Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-237
237. országos ülés május 13. 1874. 181 adva, természetesen egyik sem érvényesítheti egyoldalulag saját akaratát. Hogy a magyar ministerium önállólag, magában nem érvényesítheti saját akaratát ezen költségvetésekkel szemben : ez egy fájdalmas tény, melyet mindenki tud, a ki azon törvényt ismeri. De én ugy gondolom, hogy ha egy ministeriumnak befolyás adatik valamire, és ha azon ministerium és ministerelnök érti föladatát: nem mondhatja azt, hogy én befolyásomat megjjróbáltam, de nem sikerült; mert nemcsak tőlem függött, én tehát felelős nem vagyok, hanem azon ministerium vagy meg van nyugtatva, hogy helyes az, a mi történik: akkor befolyásáért elvállalja a felelősséget; vagy ha nem helyes a mi történik: akkor utoljára tárczájáról is lemond, (Élénk helyeslés hal felől.) mint sem azt mondani, hogy én nem lehetek felelős, mert nemcsak tőlem függ. (Élénk helyeslés hal felől.) Utoljára is, tisztelt ház, valóban szomorú egy helyzet Magyarországra nézve, s ha ott is ugy fognák föl, természetesen szomorú lenne más alkalommal talán Austriára nézve is, hogy ha mind az, a mi biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a helyzet kellő figyelembe vételével fognak a közös-ügyek tárgyaltaim: annyiban áll, hogy a ministereknek szabad a közös ministerekhez alázatos előterjesztéseket tenni, melyek elfogadtatnak, vagy nem fogadtatnak el; a megállapodás jó-e az országra nézve vagy rósz ? ez azon ország ministeriumát nem érdekli, nem illeti, és azért nem felelős. (Élénk helyeslés bal felől. Mozgás johh felöl.) De azt monda a ministerelnök ur, hogy ilíusiová tétetik az által a közös ministerek felelőssége a delegatiok irányában. Én ezt nem vagyok képes megérteni. A közös ministerium felelős a delegatioknak a költségvetésért, melyet beterjeszt, és a két fél ministeriuma felelős mindenik saját törvényhozása előtt azért, hogy ha befolyását ugy gyakorolta, hogy azon költségvetés helytelenül állapíttatott meg: a felelősségnek kell állani itt, a felelősségnek kell állani ott, s egyik a másikát egyátalában le nem rontja. (Igás! Ugy van! hal felől.) Azt is mondotta a ministerelnök ur: az által oly tárgyak tárgyalása vonatnék a ház elé, melyek a törvény szerint a delegatiokat illetik. Ez állana, ha valaki itt azt kívánná, hogy a magyar képviselőház mondja ki, hogy ennyit vagy annyit le kell szállítani a közös költségvetésből; vagy egyátalában ily módosító határozatok hozatalát követelné valaki; de ez én általam legalább nem követeltetett; mert tudom, hogy a fönálló törvény szerint ilyent követelni nem is lehet. De ha megtagadják önök a magyar képviselőháznak még azon jogát is, hogy meg tudhassa : vajon kormány miként teljesítette kötelességét azon ügyekre nézve ? akkor azután valóban nem tudom, mit hagynak még meg az országgyűlésnek? (Igaz! ügy van ! bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Magyarországot, tisztelt ház, az ujabb időkben sok csapás érte; de nem érheti nagyobb csapás, mint ha ininisterelnöke azért, hogy egy magára nézve talán kellemetlen helyzetből könnyebben szabaduljon : a törvényben még létező úgyis csekély garantiát is megtagadja. (Élénk helyeslés hal felől.) Ebből méltóztatik a tisztelt háznak látni, hogy én a ministerelnök ur válaszát részemről tudomásul nem vehetem, és föntartom magamnak, hogy a szükséghez képest ez iránt á további lépéseket, ha jónak látom, megtegyem. Most csak arra kívánom fölkérni a tiszelt ház figyelmét, hogy mi lesz akkor abból, ha a tisztelt ház többsége, mely pedig azon törvényeket még eddig legalább helyeselte: most magáévá tesz implicite oly magyarázatot, mely lerontja még azon kevés biztosítékot is, mely azon törvényekben Magyarországra nézve foglaltatik. Részemről, ismétlem, a választ tudomásul nem veszem, és föntartom a további lépésekre nézve elhatározásomat. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) Bittó István ministerelnök: Engedje meg a tisztelt ház, hogy azokra, miket az előttem szólott tisztelt képviselő ur elmondott, egy pár rövid szóval megjegyzést tehessek. (Halljuk!) Mindenekelőtt is arra, mit személyemre vonatkozólag mondott a tisztelt képviselő ur: felelni teljességgel nem szándékozom. Államférfiúi tehetséggel birok-e vagy sem? (Tisza Kálmán közbeszól: Azt nem •mondtam!) azt megítélni a ház minden egyes tagjának teljes jogában áll. (Fölkiáltások hal felől: Ezt nem is mondotta Tisza!) Én erre, mondom, egyetlenegy szóval sem fogok válaszolni. A mire válaszolni kívánok, főleg az, mit a tisztelt képviselő ur a tárgy érdemére nézve előadott. Én nagyon megfoghatom, hogy a tisztelt képviselő ur a maga álláspontjából határozott nyilatkozatra akart engem kényszeríteni interpellatiojának épen második kérdésével; mert nagyon értem, hogy az, a ki a delegationalis intézményt elejétől fogva mindig ellenezte: minden lépten-nyomon azon törekvést tanúsítja, hogy annak hatásköre a lehető legszűkebbre szorittassék, a parlamenté pedig kiterjesztessék. De én és a kormánynak tagjai, kik a kiegyezés alapján állunk: azt kell hogy ismerjük kötelességünknek, hogy föntartsuk a létező törvényes állapotot, és hogy visszautasítsunk, a mennyire tőlünk telik, minden oly törekvést, mely a létezőnek megbontására van irányozva, akár azon czélból történjék, hogy a parlament hatásköre tágittassék, akár az ellenkezőből, mert mindkét törekvés egyiránt veszélyes. (Helyeslés johh felől.)
