Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-210

282 210. országos ülés február 21. 1874. tagjainak nagy része ellene szavazott a törvényjavaslatnak, hogy az a szerencsétlen számú 13 szavazatnyi többség, a mely akkor előállott: egyedül abban leli indokát és köszönheti létrejövetelét, hogy az ineompatibilitási törvény, melynek létrehozatalát évek óta sürgettük, mai napig nem jött létre, és igy a dologban érdeklettek is szavazhattak, kiknek különben arra nem lett volna joguk. Hogy vagyunk ma tisztelt ház? Mindenütt a coalitio eszméjét hangoztatják; meglehet, hogy vannak, kik abban bíznak és hisznek; én nem bizom és nem hiszek benne, még pedig két oknál fogva : először azért, mert a tisztelt túloldal, a meddig csak lehet, a hatalmat nem fogja kezéből kibocsátani, de van még ebbe másnak is beleszólása, a ki a múltkor is, mikor a válság beállt, befolyásánál fogva keresztülvitte, a mi kivihető volt; hanem meglehet, hogy összeszedi magát a túloldal, és minden erővel kiegészíti a kabinetet a többség tagjaiból. És mi lesz a vége? Az, hogy a válság fog tartani 2 — 3 hónapig. De kérdem : vajon ezen kormányválság a nemzetre nézve hasznos, annak javára lesz-e? Nézetem szerint nem ; sőt ellenkezőleg mind a nemzetnek, mind a közügyeknek hátrányára leend. Ily körülmények közt, midőn valósággal oly példátlan helyzetben van a parlament, mint jelenleg, a mikor, mint látjuk, a tisztelt balközéppárt három részre van szakadva, a többségben pedig nagyon jól tudjuk, hogy hány fractio van. (Fölkiáltások a szélső halról: Három ! Fölkiáltások jobb felől: Hát hány van?) Több is van, mint három! Ily körülmények közt megvallom, hogy nem látom kivihetőnek azt, hogy a jelenlegi szétforgácsolt parlamenti fractiokból oly párttömörülés állhasson elő, hogy abból egy életerős kormány neveztethessék ki. Tisztelt ház! Meglehet, hogy talán igen kevesed magammal fogok maradni most, midőn kinyilatkoztatom a nézetem szerint egyedüli mentő eszközt e helyzetből. Készen vagyok rá, hogy a nagy többség ellenem nyilatkozik ; de méltóztassanak megengedni: én egyéni nézetemet nyilvánítom, és én nem látok más lehetőséget, mint egyedül a parlament föloszlatását. Meg vagyok győződve, hogy lesznek, a kik pártolják és helyeselni fogják azon véleményemet, hogy most a nemzet van hivatva, hogy sorsának ura legyen és a nemzetnek van jogosultsága e dologba beleszólni. Van joga annak a nemzetnek, mely, méltóztatnak igen jól tudni — nem vagyok elfogult, megmondom a másik okot is, részben az elemi csapások következtében, de főrészben mindenesetre a 7 évi gazdálkodás következtében ma ott van, hogy földbirtokos, iparos, kereskedő, kézműves osztálya valósággal a kolduláshoz áll közel. Ugyan kérdem, mi történt az inség enyhítésére egyéb, mint momentán alamizsna morzsa; de a baj gyökeres orvoslására a legtávolabbról sem történt semmi a képviselőház részéről. (Zaj jobb felől) Tisztelt ház! Hiszem továbbá azt, hogy a nemzet, okulva a multakból, fölismerte a bajok alapokát, fölismerte a bajoknak főokát. Ezek főoka, nézetem és meggyőződésem szerint, rejlik az 1867-ben letett közjogi és közös-ügyes alapban. Meg vagyok róla győződve, hogy, a nemzet belátva ezt, ha uj választások rendeltetnek el: ide oly többséget fog küldeni, mely kötelességének ismerendi megszabaditni hazánkat a közös-ügyektől; visszaszerezni hazánk önállóságát minden attribútumaival és kellékeivel együtt, és csakis igy fogja a nemzet és a trón jövőjét megszilárdítani; mert a jelenlegi körülmények között, tisztelt ház, a meddig a nemzet a közös-ügyes kettős terhektől meg nem menekszik: ki merem mondani, hogy ültessék a jelenlegi parlamentnek legkitűnőbb tagjait, nézetkülönbség nélkül, a vörös bársony székekre, nem mondom, hogy tiszta kezelés által nem lehet tűrhető helyzetet teremteni, de hazánk szellemi és anyagi fölvirágozását nem eszközölhetik. Hiszem, hogy ha a minister urak őszintén akarnának szólani, magnk is elismernék, hogy vannak oly láthatlan kötelékei a közös terheknek, melyek miatt kezeik megköttetnek, és netaláni jóakaratukat maguk sem képesek keresztülvinni. Rendkívüli az eset, tisztelt ház, én ujoncz ember vagyok, és megvallom, én egy parlamentben sem tudok hasonló esetet; de ha a parlamentnek avatottabb tagjai tudnak és mondanak ily esetet: azt megköszönöm, tanulok; hanem a mily rendkívüli és tarthatatlan, épen oly rendkívüli az ok is. A tisztelt kérvényi bizottság véleményének első részét helyeslem, mert igen világos az, hogy az 1848: IV. törvényczikk 5. §-a azt mondja, hogy az országgyűlés ideje meghosszabbításának, vagy pedig a föloszlatásnak joga ő felségét a királyt illeti; de ez egyszersmind nem zárja ki azt, hogy a parlament maga is kérelmezhesse föloszlatását. Azonban hogyha netalán e kérvénynek sikere lenne : én mindenesetre óhajtanám, hogy az uj választásoknál a nemzet akarata őszintén nyilvánulhasson; nem pedig ugy, mint az 1872-iki választásoknál, a hol mindenféle pressio és visszaélés gyakoroltatott és az akkori választás nem is tekinthető a nemzet szabad akarata kifolyásának. Óhajtanám, hogy előzőleg alkottassák a szabadelvüség követelményének megfelelő választási szigorú törvény a vesztegetések ellen és egy mulhatlanul szükséges az incompatibilitásról. Ugyanazért kérem a tisztelt házat, hogy, a kérvényi bizottság véleményét mellőzve, ennek ellenében most benyuj-