Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-192

192. országos ülés január 22. 1874. 27 Az ország jövedelmének megállapításánál, né­zetem szerint, két mértéket lehet alkalmazni. Egy bizonyos év jövedelmét, vagy a haszonbéreket, sőt mind a kettőt is lehet, mert az egyik a másik cor­rectivuma. E tekintetben legbiztosabb évnek tartom az 1869-ik évi termést, és pedig azért, mert ezen évben a termés középszerű volt és az árak is kö­zépszerűek voltak; ezen év termése szerint Ma­gyarország termési jövedelme, leszámítva az előállí­tási és másnemű költségeket, 212 millióra rug. Ezen 212 millióból, ha levonom a kamatok terhét, marad 182 millió forint. Előszámlálhatnám az egyes tételeket, de mert tudom, hogy nem igen sokan szeretnek a számokkal foglalkozni, mellőzöm; elol­vashatják végre máshol is; hanem előszámlálom, a mi sokkal kevesebb bajjal jár: a haszonbéreket. Á haszonbér alapjául egyes részleteket fölvenni nem lehet, mert kimutatva nincs; tehát csakis átalános­ságban lehet a föld jövedelmét fölvenni. Én az ország több részében ismerős vagyok, és saját tapasztalásom szerint ugy tudom, hogy leg­inkább megfelel a jövedelemnek átlag 7 forint egy hold földtől. Arra, hogy a föld átlag 7 forintot jö­vedelmezzen, az első-osztályu földnek 10, a másod­osztályúnak 7, a harmad-osztályúnak 4 forint ha­szonbért kell jövedelmeznie holdanként. Azt hiszem, hogy annak igazságát a jelenlévők és a folyosón mulató sok gazda is el fogja ismerni, hogy Ma­gyarországon ennél átalánosságban alig adnak na­gyobb bért. A rét jövedelmét veszem 6 forint 50 krra. Ez átlag, megengedem, kevés azoknak, kik dus ré­tek fölött rendelkeznek; de méltóztassanak meggon­dolni azt, hogy Magyarországban alig van rétség, mely iszapnak, áradásnak kitéve nem volna; hiszen rétségek leginkább ott terjednek el, a hol áradások­nak van a terület kitéve. Én tapasztalásból tudom azt, hogy átalánosságban az első-osztályu földet sokkal jobban szeretik, mint a réteket. Magyarországnak van szántóföldben 17 millió 200 ezer holdja, ez 7 forintjával tesz 120 millió 400 ezer forintot; rétben van 6 millió 625.000, ez tesz 42 millió 630 ezer forintot; szőlője van 621 ezer hold. Az osztrák becslés szerint a szőlő jövedelme holdanként tesz 10 forintot. Én magam sem becsülöm többre: mert az országban igen sok elpusztult szőlő van. Hiszen a homok-szőlők, igaz, többet érnek; de ha ezeket arányba hozzuk a roszakkal, a szőlők átlag csakugyan nem hoznak többet holdanként 10 forintnál, sőt a szőlő jöve­delme egyátalában nagyon bizonytalan. A szőlő jö­vedelme tehát 10 forintjával holdanként 16 millió 210 ezer forint. Erdőkben van az országnak 6 mil­lió holdja; ebből tesznek az államerdőségek 4 mil­lió holdat. E tekintetben, miután az állam erdei legjobbak az országban, mert legkedvezőbb fekvé­süek, ezeket leginkább lehetne a jövedelem mérveiül venni; de miután tudjuk, hogy Magyarországon az állam-uradalmak régóta tápintézetet képeznek, tehát valamivel többet lehet az erdőségek jövedelmeiül fölvenni, például föl lehet venni egy forinttal töb­bet holdanként, s igy az erdők jövedelme tesz 16 millió forintot. Legelőben van 7 millió 300 ezer hold, ez 50 krajczárjával 3 millió 650 ezer frt; nádas van 274 ezer hold, egy forintjával 274 ezer forint. A horvát-szlavón határőrvidék 18 millió 200 ezer; lesz az összeg 177 millió, kamatra fölvéte­tünk 30%-ot, marad 77%. Igaz, hogy ez a divó theoriával ellenkezik, hogy a föld jövedelméből le­vonjunk a kamatra; de én részemről nem vagyok ezen divó theoria barátja ; mert habár én is meg­engedem azt, hogy a kamat meg ne adóztassák, de miután a kamat adót fizet, igazságtalannak tartom akkor a földet a kamatok levonása nélkül megadóz­tatni, mert ekkor az állam két terhet vesz egy czi­men. Fizet pedig Magyarország ez után 20% adót; de ez nem 20% még, uraim! mert tekintetbe kell venni azon arányt is, melyben Magyarországon a többi adóhoz járul, mert először is a magyar föld­birtokos osztály 1 millió 365 ezer családból áll, tehát teszi körülbelül a lakosságnak egyharmadát; másodszor lerovásba megy az is, hogy a földbirto­kos az adót jövedelmeiből fizeti; tehát mindazon terheket tekintetbe kell venni, melyek a földbirto­kosra nehezülnek. (FölkiáltásoJc a szélső bal oldal­ról: Kérjük az elnök urat, tessék csendet csinálnil) Elnök: Kötelességemnek ismerem csendet eszközölni, hogy a tárgyalás lehetővé vájják; de minden képviselő urat különösen figyelmeztetni ké­pes nem vagyok. Máriássy Béla: A szesz-, bor- és bus­ádénak kétharmad részét veszem a földbirtokos osz­tály terhéül; veszem pedig kétharmad részét azért, mert fejenként is terheli már egyharmada, és más­részről mindazon termékek tőle vétetnek; körülbelől fizet tehát 9,666.000 forintot; a dohányadóhoz sze­mélyarányban járul 8,888.000 forinttal; a bélyeg­es lottó-illetékhez 6,944.000 forinttal; a sóhoz 4 millió 890 ezer forinttal; a papság és iskolák költ­ségeihez 6 millió forinttal; a közmunkához kéthar­mad részben 4 millió forinttal; a községi adóhoz 1,700.000 forinttal; a földbirtok jövedelmi adója tesz — az utolsó rectificatio szerint — 1,700.000 forintot. Tehát tesz az összes földadó 80 millió fo­rintot, vagy ezen összeget levonva a 180 millió forintból, a földadónak jelenlegi terhe 44%. Azt tartom, hogy 44% teherrel megélni nem lehet; mert igaz ugyan, hogy az állam — mert ha­talma van, — követelhet annyi adót, a mennyi neki tetszik; de nem jogosan veti azt ki, és utoljára az államnak sem szabad megtámadni magát a birtokot Már pedig, ha rósz esztendő van, és egy százezer 4*

Next

/
Thumbnails
Contents