Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-223

10 223. országos ülés april 21. 1874. AZ illető terület nyelvét is. Még egyet bátor va­gyok megjegyezni, tisztelt ház. Ha valaki képes volna engem meggyőzni arról, hogy módosításom következtében ezen törvény kivihetlen lenne, vagy hogy ez által az állampolgárok összetartozóságának eszméje csak távolról is érintetnék, avagy veszé­lyeztetnék : biztosithatom a tisztelt házat, hogy én volnék az első, ki ezen módositványt elvetném. De épen mivel az ellenkezőről vagyok meggyőződve, s hiszem, hogy ilyesmit komoly politikus nem is állithat: ennélfogva ujabban bátorkodom ezen mó­dositványt a tisztelt ház figyelmébe ajánlani. {He­lyeslés.) Wächter Frigyes jegyző (olvassa Bésán Mihály módositvanyát.) A 2-ik §. 4-ik sorá­ban e szó után „nyelvét" tétessek: „és az illető közjegyzői kerületben használt nyelvet". Boncs Döme Magam is hasontartalmu módositványt szándékoztam beadni. De miután a tisztelt előttem szólott képviselő ur már ily tartalmú módositványt beadott, csak annak támogatása végett szólalok föl. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a tisztelt ház, hogy az előbb szólott igen tisz­telt Kapp Gusztáv képviselő ur előadására egy igen rövid megjegyzést tegyek. A tisztelt képviselő ur módositványa azt kí­vánja, hogy a közjegyző az állam hivatalos nyel­vén kivül a német nyelvet is bírja, s azonkívül az illető vidék nyelvét is. Ebből az következik, hogy a tisztelt képviselő ur a német nyelvnek ugyanazon kiváltságot, előnyt és uralmat kivan tu­lajdonítani, mint az állam hivatalos nyelvének. Én részemről, tisztelt ház, csak egy nyelvnek uralmát ismerem el Magyarországon, és ez a ma­gyaré. (Helyeslés.) Ha ezt elismerem, és midőn a többi más nyelveket beszélő nemzetiségek érdeké­ben saját életviszonyaikban a saját nyelvükön való érintkezés szempontjából fölszólalok : ezt csak ugy teszem és tehetem, hogy a többiek az általuk él­vezhető jogokban tökéletesen egyenlők legyenek, és a kivétel, a melynek többet kell megadni az ál­lam szempontjából, csak a magyar legyen. (IIe­lyeslés.) Tisztelt ház! A 2-dik §. szerint az állam hivatalos nyelve a magyar. Engedje meg a tisztelt ház elmondanom, mért nem fogadhatom el e sza­kaszt azon szerkezetben, a mint van. Az 1848-ik törvény megadta a minden rangú és nemzetiségű polgároknak az egyenjogúságot. Az 1868: XLIV. törvényczikk szabályozza azon viszo­nyokat, a melyek szerint az egyes nem-magyar nemzetiségű polgárok e hazában nyelvöket a hiva­talos téren és a magán-érintkezésben használhatják. Bármennyire kielégítők vagy ki nem elégitők le­gyenek ezen nemzetiségi törvények az illető egyes nemzetiségek követelményeire nézve: én részemről a még maiglan is fölmerülő egyes viszályokat és­súrlódásokat nem annyira azon nemzetiségi törvény ki nem elégítő voltában, mint inkább azon igen sok­szor előforduló körülményben találom, hogy az nem híven, nem őszintén, nem jó akarattal hajtatik végre, ugy részint a kormányközegek, különösen pedig a municipális közegek részéről. Én részemről azt hiszem, hogy bárminő jó legyen egy törvény, ha annak végrehajtása jóaka­rattal és teljes őszinteséggel nem találkozik a vég­rehajtóknál a törvény végrehajtása tekintetében: az korántsem fogja a nép előtt érvényre emelni a tör­vény becsét és értékét, mintha az jól végrehajtatik. Én tehát nem akarok alkalmat szolgáltatni arra, hogy a törvény félremagyaráztassék; én azt akarom, hogy a törvény minél tisztább legyen; minél tisz­tábban van kifejezve a törvényhozás intentiója a törvény szerkezetében: annál kevésbé nyílik tér an­nak ellentétes vagy némelyekre nézve talán káros interpretatiojára. így van a 2-dik §-ban is. Ha összevetjük a 7-dik §-al, kétséget nem szenved, hogy annak oly értelem lesz tulajdonitható, oly in­tézkedés követtethetnék a kinevezéseknél, hogy az egyes vidékek nem-magyar nemzetiségei ki lenné­nek zárva e törvény jótékonyságából, ki lennének zárva az által, ha nem lett arra figyelem fordítva, hogy a közjegyző a vidék nyelvét értse, és ha az igazságügyminister nem fogja megkövetelni a kine­vezendő közjegyzőtől, hogy azon vidék nyelvét tel­jesen értse, azon vidéken lakó polgárok saját nyel­vükön kiállított közhitelességü okmányt nem fognak bírhatni. Ez világos. Ha ez bekövetkezik, tisztelt ház: azt hiszem, hogy a törvényhozás legnagyobb következetlenségbe fog esni, következetlenségbe fog esni azért, mert ha már az 1868: XIV. törvény­czikk megengedte a nem-magyar-ajku nemzetisé­geknek azt, hogy a municipális, hogy a községi téren használhassák saját nyelvüket; sőt ha már a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény 6-dik §-a megköveteli és qualificatiová teszi a bírónak azt, hogy az illető vidék nyelvét bírja: kérdem, tisztelt ház, hogy ne esnék következetlenségbe a törvény­hozás akkor, ha ugyancsak ez intézménynél hasonló qualificatio a közjegyzőtől nem követeltetnék, és pedig annyival inkább, mert a közjegyzőség nem hivatal, a közjegyző nem fog bizonyos állami func­tiokat gyakorolni ; mint inkább arra való, hogy a polgárok magánjogi viszonyait rendezze. Azon okmányok közhitelessége igen nagy ér­tékkel bir a felekre, habár azon magánjogi okmányok csak akkor fognak a bíróság elé kerülni, ha bizo­nyos differentiák forognak fön a felek közt, a kik ezen okmányokat aláirtak. így tehát a legnagyobb igazságtalanság volna a nem-magyar-ajku nemzetiségekre nézve, ha a

Next

/
Thumbnails
Contents