Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-233

144 233. országos ülés május 5. 1874. tátott mondani, hogy ebből csalások támadnak. Csalások az üzleti élet minden alakjában előfordulhatnak; hanem hogy ily* módon kevesebb lesz a csalás, az kétségtelen. Elriasztó nagy azon csalásoknak számaránya, melyek a vagyon átruházása következtében elkövettetnek. Ma még egy más embernek neve van valamely bolton, egész más embert mutat, mint tulajdonost valamely tárgy, valamely vagyon, — és másnap már eltűnt az ismertető jel, mely az előbbi tulajdonos tulajdonának bizonyítja azon tárgyat, és más tulajdonos lép helyébe. Legtöbbnyire a családbeliek azok, kik segédkezet nyújtanak a csalás kivitelére. Itt szükséges tehát az orvoslás, (ügy van\) Szükséges a törvényhozás intézkedése. Ha nem is lehet a csalást egészen kiküszöbölni ; de legalább meg kell nehezíteni. A mit a személyek nemlételéről mondott az előttem szólott képviselő ur, az iránt már az átalános tárgyalás alatt nyilatkoztam. Egészen más azon közjegyzői kényszer, mely minden jogügyletre be van hozva, és más a hitelesítési kényszer megállapítása bizonyos korlátolt számú ügyletekre nézve. Ily korlátolt számú ügyleteknél a közjegyzők nagy tömege nem szükséges, de szükséges volna a másik módozat szerint. Hozzájárulok tehát a központi bizottságnak Horánszky Nándor képviselő ur által módosított javaslatához. (Helyeslés.) Boncs Döme; Az előttem szólott igen tisztelt képviselő ur megfelelt már Almásy képviselő urnák azon megjegyzésére, hogy ez utón azon ez él, melyet a törvény kitűzött, hogy t. i. meghiusittassanak a rokonok közti kijátszások más idegegenek irányában: nem fog megszüntetni, mert azután is csinálhatnak roszhiszemüleg okiratokat. Megfelelt erre, nézetem szerint, az előttem szólott igen tisztelt képviselő ur, és én is abban látom a csalások correctivumát, hogy az antedatatálás, mely a kijátszásoknál leginkább használtatik, megnehezítve van. Mert, tisztelt ház, az ily vagyoni kijátszások nem számithatók ki három évvel előbb, és ha van rendkívüli eset: akkor állana a praxisban azon aggály, ha'azt tapasztalnék, hogy három évvel előre átruházta vagyonát, és ezután fogja megcsalni hitelezőit. Ez nem lehet, mert ha három évvel előbb átruházta vagyonát: akkor nem használhatja ki a hitelt arra, hogy megcsalhasson valakit. Csakis ez képezi az igen elterjedt kijátszások gátját. Lázár Ádám képviselő ur egészen kihagyatni Óhajtja a §-t, és pedig azért, mert e §. folytán még sokkal többe fog kerülni a rokonok közt bizonyos okmányoknak készítése és üzletek elintézése. Elhiszem, hogy némelyeknek talán valamivel többe fog kerülni; de ezért a csekély áldozatért én részemről nem szeretnék meghiúsítani egy oly czélt, mely az átalános moralitásra nézve rendkívüli horderővel bír; mert minél több oly törvényt hozunk, a melylyel megakadályozzuk a lehető immoraiitásokat; annál inkább fogjuk biztosítani az emberekben % morális érzületet. Ép ezért nagy súlyt fektetek arra, hogy törvényesíttessék oly rendszer, mely a kijátszásoknak lehetőleg gátat és akadályt vet. Azonban, bár óhajtom, hogy vége legyen a közjegyzői törvényjavaslat tárgyalásának: oly alapos aggályt ébreszt a szakasz szövege bennem, hogy kénytelen vagyok Vidliczkay javaslatát elfogadni. Elmondom: minő szempontokból. Jelesen azon fölvetett két kérdés szempontjából, hogy tudniillik élő*szóval lehet a rokonok közt valamely kötelezettség get egymás irányában vállalni; a másik rész pedig az, hogy tulaj donképen mi történik a váltókkal, és hogy mikép fogja ezt a gyakorlati élet igazolni. Bátor vagyok e kérdésről nézetemet elmondani és indokolni, hogy ép ezeknél fogva a szöveget ugy kellene szerkeszteni, hogy fölötte kétség ne maradjon. A mi a rokonok közt élőszóval kötött kötele^ zettségeket illeti, megvallom, hogy ezt absolute kizárni teljes lehetetlenségnek képzelem; mert ha előre azt mondjuk, hogy a visszafizetés rokonok között csak a kötelezett jóakaratától függjön: akkor lehetlenitve lesz a rokonok közötti kölcsönzés, mert ha a biztosítékra, vagyis érvénynyel bíró írásra nincs is szüksége a kölcsönzőnek az adós ellen, de halál esetében van az irat érvényére szüksége; addig, míg élők, lehet bizalma, és ha nincs, nem ád a rokonnak kölcsönt, mert utóvégre is emberek vagyunk, és az illető megtalál halni, és ez esetben arról a sógor vagy örökösök nem tartoznának tudni semmit. A közéletben pedig az ily egymást kisegítő eljárás, hogy ha az rendkívül nehezítve volna, hogy egy kis bonra vagy váltóra hamarjában egy-két hétre ne adhatna pénzt: azt hiszem, azt a gyakorlat nem igazolja. Ennélfogva tehát én részemről az élő^ szóval kötött egymás iránti kölcsönöket nem akadályozom, nem helytelenítem, kimondanám, hogy a rokonok közt a kölcsönök egymásiránt igen, de egy harmadik irányában érvénynyel nem bírnak; ezzel megmentve látnám azon elvet, hogy az előforduló kijátszások megakadályoztathassanak; mert ha a harmadik személy irányában érvényességgel nem bir: akkor egy harmadik személy irányában nem követtethetnék el sérelem, a kölcsönöket egymás irányán ban azonban érvényesnek hagynám. A váltókról keli még némelyeket elmondanom. Azt monda Horánszky, hogy a kölcsönszerződések alatt nem értetnek a váltók; de ha tovább olvassuk a szöveget, ott talájjuk: „valamint egyéb okiratok" végeredményében a váltó is okirat, sőt az még erősebb, mint bármely obligatio; ebből tehát azt lehet kivenni, hogy a váltó közjegyző előtt volna készítendő a rokonok közt. Igaz, ha valamire figye-