Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-242

lés május 19. 1874. 25- 242. országos ül szek bátor egynémelyekre reflectálni azok közül, a miket előttem szóló tisztelt képviselő e tekintetben mondani méltóztatott. ó azt állítja, hogy ezen 5 millió forintnak engedélyezése által már el lesz érve azon magas czél, melyet ő elérni akar, hogy tudniillik az ország adózói egyátalában fizetésképesekké tétessenek. Ha ez összeg e czélnak megfelel: akkor a baj nem lehet akkora, milyennek ő festi; ha pedig a baj csakugyan olyan, milyennek ő mondotta: akkor ezen összeg a czélnak egyátalában nem lesz megfelelő. Csak egy évre indítványozza továbbá a határozati javaslat a kölcsönt megadatni. Engedelmet kérek, tisztelt ház, én nem osztozhatom azon reményben, hogy ezen kölcsön egy év alatt vissza is kerüljön s e tekintetben a múlt idők tapasztalataira hivatkozhatom. Vannak az állampénztárból, jelesül a kölcsönök alapjaiból máris nagy összegek kiadva ; nem említem a vasúti vállalatokat, nem említem azt, hogy összesen 12 —13 millióra megy azon összeg, mely részint a közmunka tanácsnak, részint a vasúti vállalatoknak kiadva van; szólok csak azon 1,500.000 forintról, mely 1871-től kezdve az ország különböző vidékein inagán-Yállalatoknak adatott kölcsön, melyből még ez ideig igen kevés, igen kis összeg folyt be, s a melynek legnagyobb része mindig megtérittetlenül künn van. Méltóztatnak emlékezni , hogy mennyiszer említtetett e helyütt az inségi kölcsön. Számosak azon inségi kölcsönök, melyek különböző években az országban kiosztattak. 185Ö-, 1852-, 1855-, 1863-, 1864-, 1866-ban osztattak ki ilyen úgynevezett inségi kölcsönök, leginkább vetőmag szerzésére; és ámbár annyi idő folyt már el azóta, hogy ezen kölcsönök kiadattak: egy harmadánál több ezen kölcsönökből még mindig künn van ; s miután annyiszor említtetett, hogy mily szigorúan hajtatik be az államadó, azon kölcsönök pedig az államadó módjára hajtatnak be : azt hiszem, nem lehet mondani, hogy nem követtetett el minden mi szükséges volt, hogy ezen kölcsönök is vissza kerüljenek az állam pénztárába. Mindezek azonban, miket elmondottam, mind másodrendű okok. A főok, mely miatt nem járulhatok a beadott határozati javaslathoz, mélyebben rejlik. (Haljuk l) Egy alkalommal volt szerencsém már e házban elmondani, hogy oly nagy csapásokat, a milyenek a hitel- és pénzválság és az elemi viszontagságok: megelőzni, rögtön megszüntetni egy államnak sincs hatalmában; hanem igenis hatalmában van enyhíteni ezen bajokat azon államnak, melynek államháztartása rendben van. Es ismételhetem most is azon megyőződésemet, hogy mindazon calamitáso'k közt, melyekkel az államháztartás rendezetlensége együtt jár, a legfőbbek egyike az, hogy az államnak épen a miatt nem lehet ily esetekben is, milyen a jelen való, állami kötelességeit akkép teljesíteni, mint azt, hogy teljesíttessék, mindnyájan kívánjuk. Én, tisztelt ház, ismervén azt, hogy mily terhesen nyomják a fölvett kölcsönök következései az államháztartását: a legszigorúbb számítással igyekeztem kiszámíttatni azon szükségleteket, melyekre az államkölcsön fövétele szükséges; ezen államkölcsön fölvételét csak az elkerülhetlen és egyedül állami szükségletekre szorítottam. Teljes meggyőződéssel mondhatom a szerint, hogy az egész összeg, a melyet a törvényjavaslat által megszavaztatni kérek: az állami kiadások födözésére okvetlenül szükséges. Azt, a mit Tisza Kálmán tisztelt barátom említett, hogy reményli, hogy a keleti vasút prioritásainak hátrányai elháríthatok lesznek, hogy a vasúti leszámolások ez év folytán még nem következnek be . lehetőnek tartom; hanem az a 42 millió forint," melyet ez év folyamára szükségesnek jelöltem ki, az állam egyéb szükségeire ez év folyamán minden esetre megkívántatik, a nehézség pedig épen abban áll, hogy a pénzpiacznak sajátságai szerint az uj kölcsön egyhamar aláírás alá nem bocsáttathatik, de az államnak már a közelebbi időben nagy összegekre van szüksége, és ép ez az egyik oka annak, hogy bátor vagyok a tisztelt házat, — nem tekintve azon súlyos felelősséget, melylyel együtt jár, — átalános fölhatalmazásra megkérni, hogy tudniillik lehetővé tegyem azt, hogy már a legközelebbi időkben födöztethessenek az államnak azon szükségletei, melyek okvetlenül be fognak állni. Mindezek folytán kénytelen vagyok azon meggyőződésemet kijelenteni, hogy én részemről azt hiszem, hogy eleget fogok elérni, ha kezemhez vehetem azon összegeket, melyek az állam elodázhatlan szükségleteire legközelebb megkívántatnak. Azt, hogy ennél többet vehessek föl, — őszintén bevallom — reményleni nem merem. Tisztelt ház! Nem csekély, sőt igen nagy összeg az, melyről itt szó van. 76 millióról van szó, Magyarország egy évi összes egyenes adójánál 15 —16 millióval nagyobb összegről. Az, hogy az általam mondottak szerint ezen kölcsönnek összegei nem lesznek mind e folyó évben szükségesek: nem érv azok ellen, a miket mondottam ; mert az állam kiadásaira szükségesek lesznek legközelebb azon nagy összegek, melyeket érintettem ; azok az összegek pedig, a melyek a folyó évben nem lesznek szükségesek és a jövő évben lesznek kiadandók: szintén csak későbben fognak befolyni, akkor, mikor a szükség ideje már beállott s a határozati javaslat czéljaira nem lesznek fordíthatók: mert ily nagy összegeket a hitelező bankároknak bármely consortiuina nem képes rövid idő alatt előállítani, időt kell engedni nekik arra, hogy ők is megfelelhessenek fölvállalandó kötelezettségűknek, (ügy van! jobb felől.) Ez igy állván tisztelt ház, habár — megvallom —