Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-241
241. országos ülés május 18. 1874. 241 De vegyük már most a dolgot gyakorlatilag; álljunk az ő álláspontjára: fogadjuk el a szabad társulásnak rendszerét, szabadjon a kamrába annak belépni, a kinek tetszik. Lesznek tehát, a kik belépnek, s lesznek, a kik nem lépnek be. Ha azok, kik belépnek, maguk társai fölött gyakorolhatják a fölügyeleti hatalmat, a többiek fölött pedig nem, hanem a bíróságok: akkor, úgyszólván, két felekezete lesz az ügyvédeknek: egy autonóm és egy a bíróságok alatt álló. Gondolom, megelégelhettük már ezen felekezeteket a vallásoknál, {Tetszés jobb felől. Zaj balfelől.) az autonomikus patentalistákat, az orthodoxokat és neológokat, s nem kell azokat még az ügyvédi karnál is behozni. {Derültség.) Ha pedig azt mondjuk: a szabad társulatoknak tagjai nem fognak semmi fegyelmi hatalmat sem gyakorolni ; hanem ugy lesz, mint eddig volt: akkor e törvény által nem változtatunk semmit, mert ez nem lesz egyéb, mint oly egylet, a milyenek már most is vannak az országban, a melyek hasznosan működnek ugyan, de azon erkölcsi hatást nem gyakorolhatják, melyet az ügyvédi kamara fog gyakolni. így tehát a szabad társulási rendszer nem teremtheti meg azon gyümölcsöket, melyeket az indítványozó maga is attól vár. Szabadjon még igen röviden némely ellenvetésekre felelni. (Halljuk \) Az volt mondva, hogy az institutiokban fekszik a baj. Igen, elismerem, hogy azokban fekszik, tehát épen ezért meg kell azokat változtatni, s az első lépés a megváltoztatásra: magát az ügyvédi institutiot reformálni. Az volt mondva, hogy codificáljunk: mert codificált törvények nélkül az ügyvédi karnak tekintélye főn nem állhat. Már ezt én kétségbevonni merem; kétségbe veszem pedig hivatkozva Angliára. Csak nem fogja senki mondani, hogy Angliában codificált törvények vannak és senki sem fogja tagadni, hogy az ügyvédi karnak legmagasabb tekintélye épen Angliában észlelhető. A törvények codificálása tehát az ügyvédi tekintélylyel összefüggésben nincsen; sőt minél kevésbé codificáltak a törvények : annál nagyobb tudományos képzettség kívántatik az ügyvédben és annál több argumentum szól a mellett, hogy azt biztosítani minden útonmódon iparkodjunk. Nem mondom azt, hogy halaszszuk a codificatiot. Ezt is vegyük munkába; de teremtsük meg ezt is, mert a codificált munkák mellett is tisztelt ház, az alapos jogtudomány mindig szükséges. (Helyeslés jobb felől.) Nem létezhetik oly codex, mely az életnek minden esetére szabályt alkosson; azt gyakran az ügyvédnek törvénykönyveiből ki kell okoskodni, az élet concret eseteire alkalmazni, és hogy codificált törvények mellett alapos jogtudománynak és a gyaKÉPV. H. NAPLÓ. 18". X. KÖTJ5T. korlati éleseszüség szükségének mily számos esete képviselhető: azt mutatja a franczia bureau, annak a tudomány és a törvények alkalmazása terén kitüntetett képzettsége. Tisztelt ház 1 A törvény az ügyvéd kezében a fegyver ; de nem elégséges csak az, hogy a fegyver jó legyen. A kellőleg nem képzett ügyvéd eszembe juttatja azon történeti adomát, (Halljuk!) hogy Skanderbeg, Albánia fejedelme, kardjával egy embert egyszerre ketté tudott vágni. Ezt a kardot küldette meg magának a török császár és próbát tett vele ; de a próba nem sikerült. Azt mondotta: az nem az igazi kard, küldjék meg neki az igazit. Igenis, az igazi kardot küldték meg neki; de nem küldhette meg a fejedelem a kardhoz karját is. Mit ér a kard, ha nincs ott a kar? Ha a kar nem alkalmas, mely a fegyvert villogtatja: akár milyen jó legyen fegyverünk, codificált törvényeink legyenek, a kard nem fogja kettévágni az igazságtalanság csomóját. (Tetszés.) Azt mondják, hogy nem áll fölhozott hasonlatosságom a fegyelmi eljárásra nézve. De mire mondottam én azt? Arra, hogy ki akarom venni az ügyvédeket a törvényszékek hatósága alól : azt feleltem, hogy igenis a fegyelmi vétségekre nézve, de nem veszem ki a közbüntettekre nézve a törvényszékek hatásköre alól, a mint nincsenek kivéve más körök, milyeneknek külön fegyelmi hatósága van. Az ügyvédi kart én igen nagyra becsülöm és tisztelem, és épen azon hatáskör, melyet reáruházni kívánok: ennek legerősebb bizonyítéka; és csak azokat, kik az ügyvédi karban nem felelnek meg hivatásuknak, kik bármely oknál fogva nem ugy járnak el, a mint eljárniok kellene: azokat akarom a legeompetensebb ellenőrzés alá helyezni, melyet saját ügyvédtársaik fognak fölöttök gyakorolni, kik az ügyvédi testületnek reputatiojára, becsületére a legféltékenyebbek lesznek. Az igazságügyminister — mondák — gyakorolja a fölügyeletet jelenleg is, és ha nem gyakorolja, ezért felelős. A mi rajtam állott, azt el nem mulasztottam. Nem rég körrendeletet bocsátottam ki az összes törvényszékekhez, fölhiván azokat, közöljék velem mindazon ügyvédek neveit, kik fenyíték vagy bűnügyi vizsgálat vagy fegyelmi eljárás alatt vannak, hogy igy akkor, midőn az ügyvédi rendtartás életbe lép : ezen pontra nézve tisztában legyünk. És itt, tisztelt ház, nem akarok számokat említeni, elégséges, ha azt mondom, mit legközelebb a főügyész egyik jelentésében emiitett, hogy megdöbbentő mérvben sokasodnak a panaszok oly ügyvédi visszaélések ellen, melyeknek szigorú megfenyitését a közérdek és erkölcsiség egyiránt kívánják. Itt nem az ügyvédi kar érdekéről, hanem az ország érdekéről van szó. Mert legyenek a mi törvényeink a legtökéletesebbek, legyenek biróságaink páratlanok, ha 31