Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-238

238. országos ülés; május 15. 1874. 211 gésben: tudományos, lelkiismeretes, becsületes ügy­védség, ez a czél, melyet elérni akarunk. A mint, tisztelt há?. magára a czélra nézve non volt eltérés : ügy az eddig fölszólalt urak nyi­latkozatából is tapasztalható, hogy egyes ide vezető intézkedésekre nézve nincs öszhangzás. A tudorság csak mellékesen támad tátott meg, és ellene legalább a szónokok részéről ellenvetés nem tétetett világo­san és nyíltan, erre nézve tehát nem fogok nyi­latkozni. Megtámadtatott azonban a gyakorlati idő, az hosszúnak mondatott. A legfőbb érv, melyet ez el­len fölhozni hallottam, abból áll, hogy a szegény ember nem lesz képes három, — mint a központi bizottság javasolja, — s négy évet, mint az az én véleményemmel megegyez, és a mit én támogatnék, gyakorlatban tölteni: mert hiszen igen csekély fize­tés mellett nem képes a szegény ember megélni. Bocsánatot kérek, én ezt a törvényjavaslatból nem látom. Én a törvényjavaslatnak erre vonatkozó intézkedését ugy fogom föl, hogy mindenekelőtt szükséges az elméleti képesség után megszerezni a gyakorlati élet föladatához nmlhatlanul szükéges gyakorlati képzettséget, s e tekintetben annyi időt kell megállapítani, a mennyi szükséges arra nézve, hogy ezen képzettség megszereztethessék. Csak az tűnik ki ebből, hogy nem lehet és nem szabad megengedni, hogy munka és fáradság nélkül akarja élvezni valaki mindjárt mindazon gyümölcsöket, me­lyek csali hosszú tanulmány, munka, szorgalom, ki­tartás, fáradság eredményei lehetnek. Nagyon is elterjedt már nálunk azon szellem, hogy a szeren­cse áldásától, valamely véletlentől, vagy Isten tudja, nem is tudóin e pillanatban kimondani, mi minden­től váratik annak megnyerése, mi rendesen és he­lyesen a tapasztalás szerint csak fáradság és munka által szerezhető meg. Per ardua ad astra: ez igaz­ság marad mindig. Az a szellem, mely az utóbbi időben elterjedt, mely nemcsak az ügyvédség kö­rében, de más körökben is romboló pusztításokat okozott: az a rögtöni meggazdagodási vágy, az a tündökölni vágyó emelkedés minden érdem, minden szorgalom nélkül, egy szóval, az erre szükséges föl­tételek nélkül: ez a szellem nem az, melyet a ma­gyar törvényhozás megörökíteni akarna. Ennek út­jába kell állani itt, midőn az ügyvédségről van szó. (Mozgás.) Nem áll az sem, hogy a gyakorlatnak csak az volna föladata, bizonyos mechanismust megta­nulni, gyakorlatába jönni annak, miképen szerkesz­tessék egyegy perirat, miképen adandó az be, vagy, mint azt a központi bizottság előadója mondta, a bírósággal való érintkezést, a gyakorlatban is lássa. Ez csak alárendeltebb része a gyakorlatnak. Fő­föladata a gyakorlatnak: megtanulása annak, hogy egymagában még oly megtámad!) atlaunak látszó elmélet mily gyönge szálakon függ, és az elhibázott theoretikai szempontnak mennyi ember szerencsét­lensége adhatja meg az árát. Az érettségnek meg­szerzése, a gyakorlati élet tényezőinek a törvény­szék folytonos praxisából való szakadatlan tanulmá­nyozása, megtudása, a szellem tisztulása általi átér­zése annak, hogy óvatosan kell nyúlni azon szá­lakhoz, a melyeken családok boldogsága függ. Na­gyon könnyen elragadtatik a fiatal ember a szélső­ségekre. Hisz theoriájának megdönthetlenségében deductioi vakmerőségét rádisputálja másokra, és mi az eredmény? Azon complicatiok, melyek az ő szűk látkörében állottak akkor, midőn cóncipiálta az esz­mét : az életben tágabb alakot öltenek, hajótörést szenved a tiieoria, de a hajóban családok buknak el. (Tetszés jobb felől.) Az érettség megszerzése, ez fő­föladata a praxisnak. Méltóztassanak más művelt országok gyakorla­tát nézni, A fiatal ember csak némileg fontos ügygyei nem mer maga a bíróság elé állani, hanem minden törekvése oda irányul hogy egy kitűnő, nevezetes és elismert tekintélynek támaszát, tanácsát nyerje meg, és azzal együtt lép a bíróság elé. A tanácsadás nagyon lényeges kelléke és igen áldásos fmictioja az ügyvédségnek. Éretlen emberek tanácsán nagyon sokan indulnak el; ez az életben igen gyakran megtörténik. (Igaz! jobbról.) Azok, a kik bajban szenvednek, vagy a kiket valami remény kápráztat: sokkal hajlandóbbak hinni az éretlen em­ber vakmerő biztatásának, mint a megfontolt ész higgadt tanácsának, mely,, az igaz, nem igér arany­hegyeket, talán áldozatokat is követel, talán lemon­dást is bizonyos vágyakról; de nem is buktat meg. (Helyeslés jobb felől) Ezt csak a tapasztalás adhatja meg. E tapasz­talás pedig oly rövid idő alatt nem szerezhető meg. Éhez idő kívántatik, és oly uralkodó szempontja ezen törvényjavaslatnak, hogy kivetkőztetnék jel­legéből , s ügyvédeink azon tekintélyivel nem bírhatnának, áldásosán nem hathatnának: ha a gyakorlati idő oly szerfölött leszállittatnék; mint ellenkező esetben, ha az ügyvéd-jelölt egy bizo­nyos, idő alatt türelemmel, fáradsággal, mások ve­zetése alatt működik, s ez által képesittetik arra, hogy midőn kilép az ügyvédi pályára : már akkor az elméleti és gyakorlati képességnek birtokában van, a bizalmat teljesen megérdemli, és azon ve­szélyebet nem idézi elő, a melyek a mostani rend­szer mellett csaknem mindennapiak. Tisztelt ház! Megtámadtatott a kamara-rend­szer is, és Debreczen városának igen tisztelt kép­viselője, Angliára utalva, azt mondotta, hogy czéi­szerü volna az ügyvédséget a szabad társulás elvé­nek alapján szervezni, a mely nem teszi szüksé­I gessé, hogy valaki csupán csak mint e társulatnak 27*

Next

/
Thumbnails
Contents