Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-222

222. országos ülés aqril 20. 1874. 397 lenleg a ház előtt fekszenek, s pedig ugyanazon elveken alapulnak, a melyekben a már keresztülvitt, és most nagyrészben módosíttatni szándékoltattak nyugosznak. Fönt maradtak e részletek, mint egy részben életbeléptettek, s most már nagyrészt még az igazságügyminister által desavouált terv romjai régibb alkotásuk szintén pusztuló romjai közt, mely­ből most egészen más uj épületet szándékozunk emelni. Midőn tehát igy állunk szemközt ezen tör­vényjavaslattal, midőn oly intézménynek életbelép­tetéséről van szó, melynek alakja, melynek elvei ösz­hangban állnak a még nem igen rég múlt törekvéseivel, de nincsenek már összhangban azon törekvéssel, melyre jelenleg a ház véleménye irányul: hibás volna ez utón tovább haladni. Az előzményt ugy hi­szem, fölösleges bővebben bizonyitnni, kivált azok után, miket a tisztelt államtitkár ur elmondott. Mert bizonyitgatásának egész iránya oda tört, hogy a köz­jegyzőség gyökeres életbeléptetése, annak czélszerü módon való alakítása, anyagi törvényeink olynemü átalakításával együtt jár, melyre jelenleg egyátalá­ban nem is gondolhatunk. Csupán ezen következte­tés ellen kívánok fölszólalni, melyet ő ebből vont. Azt következtette ugyanis, hogy ha már igy czél­szerü alakban életbeléptetni nem lehet: léptessük; életbe ugy, a mint anyagi törvényeinkkel meg fér, léptessük életbe csonkán a nélkül, hogy a sikerre szükséges előintézkedések megtétetnének, a nélkül, hogy bizonyosan tudnók: vajon meg vannak-e azon elemek, melyek annak keresztülvitelére mulhatlanul nélkülözhetlenek, a nélkül, hogy hatáskörét ugy ál­lapithatnók meg, a mint azt kívánjuk. És miért? Csak azért, mert a képviselőház még nem régen ezt kívánta, mert a tisztelt báz azt más utón még mindig óhajtja, más alapelvek tekintetbevételével, más szerkezet mellett. Ebben tisztelt ház egyátalá­ban nem találom a logikának azon szélsőségig való követését, melyet előttem szóló tisztelt államtitkár ur Dulovics Ernő tisztelt képviselővel szemben kiemelt, mely egyébiránt még azon egyes esetben is, melyre alkalmazni kivánta, ellentétben áll épen a javaslat­tal, melynek elfogadását ajánlja, ő azt találta, hogy ha a kényszer elvét kimondjuk: a logikai követke­zetesség parancsolja, hogy azt mindvégig foganato­sítsuk, a végletegig vigyük; de megfeledkezett arról, hogy épen e javaslatban a kényszer elve, habár sokkal szűkebb korlátok közt tényleg, bennfoglalta­tik. Világos tehát, hogy a mit Dulovics képviselő urnák mondott czáfolatul: épen ugy illik saját ja­vaslatára. Egyébiránt megvallom, csodálkoznom kellett, midőn a tisztelt államtitkár előadásából egy né­melyről értesültem, melyekről eddig azt hittem, hogy a kormány azokat más színben kívánja föltüntetni. A tisztelt államtitkár ur emiitette, hogy a je­lenleg fönnálló nagy bírósági szerkezet mellett két­séges : vajon egyátalában elegendő szakerőt, tekin­télyt tudunk-e találni, kik a közjegyző föladatainak megfelelhetnek, ha a közjegyzők hatáskörét oly mértékben szabjuk ki, a minőben óhajtjuk s a mi­nőben szükséges volna, hanem a minőt épen az erőknek-e hiánya folytán elészabni nem lehet Mind­ezen tisztelt ház tárgyalásaiból, mindazokból, a me­lyek az egyes körökben, kivált ott, hol a kormány befolyását érvényesíthette, ugy emlékszem részemről, hogy épen nem az államtitkár ur volt az, ki a bírói kinevezések számának csökkentését, ki a birói állomások kevesebbre szorítását, valami melegen pár­tolta volna; (Helyeslés!) ugy emlékszem, ho^y a pénzügyi tekintetek,- épen a pénzügyminister erélyes föllépesének következése folytán lett csak annyira megszorítva, mind a mennyire megszorítva van; ugy hiszem, hogy az igazságügyministerium és a tisz­telt államtitkár ur, a ki a ministeriumban akkor is igen jelentékeny tényező volt: épen ezen túlságos megszorítás miatt panaszkodtak, ugy emlékszem, hogy a tisztelt igazságügyminister részéről nem a birák számának leszállítása, hanem a birák szaporítása iránt adatott be indítvány, hogy még a legújabb időben is mikor már a pénzügyi calamitás fenye­getőleg álott előttünk: ily indítványok tétettek, ily törvényjavaslatok fogadtatóttak el a tisztelt ház ál­tal az igazságügyi ministeriumtól. Ugy látom, hogy az igazságügyministerium még egyátalán ma sincs azon tervvel tisztában, a melyek a bíróságok létszá­mának végleges megállapítására vonatkoznak, a me­lyeket kötelessége elénk terjeszteni ; sőt hogy egy­átalán nem a csönkkentés áll szeme előtt azon ki­mutatásokban, melyeket pár nap előtt terjesztett a ház elé. (Zaj. Helyeslés.) Ha tehát a tisztelt ház azt látja, hogy az igazságügyi ministerium e tekin­tetben igy eltér saját előbbi nézeteitől és igy saját alaptervezetével szemben áll: valóban nehéz meg­fogni, miért ragaszkodik azon előbbi tervhez, annak részeihez, mely mint az államtitkár ur bizonyítja, a jelenlegi alappal, az igazságügy jelenlegi szerve­zetével, az anyagi jogügy jelenlegi rendezésével egyátalában semmi kapcsolatban semmi összekötte­tésben nem áll. De azt mondja a tisztelt államtit­kár ur : hozzuk be ez intézményt kis körben, kis számmal, talán hozzá szokik lassanként a nép, talán megérti szükségességét, a mely most, ugy látszik nem nagyon égető; talán akkor lehető lesz szélesebb körben bővebben életbeléptetni. Bocsánatot kérek, de ezen intézményre legkevésbé alkalmazható ezen észjárás, ezen intézmény behozatala legkevésbé történhetik ilyen módon; mert ezen intézmény csak ugy felelhet meg hatáskörének: ha ország szerte életbe léptettetik, és ha hatáskőre mindenüvé kiter­jed. Ha csak a kereskedelem központjában léptet­jük életbe, csak ott, hol az intelligentia magasabb fokon áll, hol képzettebb ügyvédi kar áll rendel-

Next

/
Thumbnails
Contents