Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-210

278 210. országos ücés február 21. 1874. utasítsa a képviselőház a konmányt: miszerint ezen törvényjavaslatokat még ezen ülésszakon terjeszsze elő. Kérem ezen határozati javaslat kinyomatását s a tárgy sürgőssége és fontosságánál fogva fölvétele iránti minél előbbi intézkedést. Elnök: Ki fog nyomatni és a ház annak idején fölvéte iránt fog intézkedni. Gull József: Tisztelt ház! Bátorkodom a tisztelt belügyminister úrhoz egy interpellatiot intézni oly ügyben, mely, ámbár a honpolgároknak csak egy részét érdekli közvetlenül, nézetem szerint, természeténél és horderejénél fogva az egész ország valamennyi honpolgárait, testületeit és törvényhatóságait leglényegesebb alkotmányos jogaik egyikében igen közelről érinti. Már néhány nappal ezelőtt jelent meg egy nevezetes hírlapban egj közlés, melynek tartalmából következtetni lehetett, hogy a belügyminister ur a szász nemzeti egyetemet közjogi ügyekre nézve a a fölterjesztési és kérvényezési jog élvezetétől merőben eltiltani szükségesnek látta. Ezen közlés, kivált a mostani viszonyok közt, legalább nekem oly hihetetlennek látszott, hogy, ugy sem lévén szokva hírlapi közlések alapján cselekedni : czélszerünek tartottam legelőbb is bevárni, hogy azon közlés nem fog-e dementiroztatni ? Ezt annál inkább véltem tehetni, mivel legelőször oly hírlapban jelent meg a szóban lévő közlés, a melyről föltehető volt, hogy annak tartalma a kormány tagjai előtt nem marad ismeretlen. I)e a dementie nemcsak nem következett be, hanem mindjárt az első közlés után az illető leirat egész szövege is közöltetett a hírlapokban. Másfeiől a közlésre választóim köréből is oly módon figyelmeztettem, hogy többé lehetetlen volt kétkednem azon, hogy a közlés alapos, és a mely mód kétséget nem hagyott az iránt, hogy a belügyminister urnák ezen eljárása az illetők által, mint ősi joguk egyenes megsértése fogatott föl. E szerint, és mivel én sem tartom a belügyminister ur ezen eljárását a törvény alapján igazolhatónak : csak képviselői kötelességemnek teszek eleget, midőn ezen ügyet a ház elé hozom, annyival is inkább, mivel, a mint értesültem, magának a szász nemzeti egyetemnek tettleg lehetetlenné tétetett ezen, nézete szerint, kétségtelen jogsértés ellen még a törvényhozásnál is orvoslást keresni. A dolog a következő: A szász nemzeti egyetem, ha jól vagyok értesülve, a múlt év deczember 19-én 1225. szám alatt fölterjesztést intézett a belügyminister úrhoz, a melyben a törvényhatóságok kikerekitésére vonatkozó terv iránti aggodalmai és kívánalmai fejtegetése mellett kéri, közölje a belügyminister ur a törvényhatóságok — úgynevezett — kikerekitési törvényjavaslatát, mielőtt a törvényhozás elébe határozathozatal végett terjesztené, valamennyi törvényhatósággal és a szász nemzeti egyetemmel,, valamint a Királyföld területi képviseleteivel a végből, hogy saját területük netán kívánatos átalakításának kieszközlésénél közreműködhessenek. Ezen fölterjesztésre — mint értesültem — a tisztelt belügyminister ur folyó évi január 27-én 55.502. szám alatt leiratot bocsátott ki, mely a fölterjesztésben foglalt némely nézetek és kitételek roszalása mellett, azon határozatot, melynek alapján a fölterjesztés történt, mint illetéktelenül hozottat, megsemmisítette és a szász nemzeti egyetemet közjogi ügyekre nézve komolyan intette, hogy jövőre ily vagy hason irányú tárgyalásoktól óvakodjék. Nem akarom a tisztelt belügyminister ur leiratát annyiban vizsgálat alá venni, a mennyiben a kérésnek eleget nem tett, azaz a törvényjavaslatot a törvényhatóságokkal nem közölte, mielőtt azt a törvényhozás elé terjesztette; mert ámbár az országnak majd minden részéről, hol törvényhatóságok, hol községek, hol egyes polgárok által beadott kérvényekben ugyanazon kérés tétetik: e kérés megtagadása alakilag a belügyminister jogában áll; annyiban sem akarom bírálat alá venni a belügyminister ur eljárását, a mennyiben a fölterjesztésben foglalt némely nézeteket és kitételeket roszalandóknak véli; mert, tisztelt ház! ámbár azon föltevések, melyekre a tisztelt belügyminister ur ezen roszalását fekteti, nézetem szerint, merőben alaptalanok: ez is alakilag a tisztelt belügyminister ur jogában áll; de sőt továbbmegyek: köszönetet mondok a tisztelt belügyminister urnák és pedig annyival is inkább, mert ma is ily eszmék hozattak föl a tisztelt ház előtt, azért, hogy ép most, és ily módon járt el, mert ez által a minapi szavazás fölötti minden okoskodásnak a belügyminister ur gyökeresen véget vetett; de nem vélek köszönettel tartozni, mert nem érthetek egyet a tisztelt belügyminister úrral annyiban: a mennyiben a szász nemzeti egyetem kérdéses fölterjesztését, mint illetéktelenül hozottat, megsemmisítette, és a szász nemzeti egyetemet közjogi ügyekre nézve a fölterjesztési és kérvényi jog élvezetétől teljesen eltiltotta. E jog, tisztelt ház, eltekintve minden positiv törvénytől, melyek mindannyian a szász nemzeti egyetem e joga mellett tanúskodtak, oly természetes és oly fontos jog, hogy azt majd minden nép, mely még nem bírja, első sorban és állhatatosan követeli; a mely pedig bírja, a legféltékenyebben és leghatározottabban védi. Ennélfogva nem is tartom szükségesnek, főleg e teremben, indokolni azt, hogy sem az eszme szerint nem állhat, sem pedig törvény szerint nem áll valamely minister urnák jogában, bárcsak egyes honpolgárt is, annál kevésbé pedig törvényesen létező képviselő-testületet, a milyen kétségkívül most a szász nemzeti egyetem, bármely közügyre nézve, s különösen oly életkérdés iránt, a