Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-194

62 194. országos ülés január 24. 1874. Ha azt hiszi valaki, hogy ez a községekre nézve lehetséges: az meg lehet győződve arról, hogy a szak- és központi bizottság tervezete helyes. De kénytelen lesz nekem megengedni, hogy az egyes községre nézve az absolute lehetetlen, hogy a 300 mértföldnyi területen kitűzött minden egyes község­ben a körülmények szerint reproducált mintaterek arányos vagy aránytatan voltáról magának 25 nap alatt meggyőződést szerezzen. Ha ez ellen szükség volna reclamálni: azt nem teheti már az idő rövid­sége miatt is. Tehát mi történik itt ? Erre csak két válasz van : Vagy nagyon hosszú időt adni a 25 nap helyett, a mi ismét megakasztásával járna az egész munkálatnak; vagy pedig megengedni, hogy több munkálat mellesleg folyjon, s azoknak tartama alatt, az első osztály véleménye szerint, mintegy két esztendőre terjedhető időszak alatt folytonos stúdium utján meggyőződést lehessen szerezni arról, a mi iránt 25 nap alatt vagy épen nem, vagy alig lehet meggyőződni. Ez a körülmény az egyik, a mi en­gem arra bir, hogy ezen másik módozatot eléje tegyem az elsőnek ; bár az igazság ellen vétenék, ha el nem akarnám ismerni, hogy, mint az emberi dol­gokban majdnem mindig, az egyik módnak ez a hibája van, a másiknak ismét más. Nem mondom, hogy ennek nincsen hibája. Van oly hibája, a mi­től a másik talán ment ; hanem a két rósz közül, melyeknek mindegyike nem hárítható, nem kerülhető el; a kisebb választandó. Ez a megítélés, megbirálás dolga. Én nagyon rosznak tartom, ha a községek­nek a reclamatióra annyi időt adunk, a mennyi absolute nem elégséges. Másodszor, akármiként be­széljünk is, akármit csináljunk, mi theoretice és logice a dolgot tökéletesen elvégezni nem fogjuk, s azért az emberi munkánál mégis be fog következni, hogy a legtökéletesebb systemával bevégzett munkába is hibák csúsznak be. és ha a reparatióra mód s alkalom nem nyujtatik; a hibák megörökitettnek. Emberi munka tökéletesen nem készül, és ha kijaví­tásra egyetlenegy alkalom nem nyujtatik: akkor azután az emberileg el nem kerülhető hibákat jóvá sem tehetjük. Én mindig jobban szeretem azon methodust, a mely mellett a mindig elkövethető hibák ki is javithatók: mint a mely mellett, ha azok egyszer elkövettettek, még az észrevétetés esetében sem ja­vithatók ki. De legyen akármiként, tisztelt ház ! a két methodusnak egymás ellenébeni hiányait és hát­rányait megvilágítani kötelességemnek tartottam. Ne méltóztassanak tehát quasi erőszakolásra irányzott törekvésnek tekintem azt, ha én ezen másik módozatot eredetileg hivatalos állásomban akkor ja­vaslatba hozván, s más egyéb hivatali elfoglaltságom miatt a szakbizottságban repraesentálni nem bírván; tettem azt az első osztályban, hová tartozom, s tet­tem ma a házban, nem lévén meggyőződve a szak­bizottság véleményének helyessége felől; nem lévén meggyőződve, hogy azon okok, melyek őt vezették, e tekintetben döntsenek. Kötelességet véltem volna mulasztani az által, ha a házban számot nem adok az ellenvélemény föntartására biró okokról akkor, midőn itt egy munka készítéséről van szó, mely azonkívül, hogy évek hosszú során át alapja lesz a földadó kirovásának : egyszersmind egy oly alkalom is, a mely csak ritkán nyilik egy nemzet életében, hogy tudniillik a nemzet fiai nagy sokaságukban alkalmazva hazánkra, hazánk földbirtokos osztályá­nak egyeteme egy munkálatot állítson elé, melybe jóakaratának és belátásának hosszú időkre szóló bi­zonyítványát adja. A porosz földadó-munkálat, a porosz catastrálás egy sok időre szóló bizonyítéka annak, mit tudott tenni az a nép. Én nagyon félnék minden oly lépéstől, és na­gyon félnék minden oly rendszertől, a mely kevés biztosítékot látszanék nekem nyújtani arra, hogy azon munka, a melyben Magyarország földbirtokos osztályának nagy zöme szintén hivatva lesz közre­munkálni, hogy a kritikát netalán meg ne állhassa. Ez oly szomorú bizonyíték lenne, a mit én minden kürülmények között kikerülendőnek tartok, és a mi­nek tökélye, hogy lehetőleg biztosíttassák: méltónak tartom, hogy itt az országházban, ha egy vagy más árával több fordittatik is arra, hogy az ut, a mely a legbiztosabb eredményt igéri, gondos körültekin­téssel egyik oldalról ép ugy, mint a másikról meg­gondolva választassák meg, mint sem a másik. Ez mentse, tisztelt ház, ha ismételten nem találván ezen methodus kedvező fogadtatásra, különösen azután, a midőn a szakbizottságban személyesen jelen lenni módom és alkalmam nem volt, megengedtem ma­gamnak, hogy azt az első osztályban szóba hozván és elfogadtatni szerencsés lévén, itt a házban ujabb discussio alá hozassák. Zsedényi Ede : Előttem szóló indokaira kimeritőleg válaszolt a szakbizottság jelentése, és igy most csak a két javaslat közti főkülönbséget kívánom constatálni. Ugyanis: az első osztály kü­lönvéleménye vissza akarná állítani a minisztérium eredeti javaslatát, mely szerint a jövedelmi becslés első része, melyben a mintaterek és jövedelmi foko­zatok megállapítása történt, csak ideiglenes lévén : ez véglegesen csak akkor állapíttatnék meg, midőn már az osztályba-sorozás megtörtént és az egyéni főlszóialások is elintéztettek. Ennek ellenében az osztályok által elfogadott bizottsági javaslat szerint az egyéni főlszóialások a becslési művelet zárkövét képezik, és ennek nyomán az osztályok megállapítása után a tiszta jövedelmi fokozatok, melyeken az osz­tályba-sorozások alapulnak : újból változás alá nem vétethetnek. (Helyeslés bal felöl.) Részemről ezen, a központi bizottmány által is elfogadott javaslatot pártolom, mert, eltekintve attól,

Next

/
Thumbnails
Contents