Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-208

'254 208. országos ülés február 17. 18T4. ezen törvényjavaslat már nagy ideje fekszik előttünk és nem is tudjuk magunkat arra nézve tájékozni, hogy vajon az illető minister urak közül nem mulasztotta el valaki az időt, beterjesztette ezen törvényjavaslatot akkor, midőn ennek beterjesztése elutasithatlan kötelességben állott. Méltóztassanak megnézni, a minister urak jelentésének 9

/

10 részén nincs dátum; pedig a legutolsó czédulának, a legkisebb levélkének első kelléke az aláírás után a dátum. Én nem hiszem, hogy a minister urak ezt számítással tennék, hogy igy a képviselőház ellenőrzése az által megnehezittessék ; de föltűnik ez azért, mert már ismételve hangsúlyoztuk és követeltük ennek figyelemben tartását. Á másik pedig, a mi észrevételemnek előterjesztésére indit: az, hogy ezen törvényjavaslatot Kerkapoly akkori pénzügyminister terjesztette be, és még eddigelé nincs a ház előtt tudva, hogy a mostani tisztelt ministerelnök, pénzügyminister ur ezen törvényjavaslatot magáévá teszi-e? E kettőt voltam bátor megjegyezni. Volna még a dolog érdemére egy kérdésem,— bár tudom a feleletet rá, — mert lehetetlen, hogy midőn az 1872. közös költségvetésből származó póthitel megszavaztatik: azon kérdés ne álljon elénk, hogy honnan födöztetett az eddig? Vagy volt erre szükség vagy nem. Ha nem volt rá szükség: akkor nem tudom miért terjesztetett elő; ha pedig volt rá szükség, miután most már 1874-ben vagyunk: mi okozhatta, hogy a ház előtt most kerül e törjavaslat tárgyalás alá? Ezeket voltam bátor a tisztelt ház figyelmébe ajánlani. Bobory Károly i Tisztelt ház! Én a közösügyes intézményekhez tényleg járulni nem akarok, s azért ezen összegnek is ellene szavazok. De van egy észrevételem, melyet mindenki, a ki az alkotmányos ügyek tárgyalását szivén hordja, helyeselni fog, legyen bármely párton, és az észrevételem ez: a központi bizottság előadója megemlítette, hogy a delegatio által megszavazott költségvetést ő felsége már szentesitette. Ugyan kérem, lehet-e az, hogy ő felsége a delegatio által megszavazott összegeket szentesítette a nélkül, hogy éhez előbb a képviselőház hozzájáruljon? Ennélfogva én ezen törvényjavaslatot nem fogadom el. Csanády Sándor s Tisztelt ház! Én, a ki ugy vagyok meggyőződve, hogy hazánk minden bajának, minden szerencsétlenségnek oka, kútforrása, az átkosnak nevezett közös-ügyes egyezmény. (Derültség.) Igenis, átkosnak neveztetett nemcsak általunk az úgynevezett 1848-as párt által, hanem az úgynevezett balközép-párt által is átkosnak tartatott ez ideig; én tehát, mondom, (Derültség.) a ki ezen közös-ügyeket tartom hazánk minden bajainak kutforrásául, mely közös-ügyek következtében fosztatott meg hazánk, nemzetünk önállóságától, függetlenségétől; mely közös-ügyek következtében jutott hazánk az anyagi megsemmisülés örvénye szélére, e közös-ügyeknek ellensége lévén: én a közös-ügyek föntartására szükséges költségeket sem szavazom meg, és nem szavazhatom meg. Azt hiszem, maga azon körülmény, hogy az 1867-ki kiegyezési alapon álló kormányok egyremásra buknak: ezen kormányok nem képesek a haza kormányzatára szükséges költségeket előállítani a nélkül, hogy ismételt kölcsönökkel ne terheljék a nemzetet; már e körülmény maga elegendő ok arra, hogy szakítsunk ezen egyezménynyel; elegendő ok arra, hogy a ház ne szavazza meg a közös-ügyi költségeket. E tekintetből én a törvényjavaslat elfogadása ellen nyilatkozom. Szlávy József ministerelnök és pénzügyminister s A tisztelt ház megszokta már a képviselő úrtól és az úgynevezett 48-as párt tagjaitól az invectivákat az 1867: XII. törvényczikk ellen. Én annak czáfolásába, mennyiben tetszik a tisztelt képviselő urnák, mennyiben nem, bocsátkozni nem akarok; hanem mindamellett azt hittem, és legalább a képviselő urak is azt vallották, hogy a fönálló törvényt tisztelik. Ezen tisztelet parancsolná a tisztelt képviselő urnák, hogy ezen alkalommal ilyen invectivákkal ne éljen. (Helyeslés.) Méltóztassék figyelembe venni az 1867: XII. törvényczikket, mely habár nem tetszik is a tisztelt képviselő urnák, ma törvény; ezen XII. törvényczikk 41. §-a igy szól: „Az ily módon megállapított költségvetés (tudniillik a delegatiok által megállapított) többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik" — és ugyanezen szakasz további szövegében az mondatik: „A magyar ministerium a magyar országg}üléshez terjesztendő költségvetésbe mindig fölveendi azon összegeket, melyek a már megállapított közös költségvetésből az emiitett arány szerint Magyarországra esnek, csak hogy ezen rovatok a mennyiségre nézve vitatás alá többé nem vehetők." Itt tehát arról szó nem lehet, hogy az összeg megszavaztassék-e; mert a törvény értemében meg kell szavazni. (Egy hang a szélső bal oldalról: Nem kelll) Ezt voltam bátor erre nézve megemlíteni. A mi pedig Várady Gábor tisztelt képviselő ur észrevételét illeti, hogy az illető törvényjavaslatok és beadványok mindig láttassanak el kelettel: e kívánság igen méltányos, és hogy ha ez egyszermásszor nem történt, az elnézésből történhetett, és ugy hiszem, hogy ezentúl a kívánatnak a minist erium meg fog felelni. A mi azt illeti, hogy e törvényjavaslat még Kerkapoly Károly aláírásával nyújtatott be: az igaz; de a mint bizonyságot tehet arról a központi bizottság: én ott kinyilatkoztattam, hogy részemről