Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-236

236. országos ülés május 11. 1874. 173 aggályokat öszhangzásba hozni a törvény intentiojával, és egy uj szövegezést ajánl, mely már most az a) pontban csupán ugy, a mint eredetileg volt, a házastársak között kötött adásvevési,-csere-, életjáradék- és kölcsön-szerződéseknél, valamint egyéb okiratok a vérrokonok és testvérek között kötött jogügyleteket sorolja föl. A vérrokonokat pedig egy uj pontban, az e) alineájába vette föl. Tekintetbe vette azon aggályokat, melyek a részletes tárgyalásnál fölmerültek, hogy a törvény ily szövegezése mellett a közjegyzőségi kényszer még a váltókra is értethetnék, és ennek következtében az 54. szakasz első sorának kikezdésében „a jogügylet érvényessége" után e szavakat: „a váltók kivételével" szúrta be. Méltóztassék most a tisztelt háznak bölcs belátása szerint intézkedni. Pauler Tivadar igazságügymiIlister: Tisztelt képviselőház! Az 54-ik §. meghatározta azon eseteket, a melyekben az ügylet érvényességéhez a közjegyzői okirat megkívántatik. Az átalam beterjesztett javaslatban ezek az esetek a következők voltak: A házastársak közti szerződések, és az ajándék köztük, hogy ha át nem adatott , a hozomány, és végre a vakok, irni és olvasni nem tudók és siketnémák jogügyletei. Szorítkozott a javaslat ezen esetekre azért: mert azon elvből indultam ki, hogy a közjegyzői okiratot csak ott kell követelni, a hol azt vagy a közjó, közhitel, •vagy pedig az illető személyek jogbiztonsága megkívánja. Megkívánja azt a házastársak közti jogügyleteknél főkép azért, mert mellőzvén azon sokszor előforduló esetet, a hol hamis keletek, vagy pedig színleges vagyon-átruházások által mások jogai csorbittatnak: magukra a házastársakra nézve is, hogy a családi béke megóvassék, hogy a meggondolatlanul megkötött szerződések lehetőleg eltávolíttassanak és elkerültessenek, hogy végre főkép a nő, a férj és rokonok irányában lehetőleg biztosittassék: a közjegyzőnek közbejöttét szükségesnek találtam; szükségesnek azonkívül a vakokra, és irni, olvasni nem tudó siketnémákra. Nem terjesztettem ki tovább, mert mostanra az első behozatalnál ezen eseteket a szükség által indicáltaknak, többet pedig bevenni sem szükségesnek, sem czélszerünek nem tartottam. Ezen §. tárgyalása alkalmával indítvány tétetett, hogy terjesztessék ki a közjegyzői közokiratok alkalmazásának szüksége a testvérekre, a föl- és lemenő ágbeli rokonokra nézve; fölemlittetett a váltók ügye, sőt az „élők közti" kifejezés is némi aggodalmakra szolgáltatott okot. Ezen okokból viszszautasittatott a központi bizottsághoz. A központi bizottság bevette a vérrokonokat le- és fölmenő ágakban, bevette a testvéreket is, egy eathegoriába tevén azokat a házastársakkal. Midőn ezen szövegezés a ház elé került, azon aggodalmak, melyek már a javaslat készítésénél fölmerültek, itt is nyilvánultak. Aggodalom támadt tudniillik az iránt, hogy ezen uj intézkedés által azon benső családi kötelék, mely azok közt létezik, a segélynek némelykor szükséges volta, talán a kelletén tul megszorittatik. Fölhozatott, hogy itt a kijátszásnak esetei nem lehetnek oly gyakoriak, mint a házas-társak közt : miután a vagyoni érdek nem oly szoros, mint épen a házas-társak közt. Fölhozatott, hogy a csődtörvény már úgyis eléggé intézkedett e tekintetben, és kívántatott többek részéről, hogy ezen közjegyzői okiratnak szüksége csak oly esetekre szorittassék, melyekben a fölés lemenő ágbeli rokonok és testvérek közt kötött jogügyletekből egy harmadik személy irányában némi következmények származnak. így ment vissza a központi bizottsághoz, és igy szövegezte azt a központi bizottság. Azonban, tisztelt ház, ha bővebben megfontoljuk ezen szövegezésnek következéseit, azt fogjuk látni, hogy oly térre léptünk, mely tér igen sok bonyodalmak és complicatiók lehetőségét involválja ; tudniillik jogügyletet állítunk föl, mely bizonyos személyekre nézve érvényes, más személyekre nézve érvénytelen; okiratot szerkesztetünk, mely a testvérek és a szülők közt kötelező erővel bír, de melyből másokra sem jogokat, sem kötelezettséget levonni nem lehet. Ha már most a gyakorlati életnek számos esetére gondolunk, ha különösen fontolóra veszszük azt, hogy testvér testvér irányában bekebleztetés utján épen ily okirat alapján prioritást szerezhetne, vagy szerezni szándékolna ; ha meggondoljuk, hogy az ilyen bekebelezésre fölülkebelezések történhetnek; ha meggondoljuk, hogy a csődosztályozásnál, végrehajtásoknál oly bonyodalmak keletkezhetnek épen azért, hogy ezen okiratok a testvérek közt ugyan érvényesek, de egy harmadik személy irányában nem érvényesek: én azt gondolom, hogy egy olyan formulázás, hogy — »a mennyiben harmadik személyek irányában nem érvényesíttetnek," — veszély nélkül el nem fogadható. Itt tehát csak az az alternatíva lehetséges, hogy föl- és lemenő ágbeli rokonok közt közjegyzői okirat nélküli jogügyletek érvénytelenek vagy érvényesek, és ezt igy kimondani; vagy pedig azt a mondatot, hogy: „közjegyzői okirat megkívántatik a föl- és lemenő ágbeli rokonok közt," egyszerűen kihagyni és az előbbi textust helyreállítani. Én az utóbbi mellett nyilatkozom, és valamint eredetileg nem tartottam czélszerünek és szükségesnek; ugy az ügy érett és ujabb megfontolása után azt hiszem, legczélszerübb lesz azon pontot kihagyni, és azon esetekre szorítkozni, a mely az első javaslatban megállapítva volt. (Helyeslés.) A többi módositványom nem annyira a dolog lényegére, mint inkább a szövegezésre és egyes pon-