Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-217
217. országos ülés márczius 23. 1874. 343 sek vagyunk. (Élénk éljenzés és helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: Bemutatom a tisztelt háznak a ministerelnök urnák a ház elnökségéhez intézett következő átiratát. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa:) Méltóságos alelnök ur! ő császári és apostoli királyi felsége folyó hó 10-én Szlávy József hivatali elődömhöz intézett, s másolatban ide mellékelt legfelsőbb kéziratával az 1867 : XII. magyarországi t.-ez. s a birodalmi tanácsban képviselt királyságokat és országokat illetőleg az 1867. deczember 21-én kelt törvény értelmében a közös-ügyek tárgyalására hivatott bizottságokat a folyó 1874. évre a részökre törvényileg föntartott teendők végzése végett folyó évi ápril 20-ára Budapestre legkegyelmesebben összehívni, s egyszersmind közös-ügyi ministeriumait alkotmányszerű előterjesztéseik bemutatására utasítani méltóztatott. Erről méltóságodat szives tudomás és további intézkedés végett azon megjegyzéssel van szerencsém értesíteni, hogy erről egyúttal a főrendiház elnökét is tudósítottam. Fogadja méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1874. márczius hó 21-én. Bittó. Kedves ministerelnököm Szlávy! A közös-ügyek tárgyalása czéljából a u;agyar országgyűlés által az 1867: XII. törvényczikk értelmében, valamint a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember 21-én kelt ottani törvény értelmében 1874. évre megválasztandó delegatiokat a részükre törvényileg föntartott teendők végzésére f. évi ápril hó 20-ra Budapestre összehivandóknak találtam. Midőn ehhez képest közös-ügyi ministeriumaimat egyúttal alkotmányszerü előterjesztéseik bemutatására utasítom, megbízom önt, hogy a bizottsági tagok megválasztatása és egybehivása végett a szükséges intézkedéseket megtegye. Kelt Budapesten, 1874. évi márczius hó 10-én. Ferencz József s. k. Szlávy József s. k. Elnök : A ministerelnök úrhoz intézett ezen átiratok ki fognak nyomatni, és ha a tisztelt ház beleegyezik, a holnapi ülés napirendjére fognak kitüzetni. (Helyeslés.) Irányi Dániel: Tisztelt képviselőház! Azon kormányválság alatt, mely a jelen kormány kinevezésével véget ért, a jobb és bal oldali hírlapok megegyező és meg nem czáfolt tudósításai szerint a közös külügyminister ismételve Budapestre érkezett, itt az egyes ministeri jelöltekkel értekezett, őket a kabinetbe lépésre rábírni igyekezvén. Én nem szoktam, tisztelt képviselőház az 1867. XII. törvényczikkre hivatkozni, s ha megemlítem azt: az rendesen azért történik, hogy annak eltörlése iránt fejezzem ki óhajtásomat; de midőn azt látom, hogy Magyarország önállóságának még azon maradványai is, melyeket az idéztem törvényczikk érintetlenül hagyott, megcsorbittatnak, és pedig megcsorbittatnak azok által, a kik ép az 1867-iki kiegyezési műnek alkotói valának: akkor lehetetlen, hogy ezt közönyösséggel nézzem: akkor lehetetlen hogy ez ellen a törvényhozás termében szót ne emeljek. Az 1867: XII. törvényczikk 27. §-a ekkép szól: „Egy közös ministeriumot kell fölállítani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek, sem a magyar korona országainak, sem ő felsége többi országainak külön kormányzata aíá nem tartoznak. E ministerium a közös-ügyek mellett sem az egyik, sem a másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. * E törvény tehát világos; világos, véleményem szerint, annak a közös külügyminister részéről való megszegése: a miért is tisztelt ház ugy barátaim, mint magam nevében a közös külügyniinister urnák ezen törvényellenes beavatkozása ellen tiltakozom. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) és egyúttal hibáztatom azon kormányférfiakat, kik a ministerium megalakításával megbízattak, hogy a közös külügyministernek ezen jogtalan beavatkozását erélyesen, hivatal szerint, a törvényre támaszkodva visszautasítani elmulasztották. (Helyeslés a szélső bal oldalon) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Magamévá téve minden tekintetben az Irányi Dániel barátom által emelt tiltakozást, méltóztassanak megengedni, hogy az oly nevezetes kormányválságra nézve, mely a mostani ministerium kinevezése által valaha végett ért, — mint a parlamentális, alkotmányos életben igen fontos eseményre nézve, és azon kérdésre nézve, melylyel magát és ministertársait ép az imént a ministerelnök ur bemutatta, néhány észrevételt tehessek. Én igen örvendenék, ha azon állapotban volnék, hogy a ministerelnök ur fölhívására, melyben a ház támogatását, jóakaratát és közreműködését kérte, részemről föltétlenül és minden föntartás nélkül megígérhessem. De sajnosán vagyok kénytelen kijelenteni, hogy e helyzetben nem vagyok. Érzem én és érzi az egész ország, hogy az országnak jelen állapotában egy erős, szilárd és tartósságot igérő kormányra van szükség. Ámde az épen helyét elfoglalt kormány tekinthető-e ilyennek? Olyannak volna tekinthető, nézetem szerint, akkor: ha a képviselőház és az ország nagy töbségének bizalmát egyesítené. De tisztelt ház, hogyan lehet
