Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-241

241. országos ülés május 18. 1874. 241 De vegyük már most a dolgot gyakorlatilag; álljunk az ő álláspontjára: fogadjuk el a szabad társulásnak rendszerét, szabadjon a kamrába annak belépni, a kinek tetszik. Lesznek tehát, a kik be­lépnek, s lesznek, a kik nem lépnek be. Ha azok, kik belépnek, maguk társai fölött gyakorolhatják a fölügyeleti hatalmat, a többiek fölött pedig nem, hanem a bíróságok: akkor, úgyszólván, két feleke­zete lesz az ügyvédeknek: egy autonóm és egy a bíróságok alatt álló. Gondolom, megelégelhettük már ezen felekezeteket a vallásoknál, {Tetszés jobb felől. Zaj balfelől.) az autonomikus patentalistákat, az orthodoxokat és neológokat, s nem kell azokat még az ügyvédi karnál is behozni. {Derültség.) Ha pe­dig azt mondjuk: a szabad társulatoknak tagjai nem fognak semmi fegyelmi hatalmat sem gyako­rolni ; hanem ugy lesz, mint eddig volt: akkor e törvény által nem változtatunk semmit, mert ez nem lesz egyéb, mint oly egylet, a milyenek már most is vannak az országban, a melyek hasznosan mű­ködnek ugyan, de azon erkölcsi hatást nem gya­korolhatják, melyet az ügyvédi kamara fog gya­kolni. így tehát a szabad társulási rendszer nem te­remtheti meg azon gyümölcsöket, melyeket az in­dítványozó maga is attól vár. Szabadjon még igen röviden némely ellenveté­sekre felelni. (Halljuk \) Az volt mondva, hogy az institutiokban fekszik a baj. Igen, elismerem, hogy azokban fekszik, tehát épen ezért meg kell azokat változtatni, s az első lépés a megváltoztatásra: magát az ügyvédi insti­tutiot reformálni. Az volt mondva, hogy codificáljunk: mert codi­ficált törvények nélkül az ügyvédi karnak tekintélye főn nem állhat. Már ezt én kétségbevonni merem; kétségbe veszem pedig hivatkozva Angliára. Csak nem fogja senki mondani, hogy Angliá­ban codificált törvények vannak és senki sem fogja tagadni, hogy az ügyvédi karnak legmagasabb tekin­télye épen Angliában észlelhető. A törvények codi­ficálása tehát az ügyvédi tekintélylyel összefüggés­ben nincsen; sőt minél kevésbé codificáltak a tör­vények : annál nagyobb tudományos képzettség kí­vántatik az ügyvédben és annál több argumentum szól a mellett, hogy azt biztosítani minden úton­módon iparkodjunk. Nem mondom azt, hogy halasz­szuk a codificatiot. Ezt is vegyük munkába; de teremtsük meg ezt is, mert a codificált munkák mellett is tisztelt ház, az alapos jogtudomány min­dig szükséges. (Helyeslés jobb felől.) Nem létezhetik oly codex, mely az életnek minden esetére szabályt alkosson; azt gyakran az ügyvédnek törvénykönyveiből ki kell okoskodni, az élet concret eseteire alkalmazni, és hogy codificált törvények mellett alapos jogtudománynak és a gya­KÉPV. H. NAPLÓ. 18". X. KÖTJ5T. korlati éleseszüség szükségének mily számos esete képviselhető: azt mutatja a franczia bureau, annak a tudomány és a törvények alkalmazása terén ki­tüntetett képzettsége. Tisztelt ház 1 A törvény az ügyvéd kezében a fegy­ver ; de nem elégséges csak az, hogy a fegyver jó legyen. A kellőleg nem képzett ügyvéd eszembe juttatja azon történeti adomát, (Halljuk!) hogy Skanderbeg, Albánia fejedelme, kardjával egy embert egyszerre ketté tudott vágni. Ezt a kardot küldette meg ma­gának a török császár és próbát tett vele ; de a próba nem sikerült. Azt mondotta: az nem az igazi kard, küldjék meg neki az igazit. Igenis, az igazi kardot küldték meg neki; de nem küldhette meg a fejedelem a kardhoz karját is. Mit ér a kard, ha nincs ott a kar? Ha a kar nem alkalmas, mely a fegyvert villogtatja: akár milyen jó legyen fegyve­rünk, codificált törvényeink legyenek, a kard nem fogja kettévágni az igazságtalanság csomóját. (Tetszés.) Azt mondják, hogy nem áll fölhozott hasonla­tosságom a fegyelmi eljárásra nézve. De mire mon­dottam én azt? Arra, hogy ki akarom venni az ügyvédeket a törvényszékek hatósága alól : azt fe­leltem, hogy igenis a fegyelmi vétségekre nézve, de nem veszem ki a közbüntettekre nézve a törvény­székek hatásköre alól, a mint nincsenek kivéve más körök, milyeneknek külön fegyelmi hatósága van. Az ügyvédi kart én igen nagyra becsülöm és tisztelem, és épen azon hatáskör, melyet reáru­házni kívánok: ennek legerősebb bizonyítéka; és csak azokat, kik az ügyvédi karban nem felelnek meg hivatásuknak, kik bármely oknál fogva nem ugy járnak el, a mint eljárniok kellene: azokat akarom a legeompetensebb ellenőrzés alá helyezni, melyet saját ügyvédtársaik fognak fölöttök gyako­rolni, kik az ügyvédi testületnek reputatiojára, be­csületére a legféltékenyebbek lesznek. Az igazság­ügyminister — mondák — gyakorolja a fölügye­letet jelenleg is, és ha nem gyakorolja, ezért fele­lős. A mi rajtam állott, azt el nem mulasztottam. Nem rég körrendeletet bocsátottam ki az összes törvényszékekhez, fölhiván azokat, közöljék velem mindazon ügyvédek neveit, kik fenyíték vagy bűn­ügyi vizsgálat vagy fegyelmi eljárás alatt vannak, hogy igy akkor, midőn az ügyvédi rendtartás életbe lép : ezen pontra nézve tisztában legyünk. És itt, tisztelt ház, nem akarok számokat említeni, elégsé­ges, ha azt mondom, mit legközelebb a főügyész egyik jelentésében emiitett, hogy megdöbbentő mérv­ben sokasodnak a panaszok oly ügyvédi visszaélé­sek ellen, melyeknek szigorú megfenyitését a köz­érdek és erkölcsiség egyiránt kívánják. Itt nem az ügyvédi kar érdekéről, hanem az ország érdekéről van szó. Mert legyenek a mi törvényeink a legtö­kéletesebbek, legyenek biróságaink páratlanok, ha 31

Next

/
Thumbnails
Contents