Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-232
233. országos ülés május 4. 1874. 133 Veszteni. Engedelmet kérek egy német nyelven szerkesztett váltó mindenütt érvényes ott, a hol competentiája van. Hiszen a közjegyzői okmány sem érvénye i mindenütt; hanem csak ott, a hol competeníiája van a kötelezett félnek. Azon következtetést, hogy a közjegyzői okmányt nem lehet más nyelven, mint magyai nyelten szerkeszteni, én a mi viszonyainkat illetőleg : megvallom, sophismának tartom. Méltóztassék nekem megmagyarázni a tisztelt képviselő ur, a ki szives volt az emiitett sophismát állítani, hogyan képzeli ő a nem-magyar ajkú polgárok ügyeit. Elmegy a közjegyzőhöz a férj és feleség, és egyik sem tud magyarul, mert oly életviszonyok közt nőtt föl, hogy nem volt rá szüksége, írni és olvasni a maguk nyelvén tudnak, és azt mondják a közjegyzőnek, legyen szives nekünk egy házassági szerződést csinálni, ezek meg ezekben állapodtunk meg. A közjegyző kihallgatja őket, leül és megirja az okmányt magyar nyelven; igen, de az illető felek egy szót sem értenek belőle. A közjegyző azt mondja nekik, hogy a törvény ugy szól, hogy egy eredeti okiratot csak magyar nyelven lehet szerkeszteni. A közjegyző megmagyarázza nekik az okirat tartalmát. No már ez az életben, hogy lesz összegyeztethető az élet szükségével és nyelv használatával: azt nem tudom, talán a különvéleményt támogatók fogják tudni. Tisztelt ház! Nem akarok nagyon részletesen belebocsátkozni a különvélemény megczáfolására; hanem bocsánatot kérek csak egy pár megjegyzést akarok tenni. Azt mondja ugyanis, és súlyt fektet rá a különvélemény előadója, hogy méltányosság tekintetéből engedjük meg, hogy érintkezhessenek a közjegyzőkkel saját nyelvükön, ez az egyik; a másik pedig, hogy joguk legyen azt megkívánni, hogy hiteles fordításban kiadja az okiratot a közjegyző. Már maga a különvélemény is elismeri, hogy ez valamivel több költséget okoz a feleknek; de ezen tul teszem magam ; de több költséget okoz magának a közjegyzőnek is; mert az a közjegyző, ki oly vidéken fog működni, a hol más nemzetiségek is laknak: az bizonyos, hogy neki még egyszer annyi segédet kell tartani, mert minden okiratot át kell fordítani az illető népnek saját nyelvére, ebből kétszeres munka és költsége lesz. De nem ez a főczél. hogy egy fél egy okiratot birjon a kezében, a mely magyar nyelven van Szerkesztve, és a melyet ő nem irt alá; de a czél, hogy olyan okiratot irjon alá és fogadjon el, a melyet megért; és épen e czél nem lesz elérve az által, a mit a különvélemény óhajt. Tisztelt ház! Csak még egy szót akarok mondani a különvéleményre nézve. A különvélemény előadói, illetőleg aláíróira nézve először az a rövid észrevételem volna, hogy ők a különvéleményt ugy irták alá, mint az osztályok előadói. Megjegyzem, hogy én nem ismerem el azon hatáskört, hogy ők, mint az osztályok elő adói adják elő a különvéleményt: mert most e kérdés külön az osztályokba tárgyalva nem is volt. Igenis, azon urak előadói voltak azon osztályoknak, mikor az előbbi szövegezés jött a ház elébe, ott képviselték az osztályok nézetét; de itt nem képviselhetik, mert az osztályoktól nincsenek megbízva, hanem képviselik saját egyéni véleményöket. A másik, a mit megakarok jegyezni: az, hogy én ugyan tudom, hogy a képviselői állás független, hogy arra senkinek semmiféle befolyást gyakorolni nem szabad, tudom azt, hogy joga van miden képviselőnek saját meggyőződését nyilvánítani; de tudom azt is, hogy vannak bizonyos kötelességek, melyekről szemben a küldőkkel megfelejtkezni nem lehet, és nem szabad. Én nem tudom, hogy az előttem szólott tiszj telt képviselő ur ott és akkor, hol és mikor meg| lett választva : vajon adott-e kifejezést annak, I hogy ő azon nézetet tartja, miszerint az ő választóinak eredeti okmányt saját nyelvükön szerkesztve birni ne lehessen, hogy az hiteles legyen, vagy nem. (Mozgás jobb felöl.) Én, tisztelt ház, látom, hogy e mondatot itt, talán nem jól alkalmazom, és azért egyszerűen csak azt fogom rá megjegyezni, hogy habár jogában is áll így nyilatkozni; de legalább is nem opportunus dolog, a választók érdekével ellenkező értelemben valamit tenni. Igen sok mondani valóm volna még; de miután már úgyis sokáig fárasztottam a tisztelt ház figyelmét, ajánlom módositványomat a 2-ik §-hoz. A 7-ik §. pedig ugy van szövegezve, mely nagyon hasonlít az eredeti szöveghez. (Olvassa:) A közjegyzői kinevezés #> stb. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa Boncs módosiiványát.) A második szakaszhoz: „az állam hivatalos nyelvét teljesen buja," mondat után tétessék: „és az 1868: LXIV. töryényczikk rendeleteinek megfelelni képes." A 7, §-hoz: „A közjegyzői kinevezés a közjegyzői okiratokra az állam hivatalos nyelvén kivül, még azon nyelveken való fölvételére is ad jogosítványt, melyek az illető törvényhatóságnak, — melyben a közjegyző működik, —• jegyzőkönyvi nyelveit képezik." (1868: LNIV. törvényczikk 2. §.) Azoknak még más nyelven is lehető fölvételére a teljes jártasság kimutatás mellett az igazságügyminister adja meg az engedélyt, akár egyidejűleg a kinevezéssel, akár később a közjegyzők külön kérelmére.
