Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-216

338 216. országos ülés márczius 7. 1874. a tényeket akkor, mikor Pest belváros érdemes képviselője június 28-ki beszédét, és a háznak június 30-kán ez iránt hozott határozatát ugy igyekezett magyarázni, hogy mindazon kérdések, melyekben netán az állam és egyház érdekelve lehetnek: anynyira okvetlenül egy kalap alá tartoznak, hogy egyik a másik nélkül el nem intézhető, s hogy a kiküldött bizottság concentrice működvén, mindazon kérdések, melyeket tárgyalni fog, csakis egyszerre hozhatók a ház elé és egyszerre intézhetők el. Nekem volt szerencsém a június 30-ki határozatot provokálni akkor, a mikor a június 28-ki nagy beszéd benyomása alatt kértem a tisztelt házat arra, méltóztassék elhatározni, hogy ezen bizottságnak utasításul adassék: szem előtt tartani azon elveket és szorosan azok szerint eJjárni melyek a 28-ki beszédben foglaltattak. A mit azonban Csemeghy Károly tisztelt képviselő ur és a kérvényi bizottság előadója mondott: a június 28-ki beszédben nem foglaltatik, hanem foglaltatik ép ellenkezője. Mert, ha ez foglaltatott volna benne, szemben a ház fönállott határozatával: én a másik határozatot azzal szemben nem igyekeztem volna proponálni, és kétségkívüli, hogy a többség nem fogadta volna el. Deák Ferencz tisztelt képviselő ur június 28-án ezt mondotta: „Még egyet hozok föl. Előttünk van és reménylem, nem hosszú idő múlva a ház elé kerül a polgári házasság kérdése. A polgári házasság, nézetem szerint, absolut nem vallási, hanem tisztán polgári kérdés." (Élénk helyeslés.) Tovább menve a tisztelt képviselő ur, a polgári házasságról megemlékezve, a második módra nézve igy szól: „Azonban a polgári házasság egészen más. Ott az állam azt mondja, hogy a házasság nem egymázi szertartás, hanem polgári szerződés, és pedig a legfontosabb, mely alapja a legitimitásnak, successionak stb. Én tehát, mint állam, megkívánom, hogy e polgári szerződés előttem köttessék, annak egyházi részét azután végezzétek el a magatok papjai előtt." A június 30-ki határozatnak tehát, a mely határozat indokolásában határozottan e beszédre hivatkozott, nem lehet azon értelme, melyet — valljuk meg, —• meglehetősen merész elcsavarás által a kérvényi bizottság tisztelt előadója annak tulajdonítani méltóztatott. A június 30-ki határozatnak értelme az volt, hogy mindezek a kérdések és különösen azok, melyek az egyház és állam közötti viszony azon kérdéseivel, melyeket tisztelt barátom Máttyus Arisztid fölemiitett, jelesen a közjogi kérdések, továbbá a vagyon kérdésével szoros összefüggésben nem állanak, ezen bizottság által előzetesen és soronlnviil is megvitathatok és megvitatandók; annyival is inkább, mivel a ház határozata már előbb meghagyta a ministermmnak, hogy ez irányban törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Ha e fölfogásból indult volna ki tisztelt előadó ur, — melyet most helyeselni látszik, — akkor talán a vita megrövidítése tekintetéből czélszerü lett volna ily modorban formulázni a kérvényi bizottság jelentését, vagy legalább az indokoló beszédben annak nem adni oly értelmet, mely ezen értelmezést, melyet most maga is elfogadni látszik, kizárja. Én tehát azt hiszem, tisztelt ház, hogy ép a június 30-ki határozat következtében e kérdés azok közé tartozik, melyek külön tárgyalhatók, és melyekre nézve az illető bizottság utasítható lesz legalább arra, hogy jelentését előbb tegye meg, mely esetben megtörténhetnék az is, a mit Irányi Dániel tisztelt képviselő ur határozati javaslatában kivan, hogy e jelentés alapján utasittatik a kormány még ez ülésszakban egy javaslat előterjesztésére. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház ! Azok után, a miket az előttem szóló tisztelt képviselő ur előadott, igen kevés mondani valóm van. Magam is azon meggyőződésben vagyok, hogy a polgári házasság kérdését az állam és egyház közötti kérdésekkel ugy összekapcsolni, mint a mely elválhatlan kapcsolatban van azokkal, és csak azokkal együtt oldható meg: nem lehet, nem szabad s a dolog természetéből nem foly. És valóban, azon tisztelt képviselőtársam, ki júniusban ama nagy beszédet tartotta, mely szabadelvű programm gyanánt üdvözöltetett az országban, ugy hiszem, nem köszönné meg, ha most már az ő beszédére hivatkozva, minden oly kérdést ugy akarnak némelyek föltüntetni, mint a melyek csak együttesen egészükben oldhatók meg. Mert ha ezen fölfogás elfogadtatnék : akkor valóban azon beszédnek hatása nem lett volna a kérdés szabadelvű megoldásának siettetése; hanem lett volna a megoldásnak kiszámithatlan időre való elhalasztása, (Igaz\ bal felől.) vagyis eredményezte volna azt, hogy nagyon sokat akarván, ne tegyünk semmit. (Helyeslés.) Azt, hogy a polgári házasság kérdése a 27-es bizottsághoz helyesen utasítható: nem tagadhatom, nem tagadhatom pedig azért; mert kétségtelen, hogy a képviselőház azon határozata, mely a ministeriumot e részben utasította: korábbi keletkezésű, mint azon határozata, mely egy bizottságot rendelt kiküldetni az állam és az egyház közötti viszonyok rendezésére nézve, s ezek közt a polgári házasság kérdésében is. A későbbi határozat tehát, az én meggyőződésem szerint, és azt hiszem, hogy a parlamentális szokás szerint, is lerontja az előbbi határozatot. Különben is őszintén megvallva, némileg furcsa dolognak tartanám, hogy a képviselőház épen azon napon utasítsa a ministeriumot valaminek megtételére, a mely napon a ministerelnök bejelentette,