Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-233
154 233. országos ülés május 5. 1874. naponta négy vonat közlekedik — kettő ide, kettő oda — minden hat órában fölváltatnának a szolgálatot tevők: akkor ne méltóztassék azt hinni, hogy elég 12 millió kamatbiztositás, mert ekkor szükséges lesz 16, 18 vagy nem tudom hány millió: mert minden legkisebb több kiadás az üzlet számláját terheli, mi a tiszta bevételt természetesen csökkenti. Ezt voltam bátor előadni. A törvényjavaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául; de azon eszmét, hogy a társulatok viszonbiztositás utján a netáni szerencsétlenségekből reájuk háruló terheken ne könnyithessenek, elejteni kérem. (Helyeslések) Horn Ede: Tisztelt ház! Félremagyarázott szavaimnak helyreigazítása végett kérek szót. (Halljuk!) Én nem kívántam azt, hogy a társulatoknak meg ne engedtessék a viszonbiztositás; csak azt mondottam, minthogy ez által a szabályozást ki tudják játszani egy bizonyos mértékben: azért szükséges, hogy más szigorúbb intézkedések hozassanak. Csernátony Lajos : Tisztelt ház! Én is igy értettem tíorn képviselő ur figyelmeztetését, a mint most megmagyarázta. Ennélfogva azokra, a miket képviselőtársam Ivánka mondott, ezt elégséges feleletnek tartom; másrészről azon elmélet, melyet méltóztatott fölállítani, nem áll a tapasztalat bizonyítékai szerint. A vasúti szerencsétlenségek kérdésében minden államban nagy küzdelme volt a közönségnek az igazgatóságokkal. Magában Angliában is még a mai időben, bár eléggé meg vau állapítva, hogy a közönségnek micsoda jogai vannak ; de az, hogy miként elégíttessenek ki az ő igényei: még máig sincs megállapítva, mert a vasuttársulatok ezt folytonosan kitudják játszani egy vagy más módon. Egy időben, mikor igen sok szerencsétlenség történt Angliában, Angliának egyik nagy írója azt monda: hogy itt mindig lesznek és mindig szaporodni fognak a vasúti szerencsétlenségek mindaddig, mig egy nagy vasúti szerencsétlenség szándékosan nem fog eszközöltetni egy püspöknek vagy vasúti igazgatónak megöletésére; akkor gondoskodni fog majd a törvényhozás arról, hogy többet elő ne forduljon; de mig csak közönséges emberek halnak vagy sérülnek meg vasutakon, azt fogják mondani az urak: „hadd menjen csak ugy, a mint van." (Derültség.) Az tény. hogy minden vasúti szerencsétlenség a. társulatnak is igen sokba kerül. Ezt tagadni nem lehet. De ezen ténynek ellenében van egy másik tény : az tudniillik, hogy a társulatoknak vezetői, igazgatósága rendszerint igy caleulámak: igaz, hogy a vasúti szerencsétlenségek által anyagi kárt szenvedünk, ezt ki lehet számítani az utolsó fillérig, mennyibe kerül. De ha mi koplaltatjuk a mi üzletünket, ha reducáljuk a mennyire lehet, sőt a mennyire nem is lehet: az által sokkal többet gazdálkodunk, habár szerencsétlenség történhetik ez által. Igy áll a dolog két oldalról tekintve. Itt aztán jő a harmadik, speciális magyar állapot, a melyet méltóztatott említeni. Igaz, hogy utoljára a vasúti kérdéseknél mindig a kamatbiztositás kérdése jő bele s a társaság azt mondja: Igen, mi szaporítjuk az embereket, szaporítjuk az elővigyázatra megkívántató kötelezettségek teljesítésére alkalmazott egyéniségeket; de ez azután többe kerül, jövedelmünk kevesbedik: ergo az állam fogja utoljára megfizetni, nem pedig a társaság. Igy áll ez, és ez a mi speciális szerencsétlen magyar helyzetünk a kamatbiztositás által okoztatik, mely minden sarokból nyakára hág az államnak. De mindezek daczára is annyi bizonyos, hogy ha valakinek: okvetlenül az államnak kötelessége, hogy ha a vele viszonyban lévő emberek vagy társulatok hibája miatt kár történt, akár szegény, akár gazdag embernek, ez utoljára mindegy; mert hogy ha lábát töri, az egyremegy, — hogy ez bizony kártalanittassék. Ennélfogva a törvényjavaslatot magam részéről is elfogadom, azon hozzátétellel, melyet egyébiránt az igen tisztelt minister ur helyesel, hogy a civil-keresetekre nézve föntartassék a jog. Csemeghy Károly: Tisztelt ház! Hogy melyek azon módok, a melyek által a vasúti szerencsétlenségek kevesbednek: azokra nézve, ugy hiszem, ez alkalommal kiterjeszkedni nem lehet. Egyike azon módoknak az is, a mely a jelen törvényjavaslatban foglaltatik; mert hogy Horn képviselő urnák válaszoljak, a jó repressiv törvény rendesen praeventiv arányban is szokott hatni, és hogy a vasúti törvényeknek leggyöngébb oldala az, hogy a kártérítés alól való menekvést lazább vagy korhadt, rósz. törvénykezési praxis lehetővé teszi. E részben egyik intézkedés ezen törvényjavaslatban czéloztatik, a másik azonban a büntető-törvénykönyv föladata, hogy a szükséges intézkedéseket magában foglalja f és épen az, mit a jelen törvényjavaslat mindjárt első §-ában alapelvül kimond, hogy tudniillik praesumáltatik de jure, hogy a vasúttársaság felelős, azaz ő idézi elő a szerencsétlenséget, s igy hacsak vis major közbejöttét nem bírja igazolni: a kibúvást csaknem lehetetlenné teszi. Én tehát nem terjeszkedem ki tovább, csupán ezen alapelvet akartam a törvényben megjelölni, mintegy kiemelve azt, hogy ezen repressiv szabály által egyszersmind praeventiv intézkedés is czéíoztatott. Elnök: Többé szólásra senki följegyezve nem lévén, kérem azon képviselő urakat, kik elfogadják a vaspályák által okozott halál- vagy testi sértés iránti felelősségről és kártérítési kötelezettségről szóló törvényjavaslatot át?lánosságban a részletes tárgyalás alapjául, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A tisztelt ház elfogadta a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául; következik a részletes tárgyalás.
