Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-222
222. országos ülés april 20. 1874. 387 nálunk szükségesnek és czélszerünek látta: akkor föl kellett volna azt oly hatáskörrel ruházni, mint Francziaországban; mert mig ott az igazságszolgáltatásnak, szervezetében igen lényeges szolgálatot tesz : addig minálunk jelenlegi szerkezetében nemcsak hogy igen csekély szolgálatot tesz ; de azonfölül a peres feleknek az ügyvitelt megnehezíti és megdrágítja, és elérkezett azon idő, hogy az igazságszolgáltatás érdekében az igazságügyminister nr a végrehajtói intézménynek újonnan szervezését czélzó törvényjavaslatot mielőbb a tisztelt ház asztalára letegye. A közjegyzői intézmény ugy az igazságszolgáltatás, mint az állam és egyesek érdekeire sokkal életbevágóbb, mint a végrehajtói intézmény: mert ez csak egyszerű foganatosítója vagyis végrehajtója a végzéseknek; holott a közjegyzői intézmény már előleges megállapitója, és mintegy előkészítője a biró által hozandó Ítéletek és végzéseknek; és ez okból a magán-igazságszolgáltatásnak egy főalapját képezi: tehát szükséges, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat oly szellemhen legyen alkotva, és oly elvekre legyen fektetve, hogy azokból kiindulva a közjegyzői intézmény hivatásának megfelelni képes legyen. Én őszintén bevallom, hogy a beterjesztett, s jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslat engem nem elégit ki: mert én nélkülözöm benne azon határozottságot és világosságot, melyet minden törvénynek tartalmaznia kellene, és nélkülözöm benne azon elveket, melyek alapján a közjegyzői intézmény rendeltetésének teljesen megfelelni képes lehetne. Részemről három szempontból, illetőleg indokból óhajtom, és szükségesnek tartom a közjegyzői intézmény fölállítását. Ezek elseje az igazságszolgáltatás gyorsítása, egyszerűsítése s könnyítése; másodika a hitel helyreállítása, s annak megszilárdítása; harmadika hazánk pénzügyi állapota. Méltóztassék a tisztelt háznak megengedni, hogy e három indokra vonatkozó érveimet és nézeteimet rövid szavakba foglalva előterjeszthessem. (Halljukl) Ki az igazságszolgáltatás gyakorlati terén csak kevéssé is honos, tudni és ismerni fogja azt, hogy a bírónak ugy a rendes, mint a sommás eljárásnál mily nehézségekkel kell küzdenie, mennyi időt és munkát kell áldoznia, mig a peres ügy annyira érleltetett, hogy a biró lelkiismeretesen, s jogi meggyőződése szerint ítéletet hozhasson. Igen természetes ha az országban létezni fognak oly közegek, melyek alatt az egyesek által kötött különböző üzletekre szükséges szerződéseket már előlegesen megtámadhatlan bizonyítékkal teljes hitelességben köthetnek és szerkeszthetnek, ha az ilyen ügy mégis peressé válnék, a biró a közokirat alapján a legszámosabb esetekben egyoldalulag, vagy ha kétoldahdag is néhány perez alatt az ügyet elintézheti. Hogy ez az igazságszolgáltatást gyorsítani és egyszerűsíteni fogja: ez a közokiratok jogbölcselméből kifolyó természetes következmény. De tisztelt ház a magán-igazságszolgáltatási téren vannak még más jogi ügyek: melyek nem peres tárgyúak, s melyek számos esetekben sokkal fontosabbak, mint a peres ügyek, s ezek ugy mint amazok közhitelességü elintézést igényelnek. Ezek közt első helyen áll az Örökségi, vagyis hagyatéki ügy. Az örökösödési ügy a családi kötelékekre, a birtok és vagyonviszonyokra a legnagyobb befolyással bir, s természeténél fogva olyan ügy, mely által minden család kivétel nélkül előbb-utóbb érintetik. Ez ügy fontossága és napirenden léte folytán méltó csodálkozás fogja el az embert, miként lehetséges az, hogy nálunk a családi kötelékek és viszonyokra legfontosabb jogi ügy annyi számos évek óta még nincs a korszellemnek megfelelőleg rendezve. Igen jól tudom, hogy az örökösödés rendezése és szabályozása tisztán a polgári törvénykönyv keretébe tartozik. De ez ügy fontossága és nagy hordereje az igazságügyminister nrhoz engem azon kéréssel késztet járulni, hogy be nem várva a polgári törvénykönyv elkészítését, mely talán még éveket fog igénybe venni: az örökösödés rendezését és szabályozását tárgyazó törvényjavaslatot novella alakjában a ház asztalára mielőbb letenni méltóztassék. Bár eszközöltetett volna ez eddig és számos családi viszályoknak, számos örökösödési pernek és számos családon ejtett sérelemnek eleje vétetett volna. Az örökösödés alaki részében e törvényjavaslat a közjegyzőre egy bizonyos hatáskört ruház. Az én nézetem szerint ez nem eléggé határozott és nem foglalja magában azon elvet, melyet talán tőle a törvény szelleme megkíván. E törvény egy helyütt azt mondja, hogy a hagyaték letárgyalására leginkább a közjegyzők hivatvák. Itt tehát e törvény nem eléggé határozott és nem eléggé világos; mert a hagyatéknak letárgyalását a biró önkényétől teszi függővé, sőt még tovább megy ezen törvény is egy más helyütt azzal, midőn azt mondja, hogy az egyezségnek nem sikerülése esetében az igénylő örökösöknek perre utasítási joga jövőre is a hagyatéki bíróságnak föntartatik. Én ebben sem jogi logikát, sem logikai következetességet nem találok. A törvény a közjegyzőt azon közhitelességgel ruházta föl, mint a bírót; a törvény a közjegyzőtől ugyanazon szakképzettséget, sőt talán nagyobbat kíván meg, mint a bírótól. Nem látom tehát át, hogy hasonló minőség mellett: miért ne legyen a jegyző nem jogosítva, hanem kötelezve az egyezségnek nem sikerülése esetében az illető igénylő örökösöket perre utasítani. És ha ezen elv nem fogadtatik el: 49*
