Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-242
242. országos ülés május 1». 1874. 261 javaslattal a törvényhozás, úgyszólván lemond azon jogról, hogy a kölcsön szerződés beezikkeíyezése alkalmával ítéletet mondjon a föltételek fölött, melyek alatt a kölcsön meg fog köttetni. A ház ezt egyszerűen s észrevétel nélkül be fogja czikkelyeztetni; de elég bizalmam van a minister úrhoz, hogy a legjobb föltételeket fogja kikötni az ország számára. Tehát 8 vagy 10% os legyen-e a kölcsön s más részleteire nézve: teljes szabad kezet adunk a minister urnák; legalább részemről igy értem a törvényjavaslatot, és igy szavazom meg. Hanem ennek fejében egyet kívánok, s azt gondolom a tisztelt háznak joga van ezt kívánni és várni a tisztelt pénzügyminister úrtól, midőn teljhatalmot adunk neki, s az abban áll, hogy kösse meg a kölcsönt, s pedig az egész 76 millió forint erejéig. Én nem tartozom tisztelt ház azok közé, kik a ministereket buzdítani szokták arra, hogy kölcsönöket vegyenek föl ; de ha már pénzre van szükség: én kölcsönt akarok, de nem adósság csinálást, az utolsó művelet pedig nem is volt kölcsön, hanem folytonos s darabos adósság csinálás. Midőn megköttetett a kölcsön, még semmi biztonság nem létezett arra nézve, hogy a kölcsön összeget valóban megkapja a kormány, minden hónapban, midőn 5—10 millióra volt szüksége oda kellett menni a consortiumhoz, kérni: vajon hajlandó-e pénzt adni és sohasem adta azonnal mind a kölcsönpénzt, hanem adósságot kellett csinálni, kamat s provisiot fizetni a consortiumnak, mely csak később arra határozta el magát: vajon átveszi-e a kötvények egy uj részét, vagy sem. Igy történt ez az utolsó kölcsön alkalmával; ennek következtében a pénzügyministernck nem volt soha azon biztonsága, melyre szüksége volt, hogy az állam háztartását rendbe hozhassa. Én tehát arra vagyok bátor a tisztelt minister urat fölkérni, használja föl a ház által adott fölhatalmazást: kössön kölcsönt; de ne legyen örökös adósság csinálásra kárhoztatva a kölcsön szerződés megkötése daczára. Midőn ezen reményben a kölcsönt megszavazom : szükségesnek látom mégis kijelenteni, hogy a kölcsönt a tisztelt pénzügyminister ur indokolására szavazom meg; de semmiképen a pénzügyi bizottság jelentésére. Tisztelt ház! A pénzügyi bizottságnak nálunk igen nagy hivatása, igen nagy szereplése van. Midőn egyrészről tagadhatlan, hogy a tisztelt ház, legalább a többség, csak azóta vette komoly figyelembe az ország pénzügyi helyzetét, midőn a pénzügyi bizottság maga figyelmeztette a házat az ország szomorú pénzügyi helyzetére ; ugy másrészről bizonyos, hogy a pénzügyi bizottság sok roszat akadályozhatott volna meg, és sok jót elősegíthetett volna: ha már régóta azon őszinteséggel, azon nyíltsággal lépett volna a ház elé, mely a tisztelt pénzügyminister ur utolsó beszédében volt észlelhető. Szeretem hinni, hogy a midőn a pénzügyminister maga adja a példát: a tisztelt pénzügyi bizottság előadója azt követni fogja, és ugyanazon nyíltsággal, ugyanazon őszinteséggel fog a házhoz szólani az ország pénzügyi helyzetéről. Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyi bizottság utolsó előterjesztése ezen reménynek egyátalában nem felel meg. A pénzügyi bizottság előadója — ugy látszik — még ma sem tudja magát elhatározni, hogy a képviselőházhoz ugyanazon határozottsággal, ugyanazon nyíltsággal szóljon, milyennel szerencsések voltunk tegnap néhányan más helyütt őtet hallani, s igen nagy örömmel hallani; a házhoz ilyen hangon nem akar szólani, s a mostani alkalommal is jelentésében oly dolgokat hoz föl, melyek vagy az igazsággal, vagy a ház méltóságával, vagy a tárgy komolyságával össze nem egyeztethetők. Szabad legyen e tekintetben csak egy-két példát fölhoznom. A tisztelt pénzügyi bizottság, mely novemberben azt mondotta ki a különvéleménnyel szemközt, hogy az első 76 x /2 millió elégséges, most ismét be akarja bizonyítani, hogy újra kell 76V2 millió. Ha a pénzügyi bizottság határozottan mondaná: akkor nem voltunk eléggé föl világosiivá, az adatok, okmányok nem voltak elegendők, azt mindenki értené; de a pénzügyi bizottság előadója ezt nem akarja bevallani. És mivel indokolja, hogy hat hóval ezelőtt elégségesnek látszott 76'/2 millió: ma már kétannyi kell ? Két okot hoz föl e tekintetben. Az első az. A kölcsön-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával novemberben a pénzügyi helyzet nem volt ismeretes a bizottság előtt; mert akkor a költségvetés szerint 1873-ra csak 49 milliónyi hiányt látott előre: míg most azon hiány 62 millió. Igaz-e, hogy a pénzügyi bizottság novemberben még nem tudta, hogy nem 49, hanem 62 millió lesz a deficit? Elővévén a pénzügyi bizottság november havi jelentését, azt találom benne, hogy e hiány már a három első év negyedben volt, — a pénzügyi bizottság kimutatása szerint — 55 millió 600.000 forint; tehát előre kellett látnia novemberben, hogy az egész évi hiány csakugyan 67—68 millió valóban most csak 62 millió; és a pénzügyi bizottság előadója mégis azt állítja, hogy novemberben a múlt évi hiányt nem tudhatta, hogy csak 49 milliót látott előre. (Széll Kálmán közbeszól : Most is azt állítom \) Még egy másik tény is van. A pénzügyi bizottság előadója azt mondja, hogy onnét van a mostani nagyobb deficit, mert több előleg nem folyt be, mely akkor a budgetben, mint bevétel volt fölvéve. Kérdem a tisztelt előadó urat: vajon volt-e egy perczig is csak gondolatában, hogy a volt pénzügyminister által a keleti vasút- és erdélyi vasútnál elhelyezett előlegek be fognak folyni, és vissza fognak fizettetni? Már novemberben is szintúgy tudta, mint ma, hogy ezek
