Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-222

222. országos ülés april 20. 1874. 389 a birtok-állomány valóságát; hanem ez állomány valóságos jogi és tettleges tulajdonosát is. Nálunk a legszámosabb esetben épen az ellenkezőt tünteti ki. Az, hogy telekkönyvünknek ily rendetlen állapota a hitelt nem képes helyreállítani, sőt egészben akadályozza azt: igen természetes. Tehát hogy nálunk az ingatlan hitel helyreállíttathassák és föntartathassék, arra lényeges főkellék a telekkönyvnek mielőbbi rendezése, — kerüljön ez bár áldozatokba is. (Helyeslés.) A tapasztalaton okulva, tudjuk és naponként látjuk, hogy a jelenlegi telekkönyvnek permissiv természete az, mely szerint a telekkönyvi bevezetések és bekeblezések tisztán egyesek tetszésére van bízva ; a telekkönyvet a jelenlegi rendetlen állapotba hozta. Szükséges tehát, hogy a törvényhozó - testület gondoskodjék oly módokról, melyek ezen abnormis állapotot megszüntessék. Én részemről erre nem tudok más módot és utat, mint hogy ha a törvényhozó testület törvényileg megállapítja azon elvet, hogy a telekkönyvi bekeblezés a tulajdonjogot illetőleg, származzék az bármely jogczimből, egyedül csak közokiratilag eszközöltethetik. Tudom, hogy ez elvnek lesz több ellenzője, részint azért, mert ez elvben kényszert találnak, részint pedig azért, mert a telekkönyveknek jelenlegi beosztása mellett ez elv kivihetőségét kétségbe vonják. Szeniczey Ödön jegyző (közbeszól) •. Máday Sándor! (Atalános derültség és fölkiáltások: Még nem végezte be!) Dulovics Ernő : Azoknak, a kik ez elvben kényszert találnak : igen röviden azt felelem, hogy a kényszert sohasem lehet megakadályozni, és tekintetbe nem jöhet ott, hol a társadalom létele a közügy érdekével összefügg. Én kérdem azoktól, képesek-e egyetlen egy törvényt mutatni, mely a kényszer, vagyis az egyéni szabadság korlátozását ne tartalmazná? De én még következetlenséggel is vádolom azokat, kik ezen elvet ellenzik; mert ugyanazok és velők talán az egész törvényhozó-testület belátják a tulajdon magánjogi utón biztosítására a telekkönyv fölállításának és létének szükségét, s épen ez okból az osztrák telekkönyvet és az osztrák polgári törvénykönyvben foglalt mindazon szakaszokat is elfogadták, melyek a telekkönyvre vonatkoznak, és ezáltal elfogadták a legszigorúbb drákói törvényt; mert én nem ismerek szigorúbb törvényt a telekkönyvi törvénynél. Ez oly szigorú törvény, melynek meg nem tartása és éhez alkalmazása törvényes utón a vagyonvesztést is vonja maga után. Ha tehát a törvényhozás oly szigorú törvényt alkot: kötelessége oly törvényt is hozni, hogy azon törvény valósággal foganatba vétessék, végrehajtathassék, és ne adassék alkalom visszaélésekre és az állam ellenében elkövethető sikkasztásokra. Ez okból én részint az ingatlan hitelének megalapítása, részint a telekkönyvek rendes állapotban folytathatása érdekében, részint pedig, nehogy az állam a telekkönyvi bevezetéseknek sem eszközlése által a neki járó illetékekben rövidséget szenvedjen: szükségesnek tartom, hogy a törvényhozás törvény által intézkedjék, hogy a telekkönyvi bekeblezések csak közokiratok alapján eszközöltessenek. Alaposabb lenne azok ellenvetése, kik ezen elv kivihetőségét vonják kétségbe. Megvallom, hogy a telekkönyvek jelen állása mellett nehézséggel járna a kivitel ; de ezen nehézség azonban a minister ur által már elhárittatott: mert már jelzetté, hogy a telekkönyvek decentralisáltatnak, illetőleg a járásbíróságok telekkönyvi hatósággal leendő fölruházását és a telekkönyvi ügyeknek hármas tanács által leendő vezetéséről szóló törvényjavaslatot nem sokára befogja nyújtani. Ezen akadály tehát ez által meg lenne szüntetve. Pénzügyi állapotaink maguk is eléggé indokolják a közjegyzői intézmény fölállítását. Pénzügyi állapotaink oly aggasztó mérvet öltöttek, mely —• nézetein szerint azonban csak látszólagos, — hogy a képviselőház egy 2l-es bizottság megválasztását látta szükségesnek; ennek föladatául tüzetett ki kipuhatolása azon okoknak, melyek pénzügyi viszonyaink rendezetlenségét okozzák és javaslatot terjeszteni azon módozatokra vonatkozólag, melyek által ezek elháríthatok. A 2l-es bizottságból alakult 9-es albizottság főföladatául és egyedüli eszközül azt állította föl, hogy az államháztartás egyensúlya minden áron helyrehozandó, s erre két módot ajánl: tudniillik a kormányzat minden ágazatában leendő megtakarítást és az állam jövedelmeinek fokozását; mindkettőre nézve hathatósabb és lényegesebb tényező nincs, mint épen a közjegyzői intézmény. Az igaságügyminister ur már kinyilatkoztatta, hogy a jelenlegi törvényszékek számát 107-ről 60-ra leszállítani szándékozik és ezt lehetőnek tartja. Én helyeslem ezen nézetet és kivihetőségét sem vonom kétségbe; csak az iránt kétkedem, hogy ezt rögtön eszközölni lehessen. Physikailag lehet-. séges ugyan; de következményeit tekintve lehetetlen, Én csak akkor tartom lehetségesnek az apasztást, ha a közjegyzői intézmény fölállítva leene ; ha ez tettleges működésben lennd, és ha a közokiratok határideje beállott: akkor nemcsak a törvényszékek, de a birák számát is apasztani lehet és akkor nem egy, de több milliót is meg lehet takarítani. A jövedelmi források fokozását a közjegyzői intézmény által a kilenczes bizottság — az előirányzat után ítélve — egészen mellőzte. Pedig a közjegyzői intézmény ép a közvetett jövedeleai fo-