Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-207

240 207. országos ülés február 14. 1874. cált segédhivatalokban alkalmazottakat, ez által sértve és megtámadva a hirói, ügyészi állomásokon levők törvényes jogelőnyeit. De ha vizsgáljuk a rendeletet a hatáskör, a hivatás pontossága, a felelősség, s az egyes állomásokkal összekötött fizetés szempontjából: lehetetlen meg nem ütköznünk annak helytelensége és visszássága fölött, ha meggondoljuk, hogy az ő felsége által élethossziglan qualificatio mellett kinevezett, az igazságszolgáltatásnak élet és vagyon fölött itélő elsőfokú tényezői és az állam közérdekeit képviselő ügyészek nagy készültséget és függetlenséget igénylő roppant felelősséggel járó állomásaikban, kik között például a pesti kir. törvényszék a legfontosabb politikai perekben is Ítélni hivatott, a fárásbirák, a királyi ügyészek, sőt gondolom 40 helyt az országban kir. alügyészek is hivatali főnökséggel vannak fölruházva: egy rangba helyeztetnek a segédhivatalokkal, sőt megelőztetnek általuk. Lehetetlen — mondom — megütközést nem érezni, ha mindezt berendezve látjuk ilykép épen a tisztelt igazságügyminister ur által, kinek már állásánál fogva is az ország birói testülete tekintélyének föntartása, sőt többet mondok emelése érdekében fölügyelni per excellence kötelessége volna. Hogy pedig a birói tekintélynek ily hivatalos tényekkel való csökkentése mily káros az igazságszolgáltatás átalános érdekeire: azt nekem nem szükséges fejtegetnem ; mert a tisztelt igazságügyminister ur csak nemrégiben a tisztelt ház előtt nem egyszer hangzatos szavakat emelt a birói tekintély megóvása érdekéhen. A rendeletben fölmutatott hivatalos ténye által ugyancsak megkaptuk szavainak czáfolatát. Mindezeknél fogva bátorkodom a tisztelt igazságügyminister úrhoz a következő interpellatiot intézni. (Olvassa as interpellatiot.) ínterpellátio a magyar királyi igazságügyminister úrhoz. A „Budapesti Közlöny" folyó évi február 1-én 26. sz. a. megjelent számában a tisztelt igazságügyminister részéről -~- sz. a. egy szabály, illetőleg rendelet tétetett közzé, mely az ország összes kir. bíróságai- és ügyészségi vezetőihez, valamint az országos fegyintézetek és vegyészi műterem igazgatóihoz intézve, a birák s bírósági hivatalnokok, továbbá az országos fegyintézetek- s vegyészi műteremnél alkalmazott államhivatalnokok rangfokozatára, valamint a szolgaszemélyzetnek a kiküldetések alkalmával járó napidíjra és fuvarilletméuyeire vonatkozik. E szabályrendelet szerint: a felsőbb bíróságoknál alkalmazott tanácsjegyzők és Elnök: titkárok A VH-ik; a törvényszéki birák, járásbirák, királyi ügyészek, felsőbb bírósági tanácsjegyzők, a felsőbb biró1 ságoknál alkalmazott segédhivatali főigazgatók a Vlll-ik; az aljárásbirák, alügyészek, telekkönyvvezetők, fegyintézeteknél az ügynök, a felsőbb bírósági és főügyészségi segédhivatali igazgatók, a törvényszéki iroda-igazgatók és felsőbb birósági segédhivatali igazgató segédek pedig a IX-ik rangfokozatba soroztainak. Tekintve azonban, hogy azon szerves összefüggésnél fogva, mely a birák és a birósági hivatalnokok rangfokozati osztályozása- és a birói hatalom gyakorlásáról, valamint a birák és birósági hivatalnokokról szóló, nemkülönben az ezek minősitvényeit, jogaikat, kötelességeiket, jogelőnyeiket, törvényes igényeiket és fizetéseiket megállapító törvények között létezik; a napidíj és fuvarilletmények meghatározása pedig az államháztartás közvetlen megterheltetésével áll elválhatlan kapcsolatban: az emiitett rangfokozati osztályozás megállapítása — a mennyiben ez szükségesnek mutatkoznék — továbbá a napidíj és fuvarilletmények szabályozása a törvényhozás hatásköréhez tartozik, s a minister ur által csak törvényhozási fölhatalmazás alapján lett volna eszközölhető; tekintve, hogy a föntebb jelzett rangfokozati szabályozás, s a napidijak és fuvarilletmények megállapítására a tisztelt igazságügyminister ur, sem törvényben, sem a törvényhozás által külön fölhatalmazással följogosítva nem lett; tekintve továbbá, hogy a föntebbi közjogi szemponton kivül, a mennyiben az 1869 : IV. törvényczikkben a törvényszéki birák, járásbirák és aljárásbirák, az 1871 : XXXIII. törvényczikkben pedig a királyi ügyészek és alügyészek kinevezése ő felsége részére van föntartva, s oly minősitvényekhez kötve, melyeket a birósági segédhivatalokra alkalmazottaknak, kik az igazságügyministerről nyerik kinevezéseiket, szükségkép birniok nem kell: mint a 26-ik éves életkor betöltése és ügyvédi qualificatio; továbbá a mennyiben az 1871: VÍII-ik törvényczikk 2-ik szakaszában a birák, birósági hivatalnokok és segédhivatalnokok, egymástól elkülönítve osztályozásszerüen soroltatnak föl: a törvényhozás már a föntebbiekben, s ezekben is kijelölvén azon határvonalat, mely a birák, birósági hivatalnokok és segédhivatalnokok között létezik: a rendelet a hivatkozott törvényekkel s a törvényhozó testületnek ama törvényekben kifejezett intentioival áll összeütközésben; minthogy a törvényszéki birákés járásbiráknak, valamint királyi ügyészeknek elébe helyezi a felsőbb birósági tanács-jegyzőket és Elnök: titkárokat, velük egy rangba a segédtanács jegyzőket, és a segédhivatali főigazgatót a felsőbb bíróságoknál ; az aljárásbirákat és királyi alügyészeket pedig alsóbb rangosztályba sorozva a felsőbb birósági tanácsjegyzőnél és segédhivatali főigazgatónál, s egy rangban a telekkönyvvezetővel, felsőbb biró-