Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-237
237. országos ülés május 13. 1874. 193 ugy, mint a vasműveknél és kőszénbányáknál mindaddig mig ezen vagyon az állam kezében lesz; de másrészről oda kell törekedni minden módon, hogy a fémbányáknak nagy része, a vasművek és kőszénbányák pedig átalában minél előbb a magánipaniak adassanak át. (Atalános helyeslés.) Miután azonban erre mindenekelőtt vállalkozók szükségesek, ha vállalkozók részéről e tekintetben elfogadható föltételek tétetni fognak: kötelességemnek fogom tartani az iránt a tisztelt háznak jelentést tenni. (Helyeslés.) A 9-es bizottság nagyobb bevételeket vár azon előlegekből, melyek több vállalatnak az állampénztárból, jelesül a kölcsönök alapjából, ideiglenes előlegképen kiszolgáltattak. így a sorsolási kölcsönből a közmunka-tanácsnál 5,281.369 forint, a keleti erdélyi vasutaknál és az állami gépgyárnál 5,281.350 frt, különféle vállalatoknál a gömöri vasutkölcsönből 1,530.500 frt van. Ezen összegek előbb-utóbb be fognak folyni az állampénztárba; de hogy ezekből legközelebb valamely nagyobb bevétel legyen remélhető : részemről nem tartom indokoltnak. A mi a vasutakat — különösen az államvasutakat — illeti: ezek iránt annak idejében illető ministertársam fog bővebben szólni. Igen helyesek azon tervek, melyeket a 9-es bizottság ezen vasutak csoportosítására nézve előterjesztett. Részemről csupán pénzügyi szempontból szólva e dologhoz: azt tartom, hogy miután az államvasutak a múlt egész évben 1,353.000 forintnál többet az állampénztárba nem szolgáltattak be, ezen most lefolyt 1 / i évben pedig épen semmit: itt is gyökeresebb intézkedésről kell gondoskodni. (Atalános élénk helyeslés.) És ha nem lehet a kezelést jobbá tenni, mint ezt állami kezelés mellett tenni igen nehéz: utóvégre nem lesz más mód, mint hogy ezen államvasutakat is vagy eladni, vagy bérbe kell adni. (Élénk helyeslés.) A 9-es bizottság véleményes jelentésére hivatkozva, e pontnál még csak a közös activákról akarnék némelyeket elmondani, melyekre nézve a közvéleményt, ugy hiszem, fölvilágositni szükséges. (Halljuk!) Nem lehet ezen alkalommal föladatom azon tárgyalásokat, melyek 1868. évtől fogva a legújabb időkig részint a ministeriumok kölcsönös átiratainak kicserélése által, részint vegyes küldöttségekben folytattattak, itt előterjeszteni; én csak azon szempontból akarok most e tárgyhoz szólni, hogy fölvilágositsam, hogy a közös activáknak annyiszor emiitett forrásából mi az : a mi az állampénztár fölsegélésére közelebbi időben várható. És ez nem annyi, mint közönségesen vélik, de annyi sem, mint a mennyinek azt a 9-es bizottság számította; mert ha a tárgyalásoknak mostani stádiuma szerint leszámítom azon tételeket, a melyek kölcsönös megegyezés és elismerés szerint sem mint activák, sem mint passivák a közösekhez nem tartoznak; ha leszámiKJÉPV. H. SAPLÓ. I85. X. KÖTET. tom azon összegeket, melyek — és ezek nem voltak csekélyek — ismételve a közösügyi költségek födözésére mindkét országgyűlésnek megállapodásai szerint fordíttattak; ha leszámítom azon összegeket, melyeknek továbbá is a közös pénzügyminister kezelése alatt kell maradniok a végből, hogy azokból födöztethessenek azon kamatszelvények, melyek 1867. előtt már lejártak, de kifizetve és elidősödve máig sincsenek; ha tekintetbe veszem végre azon megállapodást, mely abban történt, hogy közös activáknak csak azok vétessenek, melyek a hajdan fönállott központi állampénztárban voltak előjegyezve; azon tételek pedig, melyek a monarchia egyik vagy másik államánál voltak előjegyzésben, a közös activák közé ne számíttassanak: akkor csakis egy nevezetesebb tétel az, mely a két állani közt fölosztásra juthat. Vannak ugyan még több tételek is, de ezek sokkal csekélyebbek, mint sem hogy különösen megemlitendők volnának. Ezen összeg a domauiáiis kölcsönnek azon része, mely az 1867. esztendőben némely vaspályáknak a monarchiának ugy egyik, mint másik államában kiszolgáltattatott és a melyet azután az illető társulatok névszerinti értékű részvényeknek a közös állampénztárba lett beszolgáltatásával refundáltak is. A vasutak, melyek ezen kölcsönből részesítettek a következők: a Ferencz-József-pálya 5 milllió forintot kapott, a prágai összekötő-pálya 1,500.000 forintot, a Rudolf-pálya 5 milliót. a cseh-éjszaki pálya 4 milliót, az első erdélyi pálya 4 milliót, a kassá- oderbergi pálya 5 millió forintot, az alföldfiumei pálya 800.000 forintot, összesen tesznek ezen összegek 25,300.000 forintot. Éhez számítandó azon 5 millió forint, melyet Lónyay pénzügyminister ur 1867-ben a magyar állami vasúti pénztár részére készpénzben átvett, és igy a domaniális kölcsön ezen része összesen 30,300.000 forint tett. Ez összeg nagyban és egészben a monarchia két államában egyformán osztatott az illető vasutak között; hozzászámítván azon összeget is, melyet Lónyay pénzügyminister ur készpénzben átvett. Ezen összegnek miként leendő fölosztása iránt támadt kérdés. Egy részről az kívántatott, hogy ezen összeg két egyenlő részre osztassék; a másik részről pedig az vitattatott, hogy a fölosztás a quota arányában történjék, vagyis inkább tekintetbe vévén azon 150.000 forintot, melyet a domaniális kölcsön törlesztésére a magyar állam évenkint kiszolgáltat: a fölosztás ugy történjék, a mint áll a 31 2 / 3 a 68'/ 3-hoz. A kérdés főkép azon fordul meg, hogy miként járul a monarchia egyik és másik állama e kölcsön törlesztéséhez és e kérdés megoldása az 1867. XV. törvényczikk e tárgyról szóló §-nak értelmezésétől függ. Akármelyik arány fogadtassék azonban el, egyik arány szerint sem jön ki azon összeg, melyet a 9-es bizottság kilátásba 25
