Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-207
242 207. országos ülés február 14. 1874. Mvül még 335.000 forintnyi kiadási összeg engedélyeztetvén, viszont a katalogns értékesítéséből és egyéb czimeken befolyó 10.000 forint a födözet gyanánt állíttatott be. Tekintve, hogy a megszavazott összegből a tanárok, szakférfiak, iparosok és munkások kiküldésére 25.000 forint, azon föltétel alatt jegyeztetett ki, miszerint az illető szakférfiak a kiállítás azon részére nézve, mely az általuk képviselt szakmába tartozik, jelentést tegyenek. Tekintve, hogy az ipar múzeum számára megszerzendő tárgyakra 50.000 forint azon kikötéssel engedélyeztetett, hogy ezen tárgyak kellő és alkalmas elhelyezéséről és kiállításáról, az állam minden további terheltetése nélkül, biztosan gondoskodva legyen; kérdeni a pénzügyi- és kereskedelmi minister urakat: 1-ör. Van-e már tudomása az előirányzott födezeti összeg tettleges bevételéről? 2-or. Kiadatott-e a tanárok, szakférfiak, iparosok és munkások kiküldésére megszavazott 25.000 forintnyi egész összeg, és be vannak-e adva az illető szakférfiak által a kikötött jelentések? 3-or. Megvétettek-e az ipar-múzeum számára 50.000 frton a kilátásba vett tárgyak és el vannak-e helyezve és kiállítva Budapest városa által kijelölt helyiségekben? 4-er. Szándékoznak-e a minister urak átalában a bécsi világkiállításnak Magyarországnak kereskedelmi viszonyaira vonatkozó eredményei és az illető költségvetés indokolásában kiemelt egyéb reményeik teljesülése, különösen az iránt is fölvilágosító jelentést a ház elé terjeszteni: vajon a magyar kiállítók száma csakugyan a 4000-et túlhaladta? és vajon a külföldi fakereskedők faszükségleteinek az állam erdőségeibőli födözhetése végett a kiállítás óta sűrűbben jelentkeztek? Elnök: Közöltetni fog a minister urakkal. Tisza László: Oly interpellátiora vagyok bátor figyelmüket fölkérni, mely itt már részint általam, részint Bakcsy tisztelt képviselőtársam által ismételve megtétetett. Bocsánatot kérek, ha ezzel türelmüket újra igénybe veszem; de ha régibb fölszólalásaink a tisztelt ház előtt feledékenységbe mentek volna is: maga az ügy nem ment feledékenységbe azon illetők előtt, kik a mig a mostoha évek folytán a legnagyobb szegénységre vannak kárhoztatva; másfelől tudják, hogy a széki, illetőleg állami pénztáraknál tagadhatatlanul őket illető összegek hevernek, melyekkel jelen nyomoruságukon segíthetnének. Az interpellátio, melyet Bakcsy kéjrviselőtársam nevében is beadok, illeti a bel- pénz- és igazságügyministereket együttesen, és kérem méltóztassék azt ugy venni, mint a melyet csak rövidség kedvóért intézek a tisztelt belügyminister úrhoz, mint a kinél, ugy tudom az jelen stádiumában van, de nem csak őt hivom föl a válaszra, hanem egyszersmind a tisztelt minister urakat mindannyiakat a gyors intézkedésre: mert oly ügy forog itt fön, a melynek eddigi kezelését tekintve tiszta jog van adva az illető feleknek arra, hogy a jelen kormány eljárását az alkotmány ellenes német kormány eljárásánál magukra nézve sokkal terhelőbbnek tekintsék; pedig nem hiszem, hogy ez akár az állam akár a parlament érdekében állana- Egy oly eset ez, a melyre nézve egyenesen ki van mutatva, hogy az, a mit, ha nem csalódom még 1853-ban az akkori kormány végrehajtott a határőrvidéki lovasság egy részére nézve, azon részére nézve tudniillik, melynek ő akart igazságot szolgáltatni: ugyanazt az alkotmányos magyar kormány azok irányában, kiknek az igazságot hasonlag kiszolgáltatni szigorú kötelessége volna, máig nem volt képes végrehajtani. A nélkül, hogy ez ügyet, mely okvetlenül nagy helyi jelentőséggel bír, a tisztelt ház előtt tovább fejtegetni akarnám, bátor vagyok interpellátiomat fölolvasni. (Olvassa as interpellátiot.) Miután az egykori székely huszárság ló- és montour-beszerzési pénzeinek kiadatása ügyében a tisztelt képviselőtársam Bakcsy és magam által is több versen tett interpellátiora, sem határozott feleletet mindeddig nem nyertünk, sem ezen az illető jogosultakra nézve égető ügy a kormány által máig sem intéztetett el, bátor vagyok a tisztelt belügyminister úrtól ismételve kérdezni: 1-ször. Mi az oka annak, hogy bár a határőrvidéki huszárságnak nem-magyar ajkú része ezen összegeket rég kikapta, s az köztük családonként föl is osztatott: ez az Egerbegy-gyéren, az aranyosszéki és háromszéki huszároknak kiadva máig nincs ; holott ezt még az alkotmánytalan kormány megrendelte, s a pénz a különböző szék- és adó-pénztáraknál le van téve készen; és 2-szor. Szándékozik-e végre az ügyet elintéztetni, az egyes jogosult családoknak arány szerént kiadatni elvitázhatlan sajátjukat ? Ezen második pontban van, tisztelt ház, a fönakadás; de ha a német kormány ki tudta adni az egyes családoknak az őket megillető arány szerinti illetőségüket: azt hiszem, a magyar kormány is kiadhatja azt, miután itt minden kétségén fölül áll az, hogy az illető arány a régi ezredi számadásokból egészen tisztán és világosan kitüntethető, s e szerint nincs semmi egyéb teendő, mint valakit megbízni azzal, hogy ezen számadások alapján a pénztárakban heverő és ezen szegény egyéneknek mostani nyomorán könnyen segíthető összegeket nekik kézbesítse! Kérem, méltóztassék az interpellátiot a pénz-, bel- és igazságügyminister uraknak kiadni. Elnök: Kiadatik az illető minister uraknak.
