Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

86 198. országos ülés január 31. 1874. Tán ezen analógiánál fogva követelték a .kolozsvári egyetemi tanár urak, hogy őket is nagyságosnak ezimezzék. (Nagy nyugtalanság.) Sajnálom, hogy a tisztelt ház e fontos tárgyat oly csekély figyelemmel kiséri ; méltóztassanak elhinni, hogy e baj sokkal komolyabb term zetü, mint most hiszik; de különösen a túloldalon csodálkozom, hogy oly kevéssé hordja szivén e nagyfontosságú tárgyat. A nemzet három dologból él: múltból, jelenből és jövőből; múltját homályba borították önök, jelenét tönkre tették, mentsék meg legalább jövőjét, gondoskodjanak a jövő nemzedékről. A közoktatási mmister úrhoz intézendő interpellatióm következőleg hangzik: „Bir-e tudomással a tisztelt minister ur azon átalános panaszról, mely ugy a közönségben, mint a sajtóban, egyetemi oktatásunk ellen emelkedik,— vagyis azon hanyagság ellen, melylyel részint a hallgatók, részint maguk a tanárok kötelességeiket teljesítik?" S vajon szándékozik-e ezen, a nemzet jövőjére oly kártékonyán kiható bajon gyökeres intézkedések által mentől előbb segíteni ? Elnök: Közöltetni fog a közoktatási minister úrral. A közlekedési minister ur kíván szólani. Zichy József gróf kereskedelmi-, közmunka- és közlekedési minister; Tisztelt ház! A folyó hó 28-án tartott ülésben Simonyi Ernő tisztelt képviselő ur a koiinányhoz többrendbeli kérdést intézett; egyszersmind azon óhajtását fejezvén ki, hogy ezen kérdésekre a feleletet még a mai napirendre kitűzött törvényjavaslatnak tárgyalása előtt kapja meg. A mennyiben ezen kérdéseknek egy része engem is illet, ki ez idő szerint a közlekedési ministerimnnak ideiglenes vezetésével vagyok megbízva, nem késtem a ministeriumban lévő aktákat megvizsgálni, és azon fölvilágositásokat, melyeket ezekből nyertem, a legnagyobb készséggel a következőkben vagyok bátor a tisztelt képviselő urnák megadni. (Halljuk!) A tisztelt kéj)viselő ur első kérdése igy hangzik: „Miért nem czikkelyeztetett be mai napig a magyar keleti vasút engedély-okmánya, mint ezt az 1868: XLV. törvényczikk 11. §. rendeli." Midőn 1868. deczember 1-én tárgy altatott e házban azon törvényjavaslat, mely a keleti vasútra vonatkozik — melyben, mellesleg legyen mondva, az engedély-okmánynak több pontjai is bennfoglaltattak. — akkor az engedély-okmány is ezen törvényjavaslat mellékletekép a ház asztalára le volt téve, tehát érvényileg átvizsgáltatott; továbbá az engedély-okmánynak az országos levéltárba való letevésére vonatkozó rendelet végre is hajtatott. Fönnmarad tehát a tulaj dónképeni beczikkelyezés íormaszerü cselekménye, a melynek elhalasztása a keleti vasútnál ép ugy, mint ez az alföldi, az északkeleti és az arad-temesvári vasútnál történt, az ügyrend érdemére semmiféle befolyással nem volt, senkit nem károsított, és tisztán és pusztán az akkor még teljesen ki nem fejlett és teljesen meg nem állapított praxis kifolyásakép tekinthető. Ennyit az első kérdésre. A tisztelt képviselő ur továbbá kérdi: „Ki által és mi indokból, mely törvény vagy törvényes előzmény és szokás alapján terjesztettek ezen okmányok a király ő felségének szentesítése alá, mielőtt az országgyűlésen tárgyaltatott volna." Ezen kérdésre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy az engedély-okmány kétszer feküdt ő felsége előtt. Először akkor, a midőn a törvényjavaslatnak mellékíeteképen terjesztetett föl ő felségének azon időben, midőn a minister-tanács azon — azt hiszem, a képviselő ur által is helyeselt — alkotmányos elv alapján, hogy minden törvényjavaslat, mielőtt a háznak beterjesztetik, ő felségének bemutatandó : ez alkalommal a törvényjavaslatot az engedély-okmánynyal együtt ő felségének fölterjesztette. Másodszor volt az engedély-okmány ő felsége előtt, midőn a díszpéldány aláírása forgott szóban. Ez pedig történt szintén az 1868. április 2-án kibocsátott átalános vasutengedélyezési rendelet 2. §-a alapján, mely világosan és határozottan azt rendeli, hogy minden gőzmozdonyú vasútra vonatkozó engedélynek kiadása megelőző alkotmányos tárgyalás után ő felsége által adatik ki. A tisztelt képviselő ur továbbá azt kérdi: „hogy a minister-tanács, vagy egyes és melyik minister határozata folytán történt ez a fölterjesztés?" Az első fölterjesztés, mint bátor voltam említeni, természetesen a minister-tanács határozata alapján történt 1868-ban az akkori közlekedési minister által. A másik fölterjesztés történt 1870ben az akkori közlekedési minister által. A negyedik kérdésben kéri a képviselő ur, hogy a szentesítést kérő okmány, valamint az erre kiadott királyi leirat a ház asztalára tétessék le. Bátor vagyok mindkét rendbeli okmányt bemutatni azon kijelentéssel, hogy azokat a ház irodájában leszek bátor letenni, s ha a tisztelt képviselő urat érdekli, teljes szabadságában álland ezekbe betekinteni. Kérdi továbbá a képviselő ur, hogy mi okból, melyik minister vagy ministerek által, és mely előzmények alapján térj esztettek az alapszabályok ő felsége szentesítése alá. Az alapszabályokra vonatkozólag csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azok egy, még 1867ben az akkori minister-tanács által megállapitott szabványnak 20. §-a alapján terjesztetnek ő felsége elé, a mely szerint tudniillik az ily alapszabályok ő felségének bemutatandók. Az illető alapszabályokra