Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-222

401= 222 országos ilfc aj>ii! 20. 1874. tekintetében még tovább mennék, mert azt akarom, hogy a közjegyző képviselő se lehessen. Ha kényszer hatáskört néni adunk a közjegyzőnek: akkor ezen intézmény előre el van Ítélve, s akkor oly embereket, kikre a dolgot nyugodtan lehet bizni, nem fogunk kapni, s a közjegyzői intézmény nem lesz egyéb, mint politikai, financiális és socialis rokkantak kórháza; mert mivel a tisztességes emberek és átalában azok, a kikre a dolgot rá lehetne bizni, távol fogják magukat tartani oly közjegyzőségtől, melynek határozott hatásköre nincs ; ennélfogva mindazok, a kik az ügyvédi, birói vagy financiális, sőt a juridicai téren is képtelenekké váltak be : alkalmasaknak fognak tekintetni a közjegyzőségre. Ez esetben ily elemeknek adunk tért a nép kizsákmányolására. A nép ugyan idővel észre fog jönni; de egy áldásos intézményt az alatt tönkreteszünk, és útját bevágjuk annak, hogy magánjogi viszonyaink a bíróságon kivüli ügyek rendezése által megszilárdittassanak. Már pedig a bíróságokat én erre alkalmasaknak nem tartom; hanem igenis a megelőző igazságszolgáltatási intézményeket, ezeknek pedig legtöbbjeként én a közjegyzői intézményt ismerem, és ezeknek legtöbbjeként a civilisatio története ezt tüntette ki, igy tartom egyedül alkalmasnak. Ezért fogadom én el a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (IIetyeslés.) Horánszky Nándor: Tisztelt ház ! Ismerve azon kötelességet, melylyel a tisztelt képviselőház becses idejének, szives türelmének, különösen a tanácskozás ily előrehaladott stádiumában tartozom, nem szívesen szólalok föl, és pedig annál kevésbé, mert megvallom, hogy az átalános tárgyalásban résztvenni nem-is kívántam; de mert a beadott különvéleménynek egyike , tudniillik a jegyzői kényszer az előttem fölszólalók mindenike által a vitába belevonatott; mert ugy látom, hogy ezen különvélemény sorsa, habár nem is szavazás által, de a vélemények előrevaló megnyerése által most az átalános tárgyalásnál el lesz döntve; mert végre a képviselőháznak ma, vagy akkor, midőn ezen kérdés tárgyalás alá kerül, becses idejét igénybe kell vennem : méltóztassanak megengedni, hogy azt most tehessem, és lehető rövidséggel igénybe vehessem a tisztelt ház szives figyelmét s türelmét annak indokolására, hogy a központi bizottság előterjesztését pártolom, s a különvéleményt el nem fogadom. Mindenekelőtt kijelenteni kívánom azt, hogy a különvéleménynek veszélyes, s egyes következményeiben a jog s tulajdon biztosságát megtámadó szerkezetének s szervezetének vitatásába bocsátkozni ezúttal nem akarok ; föntartom ezt magamnak akkorra, ha ezen különvélemény elfogadtatik s részletes tárgyalás alá kerül. Szólok a kérdéshez elvileg, vagyis ahhoz, hogy a telekkönyvi joghatálylyal összekötött jogügyletek egy részére, vagyis arra, mely tulajdonjog szerzésére, vagy korlátozására vonatkozólag a kényszer kimondassék-e vagy nem? És itt, tisztelt ház, megvallom, föltűnő nekem, hogy azok is, kik a különvéleményt pártolják: a telekkönyvi joghatálylyal összekötött jogügyeknek csak egy részére kívánják alkalmazni a kényszert. Megvallom, hogy gondolkoztam fölötte: vajon mi lehet ennek az oka, és megvallom, hogy nem tudtam magamnak megfejteni, mert jogügylet és jogügylet között, annak fontosságát tekintve, különbséget nem ismerek, substratuma tekintetében igenis van különbség, de ha ezen körülményre akarjuk a kényszer elvet alapítani : ugy azt nemcsak a tulajdon, hanem a zálog szerzésére is be kellett volna hozni; épen azon körülmény, hogy a két egyformán fontos és telekkönyvi joghatálylyal összekötött jogügyletnek csak egyikére kívánják kiterjeszteni: arról győzött meg engem, hogy azok, kik a különvéleményt elfogadják, nincsenek tisztában ezen intézmény bordere] érői, és tartanak azon következményektől, melyek igazságszolgáltatásunkat fenyegethetik, ha az ma megállapíttatik; mert meg vagyok győződve, hogy az igazságszolgáltatási viszonyainkat nemcsak nem javítaná , hanem roszabbá tenné. Méltóztassanak megengedni, de kénytelen vagyok kifejezni, és bocsánatot is kérek a kifejezésért, de hamarjában jobbat nem találok, fölületességnek tartanám, ha a különvélemény ugy elfogadtatnék, a mint az beadatott; mert az nemcsak a hozandó törvények következményei tekintetében lehetne káros, hanem csökkentené azon bizalmat, mely kell, hogy a törvényhozás iránt meglegyen: az tudniillik, hogy a törvényhozás hivatásának magaslatán áll. Ha mi a jegyzői kényszert megállapítjuk, másrészről pedig megengedjük azt, hogy a jogügyletek 8 napon belül a telekkönyvnél bármikor bemutathassanak, ha mi telekkönyveknél, •— azon szerzőI désekre nézve, melyek telekkönyvi joghatálylyal vannak egybekötve, csak a tulajdon lappal gondolunk, ellenben a teheralappal keveset : akkor, tisztelt ház, ezen vád alól megmenekedni nem fogunk. Azt mondám az imént, hogy ma ama jegyzői kényszernek ezen jogügyletekre való behozatalát hibásnak, az igazságszolgáltatásra nézve veszélyesnek tartom ; mert igenis, ha telekkönyvi törvényünk átalakitttatik ugy, mint az más államokban van; átalakitatik továbbá a szerint, mely szerint maga ezen törvény is első részében az úgynevezett külön betétek szerzéséről szólva elfogadott, ha maga az intézmény kezelése egyszerüsittetik : igenis elkövetkezik az ideje annak, hogy az alakszerűség iránt is intézkedjünk, De ne feledjék el azok, kik mindig más államok példájára hivatkoznak, hogy nálunk a telekkönyvi jogszerzés birói judicium tárgya, és azon garantia, melyet a birói ítélet nálunk nyújt: azt más or-