Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-211

294 211. országos ülés február 23. 1874. ház azon culturalis érdemeket, melyeket az ország keleti részében azon elem magának szerzett. Sem a törvényhozásnak, sem nekem, mint belügyminister­; nek föladatunk nem lehet e culturalis működést, nem mondom erőszakkal megsemmisíteni, de akár fejlődésében megakadályozni akarni; (Átalános he­lyeslés.) és azon esetre, ha törvényes téren, az ál­lam egységének föntartását nem érintve, alkotmány keretén belől vannak méltányos s teljesíthető kivá­nataik ama németajkú honpolgárainknak: azokat ugy \ én, mint a képviselőház teljesíteni mindenkor készek leendünk; (Élénk helyeslés.) de másrészt biztosítha­tom az interpelláló képviselő urat arról, hogyha azon az utón halad a szász nemzeti egyetem, me­lyet ezen fölterjesztésében követ: én, mint e hiva­talos állásomban a törvénynek őre, mindenkor köte­lességemnek fogom tartani, ezen az utón való to­vább haladásában megakadályozni. (Átalános élénk helyeslés.) Az interpelláló ur azon kérdésére: „hajlandó vagyok-e intézkedésemet visszavenni" az előrebo­csátottak nyomán kénytelen vagyok határozottan ki­jelenteni, hogy ez nincs szándékomban. Kérem a tisztelt képviselőházat, méltóztassék a hozzám intézett interpellatióra adott e feleletemet tudomásul venni. (Átalános élénk helyeslés és él­jenzés.) Gull József: Tisztelt ház! Legelőbb is köszönetet mondok a tisztelt belügyminister urnák, hogy interpellátiómra oly hamar válaszolt. De mi­után a tisztelt belügyminister ur kétségben hagyta azt, mit tartalmaz az illető leirat, mielőtt az inter­pellátiómra adott válaszra nézve nyilatkoznám, bá­tor vagyok kérni a tisztelt házat, méltóztassék a leiratot fölolvastatni. Beőthy Algernon jegyző s (olvassa a belügyminister leiratát:) A szász ispánnak! A szász nemzeti egyetemnek múlt évi deczeni­ber hó 19-én tartott üléséből 1225. szám alatt hozzám intézett fölterjesztéséből megütközéssel vet­tem tudomást arról, hogy az egyetem a törvényha­tóságok területének szabályozása és uj beosztására vonatkozó kérdést tanácskozása tárgyává tévé, az e tekintetben hozott határozatában oly nézetek és ki­fejezések jutottak érvényre, melyekben egyrészről a magyar államiság eszméjének s az alkotmányos kormányrendszer alapföltételeinek nyilt megtáma­dása, másrészről fönálló közintézmények iránt kihivó dacz nyilvánul. Hatáskörömmel járó kötelmeimhez tartozván őrködni a fölött, hogy törvényellenes törekvések által az államintézmények iránt köteles tisztelet meg ne ingattassék, minthogy a szász nemzeti egyetem fönt­idézett határozatával a törvény s az ennek alapján kiadott 1866. évi april 16-án kelt kir. köriratban kifejezett azon legmagasabb elhatározás ellenére, melynek értelmében az egyetem közjogi ügyek tár­gyalására illetéktelennek mondatott ki, oly tárgyat von tanácskozása körébe, mely kiválóan közjogi természeténél fogva föltétlenül hatáskörén kivül esik: ezen illetéktelenül hozott határozatot semmis­nek nyilvánítom s az abban foglalt törvényellenes nézetekért és helytelen kitételekért pedig roszaláso­mat fejezem ki. Mely elhatározásomról méltóságodat oly fölhí­vással értesítem, hogy azt a szász nemzeti egye­temnek azon komoly figyelmeztetésemmel hozza tu­domására, miszerint hazafiasságától megvárom, hogy jövőben saját jól fölfogott érdekében is hason irá­nyú tárgyalásoktól annyival inkább óvakodni fog ; mert semmi szín alatt eltűrni nem szándékozom, hogy az egyetemi gyűlés hatáskörét túllépve, oly jogokat követeljen magának, melyek őt sem a tör­vény, sem a törvényes gyakorlat alapján meg nem illetik — s legkevésbbé szándékozom eltűrni azt, hogy az egyetemi ülés nézeteinek oly irányban s oly módon adjon kifejezést, mint azt legutóbbi föl­terjesztésében tette. Méltóságodat pedig fölhívom, hogy az egye­temi gyűlés tárgyalásain ezen rendeletem megtartása fölött szigorúan őrködjék. Budapesten, 1874. január 27-én. (Átalános helyeslés.) Gull József: Tisztelt ház! A helyeslés, melylyel fogadtatott mind a tisztelt belügyminister ur válasza, mind a fölolvasott leirat, nem riaszthat vissza képviselői kötelességem teljesítésétől, mert más a nézetem. Bár enyhitőleg és magyarázólag is, minden esetre határozottan föntartotta a tisztelt belügy­minister ur e fölolvasott leiratát. (Mozgás.) Ezen leiratban legelőbb is ki van nyíltan mondva egy vád, mely képes keserves érzelmeket szülni, és szült is az illető honpolgárokban; azon honpolgárokban, a kik eldődeiknek sok magyar királytól megdicsért példáját követve, az állam irá­nyában honpolgári kötelességüket minden szomorú tapasztalás mellett is, (Zaj.) híven, kifáradhatlanul (Zaj. Halljuk!) erejök végmegfeszitésével teljesítek. (Zaj.) Nem akarom ezen érzelmeket bővebben fejte­getni ; ámbár érdekes volna (Halljuk!) megvizsgálni: vajon czélszerü-e egy állam belszervezését oly ala­pokra fektetni, melyek a honpolgároknak, bár csak egy részében is, a remény és bizalom utolsó szik­ráját kioltják. (Mozgás.) De nem bocsátkozom ezek fejtegetésébe azért, mert átalában nem tartom czélszerünek közügyek rendezésénél az érzelmeknek hathatós befolyást en­gedni ; még azon czélt sem akarom fejtegetni, melyből ezen vád emeltetett; ámbár érdekes volna azt is megvizsgálni : hogy vajon mennyiben felel

Next

/
Thumbnails
Contents