Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-230
98 230. országos ülés május 1. 1874. sorában „esetleg" szónak kellene állani, amely roszuí nyomatott, ez tehát kiigazítandó. Elnök: A sajtóhiba kiigazítása mellett a 37. §. elfogadtatik. Huszár Imre jegyző (olvassa a 38., 39., 40. és 41. §§-kat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 42. §-£.) Szomjas József: Tisztelt ház! Vész idején és vészkerületek területén részemről nagyobb szigort vélnék alkalmazandónak, és nevezetesen absolute eltiltandónak tartanám azt, hogy akár vonómarhákkal egyik község vagy puszta határáról a másikra közlekedhessenek, akár szabados marhát hajthassanak. E szempontból bátor vagyok e §. első alineája helyett más szöveget ajánlani. Huszár Imre jegyző (olvassa Szomjas József módositványát:) A 42-ik §. első alineája helyett tétessék: „Zárlat ideje alatt a vészkerülethez tartozó határok között, vagy azokból kifelé szarvasmarhák által vont szekerekkei közlekedni, szabadon járó marhát, juhot, kecskét hajtani tilos. Ez idő alatt marha-, juh- és kecskevásárok nem tarthatók, és kérődző állatoktól származó nyers termények vásárra nem vihetők." Bartal György kereskedelmi minisfers Én a módositványt annál inkább elfogadom, mert a módositvány tárgya már az által el van fogadva a törvényben, hogy a 42, §-ban ez foglaltatik: „Állategészség-rendőri szempontból a vészkerületekhez tartozó községek és puszták vészgyanusoknak lévén tekintendők, azokban a 32. §. b) és c) pontjaiban foglalt óvó-rendszabályok szintén keresztülviendők." Már pedig ezen 32. §-beli c) pont azt tartalmazza, mit az indítványozó ur fölhozott, tudniillik: ,c) a községheli szarvasmarha, juh és kecskefalkaknak egymássali érintkezését és a határból kihajtását megakadályozni; ezenfölül a mennyiben ezt a helyi viszonyok megengedik, a községbeli szarvasmarháknak szigorú istallózását elrendeli." Miután ezen óvrendszabályok megtétettek, önként folyik, hogy a vészkerületek egyik határáról a szarvasmarháknak másik határára hajtása meg van akadál3 r ozva. Ennélfogva, a világosság szempontjából, elfogadom a módositványt. Elnök: Méltóztatnak a módositványt elfogadni? (Elfoyadjuk !) JTehát elfogadtatott. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 43. és 44. §§-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 45. §-t.) Kajuch József: Tisztelt ház! Én azon véleményben vagyok, hogy itt nyomdahibából történt a 36—42. §§. idézése, mert ezen §§-ban oly intézkedések is foglaltatnak, melyek a vész megszűnte utáo azonnal megszűnnek az illető kertiletekben. Ezen §. szerint pedig, például ha valamely községben vész üt ki: ott a rendszabályokat nem volna szabad hatályon kivül tenni, mig az egész országban nem szűnt meg. Az én módositványom tehát oda terjed, hogy e helyett: „36 — 42. §." tétessék ,36. és 42. §." ugy, hogy c sak ezen két szakaszok, nem pedig a közbenesők is értessenek. Méltóztassék megnézni ezen §§-at, hogy azok nem oly természetűek, melyek szerint az intézkedések nem volnának megszüntethetők az egész vészkerületben egész addig, mig csak valahol az ország területén vész uralkodik. Harkányi Frigyes előadó: Miután több szakasz a központi bizottsághoz utasíttatott vissza: kérném, méltóztassék ezt is a központhoz visszautasítani. (Helyeslés.) Elnök: Ezen §. tehát a központhoz utasíttátik vissza. Huszár Imre jegyző (olvassa a 46—58. §§-at, melyek változtatás nélkül elfogadtatnak; olvassa továbbá az 59. §-t.) Harkányi Frigyes előadó: Az 59. §. második sorában e szavak után: „ szállított marhák" e szót „tulajdonos" kéri beszuratni. A többi marad. Elnök: Elfogadja a tisztelt ház e módosítást? (Elfogadjuk!) Tehát az 59. §. második sorában „ szállított marhák" szavak után e szó tétetik: ,tulajdonos". A többi része változatlanul megmarad. Major W&ít Tisztelt ház! Bátor vagyok egy módositványt benyújtani a 60. és 61. §§-hoz. A 60. §. ezt tartalmazza: A kártérítési kötelezettségen (58. §.) és netaíáni elkobzáson (59. §.) fölül a jelen törvény vagy annak alapján kiadott rendeletek ellen szándékosan vétők, — a vétkük vagy mulasztásuk folytán szükségessé vált intézkedések által okozott költségek megtérítésében, s a körülményekhez képest egész 500 forintig terjedhető pénzbirságban marasztaltatnak el stb. A 61. §-ban pedig az mondatik: A ki ezen törvény vagy az annak alapján kiadott rendeletek ellen vét, — a mennyiben cselekménye a büntető-törvénykönyv szerint bűnvádi eljárás tárgyát nem képezi: rendőri kihágásért az 59. és 60. §§-ban emiitett esetekben, a rendes eljárási szabályok szerint közigazgatási utón fenyíttetik. Ebből, tisztelt ház, nézetem szerint, az következik, hogy, a ki e törvény ellen szándékosan vét, hogy ha vétsége még oly csekély mérvű is: a bűnvádi eljárás alá tartozik. Nem akarok itt jogi eszmék fejtegetésébe bocsátkozni, melyek szerint, a mennyire ismerem némely más országok törvényét is, nem minden vétség tartozik a bűnvádi eljárás alá, mely szándékosan követtetik el, hanem csekélyebb mérvéhez képest a közigazgatási hatóság által is megtorolható, hogy összeütközés ne történjék a közigazgatási hatóságok és büntető-hatóságok közt; és másrészről hogy ezen ügyben a büntetés a tényt
