzetét rendezni fogja? Két nagy nyilatkozatot hallottunk tőle. Az egyik vonatkozott a magyar önálló nemzeti bankra: azaz a nem-létező önálló nemzeti bankra; a másik azon exposéja volt, melylyel az épen most szőnyegen lévő kölcsönnek fölvételét indokolta. Az elsőre nézve, ha a tisztelt pénzügyminister ur azt mondta volna: e perczben, a jelen körülmények közt nem látom lehetőségét annak, hogy rögtön egy önálló nemzeti bank fölállittassék; de elismerem igenis azt, hogy annak fölállítása múlhatatlanul szükséges; ha a tisztelt pénzügyminister ur kijelentette volna azt, hogy neki nincs kifogása az ellen, ha a törvényhozás egy önálló magyar jegybanknak fölállítását törvénybe iktatja, törvényben kimondja, csak hogy engedjen neki bizonyos időt, hogy ezen törvényt végrehajtsa: akkor igenis azt mondtam volna: a pénzügyminister ur ezen az utón lehet, hogy létesiti azt, a mit mint képviselő anynyiszor vallott és szükségesnek mondott. De a pénzügyminister ur egyszerűen kijelentette, hogy ő lehetetlenséget lát abban, hogy ezen nemzeti bankot fölállítsa; azonban engedje meg, ha kimondom, hogy okát sem adta annak, hogy miért nem állithatunk föl önálló magyar nemzeti bankot. Szükséges lenne bebizonyítani egyszersmind azt is, hogy miért nem állithatunk föl legalább olyant, mint a minővel bir az osztrák; mert ha csak olyant birunk is fölállítani: nem látom indokoltnak azt, hogy Magyarország mért tegye magát más országoktól függővé még oly dologban is, melyre nézve önök még 1867-ben sem mondták ki a függést. Nem lehet szándékom e perczben exposéjának érdekes és fontos részleteibe bocsátkozni, melyeket azon alkalommal a tisztelt pénzügyminister ur fölhozott ; hanem kérdem: van-e abban egyetlenegy igéret, hogy ő oda fog törekedni, hogy azon óriási költségek, melyek az országra háromolnak, melyek előidézték a múltban, előidézik a jelenben, és elő fogják idézni a jövőben is a pénzügyi zavart: ezután apasztatni fognak? Én erről egy szót sem hallottam. íme, volt egy példa reá. Ezen súlyos időkben, midőn a tisztelt előadó ur, — mint az imént hallottuk, •— kijelentette, hogy nem 5 milliót, hanem 1 — 2 milliót sem lehetne levonni ezen kölcsönből, a nélkül, hogy ezzel az országnak fizetési képességét veszélyeztessük: ily perczben a pénzügyminister ur belenyugodott abba, hogy a hadügynél a delegatiok fölebb emeljék a költséget. Arra volt pénz, a nélkül, hogy ez által az ország hitele és fizetésképessége veszélyeztessék. (Igás! szélső bal felöl.)
