Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-224

18 224. országos ülés april 22. 1874. tában kell lennünk a Bésán képviselő ur indítvá­nyában foglalt elvre nézve, mert az elvnek kimon­dása nélkül a bizottság nem tudhatja: mily irány­ban változtassa meg a javaslatot. Az indítványhoz szólván, ki kell jelentenünk, tisztelt ház, hogy a nemzetiségek részéről mutatkozott túlságos követelé­seknek és ábrándoknak nem engedhetünk, és igy Kapp tagtársunk inditványa el sem is fogadható. E tekintetben én az előttem szóló Trauschenfels képviselő nrnak ellenében csak azt válaszolhatom, hogy mi magyarok hazánkat egész kiterjedésében egyaránt szeretjük, melynélfogva azon területek, melyeken a magyar faj terül el: épen oly kedves előttünk, mint azon helyek, melyeken németek, tó­tok, románok vagy szerbek lakoznak azon föltétel alatt: ha szivükön fekszik hazánk javának előmoz­dítása; ha átlátjuk, hogy nemzetiségüknek nem sza­bad oly irányt adniok a közügyek kezelésében, nem szabad szembeszállaniok hazájukkal, mely Magyar­ország, (Élénk helyeslés.) és a mely a nemzetiségek önzetlen, higgadt szószólói által minden követelt igényeknek, azon kereten belől meddig azok a magyar állam eszméjét kérdésessé nem teszik: meg­felelni igyekezett. Tagadhatatlan, hogy Bésán kép­viselőtársunk indítványa azon igények közé soro­zandó, mely szerint a törvényjavaslatnak azon ren­delkezése, hogy a közjegyző a magyar nyelvet tel­jesen bírja, egész épségében maradván: csakis azon gyakorlati toldalékkal egészíttetik ki, hogy egyszer­smind az illető vidék lakossága többségének nyel­vét is értse. Én azon eddig hallott ellenvetéseket, miszerint azt a törvényben a magyar állami nyelv veszélyez­tetése nélkül kimondani nem lehet, vagy hogy ezen hozzátétel nem e czikkbe való, avagy hogy ez ma­gától értetődik: megvallom, nem értem. Mert midőn a nemzetiségről alkotott törvényben azon két főelv biztosítva van, miszerint egyrészről ez országnak bármely ajkú polgárai politikai tekintetben egy nemzetet, a magyar állam históriai fogalmának meg­felelő egységes és oszthatatlan magyar nemzetet képeznek; másrészről azonban a külön nemzetiségek igényeiket az ország politikai egységének korlátain belől az egyéni és egyesületi szabadság alapján ér­vényesíthetik, minden polgár jogosítva van szerző­déseit, végrendeleteit, s egyéb magániratait saját nyelven szerkeszteni; és igy teljesen jogosult azon kivánata, hogy azon közjegyző, a ki ezen irat hi­telesítésére hivatva van, ama nyelvet értse. A ki azt állítja, hogy hiszen mást nem is fognak közjegy­zőnek kinevezni: nem ismeri a központosított ha­talom hajlamát, melylyel különös előszeretettel a centrumból küldik ki a vidékre azon saját emberei­ket, kikben inkább bíznak, akár értik az illető vi­déki lakosság nyelvét, akár nem. Vestigia tenent. Jobb a lakosságot nyílt rendelettel megnyugtatni, és ennélfogva én Bésán indítványa elvének elfogadása mellett annak szerkezetét ugy, mint a 7-ik §. mó­dosítását Tisza Kálmán inditványa szerint a köz­ponti bizottsághoz utasitandónak vélem. Lázár Ádám: Tisztelt ház! Igen csodá­latosnak, s mondhatom, sajnosnak találom azt, mi­dőn látom, hogy a törvényhozás számos törvény­javaslatnál kénytelen az állam nyelvének, a magyar nyelvnek biztosításáról gondoskodni; de még felöt­lőbb jelenségnek tűnik föl, midőn épen ezen gon­doskodás ellenében itt a magyar törvényhozó-tes­tületben, magyar képviselők részéről fölszólalás tör­ténik. Tiszta igaza volt Debreczen város tiszteit képviselőjének, midőn némi ellenséges állást tulaj­donított Kapp Gusztáv képviselő ur tegnapi indít­ványának, melyet a mellette most pártolólag föl­szólalt Trauschenfels képviselő ur magyarázata sem hozott helyre, sőt még inkább mutatja azon külön­állást, melynélfogva Magyarország alkotmánya, ál­lami eszméjével szemben, egy külön eszmét a kor­mánynak — nem mondom — segélyezésre, de min­denesetre elnézése mellett érvényesíteni iparkodnak. Itt van a legkézzelfoghatóbb következése azon évek óta fönlévő mulasztásnak, hogy a Királyföld ügye nem rendeztetett ugy, mint a hogy kívánatos; itt van a következése annak, hogy ma, midőn a ma­gyar nyelv biztosításáról kell gondoskodnunk: az ellen fölszólalás történik. Megengedem azt, hogy a Királyföldön a kö­zelebbi 20—25 év alatt a magyar nyelvnek növe­lése nem részesült azon figyelemben, metyben ré­szesülnie kellett volna, s épen azért történt azon fölszólalás, hogy a német nyelv egyenjogúsággal ruháztassák föl ezen törvény keretében a magyar nyelvvel. Sokan attól tartanak talán, hogy midőn az igazságügyminister pályázatot fog hirdetni, talán olyanoknak folyamodványa fog tekintetbe vétetni, kik az illető kerület nyelvét nera ismerik. Engedel­met kérek, azt nem lehet hinni, annál kevésbé a gyakorlatban föltenni, hogy valaki, a ki csupán a magyar nyelvet birja, oly vidékre kívánjon pályázni, mely vidéknek nyelvét nem értvén, azon nyelven fölvilágosítást, véleményt adni, segédkezést nyújtani nem tud. Részemről a Tisza Kálmán képviselőtársam ál­tal tett azon indítványt, hogy a 2-dik szakasz, tekintettel a beadott módositványokra, mind szintén az ezzel kapcsolatban lévő 7-ik szakasz, továbbá még az igazságügyminister ur fölszólalása folytán a 79-ik és a 158. szakasz, az ezekre beadandó mé­dositványokkal együtt, a központi bizottsághoz uta­síttassák ujabb véleményadás s szövegezés végett: teljesen pártolom, és egyúttal fölhívom a tisztelt h€z figyelmét a 60-ik szakaszra is, melyre, mint a tisz­telt előadó ur is megjegyezte, szintén módosítva-

Next

/
Thumbnails
Contents