Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-224

18 224. országos ülés april 22. 1874. tában kell lennünk a Bésán képviselő ur indítványában foglalt elvre nézve, mert az elvnek kimondása nélkül a bizottság nem tudhatja: mily irányban változtassa meg a javaslatot. Az indítványhoz szólván, ki kell jelentenünk, tisztelt ház, hogy a nemzetiségek részéről mutatkozott túlságos követeléseknek és ábrándoknak nem engedhetünk, és igy Kapp tagtársunk inditványa el sem is fogadható. E tekintetben én az előttem szóló Trauschenfels képviselő nrnak ellenében csak azt válaszolhatom, hogy mi magyarok hazánkat egész kiterjedésében egyaránt szeretjük, melynélfogva azon területek, melyeken a magyar faj terül el: épen oly kedves előttünk, mint azon helyek, melyeken németek, tótok, románok vagy szerbek lakoznak azon föltétel alatt: ha szivükön fekszik hazánk javának előmozdítása; ha átlátjuk, hogy nemzetiségüknek nem szabad oly irányt adniok a közügyek kezelésében, nem szabad szembeszállaniok hazájukkal, mely Magyarország, (Élénk helyeslés.) és a mely a nemzetiségek önzetlen, higgadt szószólói által minden követelt igényeknek, azon kereten belől meddig azok a magyar állam eszméjét kérdésessé nem teszik: megfelelni igyekezett. Tagadhatatlan, hogy Bésán képviselőtársunk indítványa azon igények közé sorozandó, mely szerint a törvényjavaslatnak azon rendelkezése, hogy a közjegyző a magyar nyelvet teljesen bírja, egész épségében maradván: csakis azon gyakorlati toldalékkal egészíttetik ki, hogy egyszersmind az illető vidék lakossága többségének nyelvét is értse. Én azon eddig hallott ellenvetéseket, miszerint azt a törvényben a magyar állami nyelv veszélyeztetése nélkül kimondani nem lehet, vagy hogy ezen hozzátétel nem e czikkbe való, avagy hogy ez magától értetődik: megvallom, nem értem. Mert midőn a nemzetiségről alkotott törvényben azon két főelv biztosítva van, miszerint egyrészről ez országnak bármely ajkú polgárai politikai tekintetben egy nemzetet, a magyar állam históriai fogalmának megfelelő egységes és oszthatatlan magyar nemzetet képeznek; másrészről azonban a külön nemzetiségek igényeiket az ország politikai egységének korlátain belől az egyéni és egyesületi szabadság alapján érvényesíthetik, minden polgár jogosítva van szerződéseit, végrendeleteit, s egyéb magániratait saját nyelven szerkeszteni; és igy teljesen jogosult azon kivánata, hogy azon közjegyző, a ki ezen irat hitelesítésére hivatva van, ama nyelvet értse. A ki azt állítja, hogy hiszen mást nem is fognak közjegyzőnek kinevezni: nem ismeri a központosított hatalom hajlamát, melylyel különös előszeretettel a centrumból küldik ki a vidékre azon saját embereiket, kikben inkább bíznak, akár értik az illető vidéki lakosság nyelvét, akár nem. Vestigia tenent. Jobb a lakosságot nyílt rendelettel megnyugtatni, és ennélfogva én Bésán indítványa elvének elfogadása mellett annak szerkezetét ugy, mint a 7-ik §. módosítását Tisza Kálmán inditványa szerint a központi bizottsághoz utasitandónak vélem. Lázár Ádám: Tisztelt ház! Igen csodálatosnak, s mondhatom, sajnosnak találom azt, midőn látom, hogy a törvényhozás számos törvényjavaslatnál kénytelen az állam nyelvének, a magyar nyelvnek biztosításáról gondoskodni; de még felötlőbb jelenségnek tűnik föl, midőn épen ezen gondoskodás ellenében itt a magyar törvényhozó-testületben, magyar képviselők részéről fölszólalás történik. Tiszta igaza volt Debreczen város tiszteit képviselőjének, midőn némi ellenséges állást tulajdonított Kapp Gusztáv képviselő ur tegnapi indítványának, melyet a mellette most pártolólag fölszólalt Trauschenfels képviselő ur magyarázata sem hozott helyre, sőt még inkább mutatja azon különállást, melynélfogva Magyarország alkotmánya, állami eszméjével szemben, egy külön eszmét a kormánynak — nem mondom — segélyezésre, de mindenesetre elnézése mellett érvényesíteni iparkodnak. Itt van a legkézzelfoghatóbb következése azon évek óta fönlévő mulasztásnak, hogy a Királyföld ügye nem rendeztetett ugy, mint a hogy kívánatos; itt van a következése annak, hogy ma, midőn a magyar nyelv biztosításáról kell gondoskodnunk: az ellen fölszólalás történik. Megengedem azt, hogy a Királyföldön a közelebbi 20—25 év alatt a magyar nyelvnek növelése nem részesült azon figyelemben, metyben részesülnie kellett volna, s épen azért történt azon fölszólalás, hogy a német nyelv egyenjogúsággal ruháztassák föl ezen törvény keretében a magyar nyelvvel. Sokan attól tartanak talán, hogy midőn az igazságügyminister pályázatot fog hirdetni, talán olyanoknak folyamodványa fog tekintetbe vétetni, kik az illető kerület nyelvét nera ismerik. Engedelmet kérek, azt nem lehet hinni, annál kevésbé a gyakorlatban föltenni, hogy valaki, a ki csupán a magyar nyelvet birja, oly vidékre kívánjon pályázni, mely vidéknek nyelvét nem értvén, azon nyelven fölvilágosítást, véleményt adni, segédkezést nyújtani nem tud. Részemről a Tisza Kálmán képviselőtársam által tett azon indítványt, hogy a 2-dik szakasz, tekintettel a beadott módositványokra, mind szintén az ezzel kapcsolatban lévő 7-ik szakasz, továbbá még az igazságügyminister ur fölszólalása folytán a 79-ik és a 158. szakasz, az ezekre beadandó médositványokkal együtt, a központi bizottsághoz utasíttassák ujabb véleményadás s szövegezés végett: teljesen pártolom, és egyúttal fölhívom a tisztelt h€z figyelmét a 60-ik szakaszra is, melyre, mint a tisztelt előadó ur is megjegyezte, szintén módosítva-