Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-235
1C2 235. országos ülés május 9. 1874. tatása tárgyában. Kiadatik a kérvény! bizottságnak. Jelentem tisztelt ház! hogy Jellacsics Gyula horvátországi képviselő magyarországi képviselői állásáról lemondott. Azt hiszem e lemondást tudomásul veszi a ház és az elnökséget megbízza, hogy erről a kellő intézkedések megtétele végett a HorvátSzlavón- és Dalmát országok országgyűlési elnökségét értesítse. (Helyeslés.) Az elnökségnek nincs egyéb előterjesztése. Szeniczey Ödön; Tisztelt ház! Van szerencsém Dezsánfalva, Lacztnás, Butyin, Perkoszova, Kis-Zsám, Germán, Stamora, Moravicza, NagyZsám, Vattina temesmegyei községek kérvényét benyújtani melyben nevezett községek az iránt folyamodnak, hogy a megyék legújabb kikerekitése alkalmával Versecz szabad királyi város székhelylyel Kéve vármegyébe kebeleztessenek. Kérem ezen kérvényeket a kérvényi bizottsághoz utasitani. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Bobory Károly í Van szerencsém bemutatni a tisztelt háznak Szélig János és Pattantyús János fölügyelők kérelmét, csekély tízetésök fölemelése iránt. Abban a, kellemes helyzetben vagyok, hogy egyszersmind ezen talán időszerűtlennek látszó fizetés fölemelés iránti kérvényt ellensúlyozzam egy másik kérvénnyel, melyben Maichl Ferencz 26 évig volt adószedő, most nyugdíjas, egy kész adó reform-programmot kivan a tisztelt háznak beterjeszteni, mely által képes a legzavarosabb pénzügyet minden országban azonnal és fényesen helyreállítani és különös eredményeket fölmutatni minden bélyeg-illetékek, minden fogyasztási adó, dohány monopólium és a pénzügyőrség nélkül. Megvallom ugyan, hogy a magam részéről egy kissé hitetlen vagyok; de nem akartam megfosztani a tisztelt házat és a tisztelt pénzügyminister urat ezen érdekes mű tanulmányozásától, a mely ezen urat sikeres adóreformja által bizonyosan minden eddigi pénzügyminister fölé emeli. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Tisza Kálmán : Tisztelt ház ! Egy interpellatiot kívánok beadni, a mely az összes ministeriumra tartozván, intézem az interpellatiot a ministerium hivatalos fejéhez, a ministerelnök úrhoz. (Halljuk!) Mindenki tudja, hogy hazánknak pénzügyei nem a legvirágzóbb állapotban vannak, a minek folytán még a ház által kiküldött 2l-es bizottság albizottsága is kiemelte, hogy csak ugy lehet remény az ország pénzügyeinek rendbehozásához: ha egy időre legalább az állami élet minden mozzanataiban, tevékenysége minden terén a legnagyobb takarékosság fog gyakoroltatni. (Helyeslés.) Tudjuk azt is mindnyájan, hogy a legutóbbi hetek és napok ismét az addigi bajokat még növelték az által, hogy méltó aggodalmakat keltettek az iránt, hogy a kedvezőtlen közgazdászati viszonyok folytán az állam jövedelmei részint roszul lógnak befolyni, részint pedig az indirect jövedelmeket illetőleg az oi'szág lakóinak elszegényedése folytán meglehet nagyobb mérvben is csökkenni fognak. Ily körülmények között azt mondhatom, hogy fájdalmas ámulatot gerjesztett mindenütt annak látása, hogy legnagyobb költségeink körében az ugy mondott közösügyi költségekre vonatkozólag nemcsak megtakarítás nem czéloztatik; de sőt az eddigi évekénél nagyobb teher kívántatik hazánkra rovatni. (Igás! Igaz!) Én igen jól tudom, tisztelt ház! hogy azon költségek mennyiségéhez nekünk itt e házban a törvény szerint szólani nem lehet. Tudom azt is, hogy azon tárgyaknak megvitatása nem tartozik a képviselőház elé; és épen ezért mert ezt tudom: ettől tartózkodni is fogok. De tudom azt is, hogy az 1867: XII. törvényczikk 40. §-a azt mondja, hogy a közös költségvetés mindkét külön felelős ministerium befolyásával állapítandó meg. így tehát ahoz nemcsak joga, de az iránt kötelessége is van szerintem a képviselőháznak bizonyos viszonyok közt, hogy megkérdezze a magyar mimsteriumot, hogy a törvény által neki adott befolyást az ország érdekében miként érvényesítette. (Élénk helyeslés.) Ezen szempontokból indulva ki, teszem ez interpellatiot, melyet bátor leszek fölolvasni. Előre minden félremagyaráztatások kikerülése végett tiltakozom azon föltevés ellen, mintha én megakarnám bármíkép is tagadni azt, mi Magyarországnak, a magyar trónnak, s ő felsége monarchiájának biztonságára valósággal szükséges és az ország erején tul nem megy. Az interpellatio a következő: Tekintve, hogy az állam pénzügyi helyzete olyan, hogy, — miként ezt a képviselőház 2 l-es bizottságának albizottsága is kijelentette, — az állam élet minden teendőiben a legnagyobb takarékosságra van szükség: Tekintve, hogy a jelen év kedvezőtlen közgazdászati kilátásai méltó aggodalmat szülnek az iránt, hogy az ország lakóinak az elmúlt évek csapásai folytán fájdalmasan észlelhető elszegényedése nagy mérvben növekedni, s ez az állam hevételeire is kártékony hatni fog: Tekintve végre, hogy az évi XII. törvényczikk 40. §-a azt mondja, hogy „a közöseknek kijelölt költségekre vonatkozó költségvetést a közös ministerium, mind a két külön felelős ministeriumnak befolyásával készíti, kérdem az igen tisztelt ministerelnök úrtól: 1-ször, gyakorolta-e a ministerium az 1875, évre szóló közös költségvetésre vonatkozólag azon befolyást, mely részére az emiitett törvényben biztosítva van?
