Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-224

16 224. országos fi vét birja, és igy ezen magától értetődő dolognak fölvételét a törvényben fölöslegesnek tartom : én tehát a beadott módosítások közül egyikét sem fogadhatom el. Elnök : Méltóztassék megengedni, hogy arra kérjem a tisztelt házat, méltóztassék nevezetesen azon kérdés eldöntéséhez hozzá szólani, melyet Tisza Kálmán képviselő ur föltett, vagyis, hogy ezen 2. §. a központi bizottsághoz visszautasittassék. Kivánja-e a tisztelt ház, hogy ezen §. a központi bizottsághoz visszautasittassék ? (lgen\ Nem! Sóssá akarunk szólam.) Kérném a tisztelt házat, méltóztassék először ezen indítványhoz szólani. Nemes Péter: Azok után, miket Debreczen városa tisztelt képviselője mondott, én a 2. és 7. §-nak a központi bizottsághoz való visszautasításába beleegyezem; de egyúttal a 2-dik §-hoz egy praezisirozó módosítást akarok beadni, mely a Bésán tisztelt barátom által beadott módosításban foglalt hiányokat talán pótolhatja, s melyet ha a tisztelt ház Tisza Kálmán indítványát elfogadná : szintén a központi bizottsághoz kérném utasíttatni. A 2. §-ban ezen szavak után: ,nyelveket birni" tétessék: „s az illető közjegyző a kerületben átalánosan használt nyelvek kellő birtokában van." Trauschenfels Emil : Én legelőbb is kijelentem, hogy Debreczen városa képviselőjének indítványát egészen elfogadom. A mit ezen tisztelt képviselő ur a tárgyra nézve fölemiitett, abban is egyetértek vele, hogy tudniillik igenis fontos ezen 2. §., a mennyiben ezt a 7. §-al kapcsolatban kell megbírálni. A mit azonban azontúl hozzá méltóztatott tenni a király-földi szász képviselők emlékeztetésére: engedje meg, hogy erre egypár megjegyzést tegyek. (Halljuk! HalljuklJ Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy ha a szászok ellenséges állást foglalnak el az ország ellen: árthatnak — meglehet — az országnak, de megsemmisitenők magukat." Legelőbb is kénytelen vagyok csodálkozásomat kifejezni a képviselő ur eme szavai fölött, s bátor vagyok kérdeni, hogy mi adott okot a tisztelt képviselő urnák ezen föltevésre. Kapp Gusztáv indítványa, melyet én egészen magamévá teszek : nem adhat okot Tisza Kálmán képviselő nrnak arra a föltevésre, hogy a szász képviselők ellenséges állást akarnak elfoglalni az ország ellen, a mint tényleg a szász képviselők sohasem foglaltak is ellenséges állást az országgal szemben sem a házban, sem a házon kivül, sem egyátalában a szász nép sem. Ha azonban a tisztelt képviselő urnák netalán a tény maga, hogy mi ily kicsiny számmal bátorkodunk különvéleménynyel lenni a nagy többséggel szemben egy bizonyos kérdésben, adott okot arra — april 22. 1874. majd azt mondhatnám — a megtámadásra: akkor engedje meg, hogy újból csodálkozásomat fejezzem ki, hogy egy kisebbségi pártvezér ily tényben haza ellenességet talál. Az eszmét magát Kapp tisztelt képviselőtársam — gondolom — eléggé kifejtette s annálfogva nem szándékozom az általa mondottakhoz sokat hozzátenni. A tisztelt képviselő urak bizonyosan átalánosan elismerik, hogy a kereskedelem és ipar terén a német nyelv itt hazánkban, Magyarországban, diplomatiai állást foglal el. (Élénk derültség. Fölkiáltások : Est sehogy sem ismerjük el!) Ezen nem tetszési jelekkel gondolom, csak azt óhajtják kifejezni a tisztelt képviselő urak, hogy nem óhajtják, hogy igy legyen, (Fölkiáltások: Nincs is igy!) de nézetem szerint igy van. (Fölkiáltások : Tagadjuk!) Engedelmet kérek, meglehet, hibás kifejezést használtam, miután, tudják mindnyájan, hogy a magyar nyelv nem anyám nyelve, tehát nem beszélem annyira, hogy minden szóra tudjak helyes kifejezést hirtelenében találni; de azt a tényt, hogy a német nyelv a kereskedelem és ipar terén igen kiváló állást foglal el : (Es már más\ Es már igás!) azt hiszem, nem fogják akarni kétségbe vonni. Az indítvány tehát jogosult volt, hogy azon médium, azon nyelv, mely a közlekedés, a kereskedelem, az ipar nyelve : kellő tekintetbe vétessék mindenütt. De még egyet mondott a tisztelt képviselő ur. Azt mondotta ugyanis, hogy ha Magyarországon egy más nyelvnek épen oly kiváltságos állás engedtetnék, mint a hivatalos nyelvnek: azt ő nagyon sajnálná. Előbb nem találtam ugyan tetszésükre, mikor azt mondottam, mennyire látom én máris tényleg e nyelvet bizonyos téren kiváltságos állást elfoglalni. P. Szathmáry Károly: Majd kiszorítjuk ! Trauschenfeld Emil: Tessék a törvény keretén belől! Ez alkalommal csak azt akarom fölemlíteni, hogy a ház már engedett egy más nyelvnek az országban; de sőt épen itt a házban ugyanoly jogot, mint a magyar nyelvnek, s ez a horvát nyelv. (Föllciáltások: Társorsság!) Igen társ-ország ; de képviselői itt ülnek és olyan képviselői szent István koronája országainak, mint bármelyikünk. (Kösbessólások.) Engedelmet kérek, azon kérdésekben, melyekben a horvát képviselő urak e házban szavazási joggal birnak: meg kell engedni, hogy épen oly képviselői szent Isván koronája országainak, mint akármelyikünk és mégis megengedték, és igen helyesen, hogy itt horvátul szóljanak. Most nem akarok ide kitérni, hanem nagyon he-