Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-207

238 207. országos ülés február 14. 1874. függésben vannak, ezen érdekek ekkoráig figyelemre nem méltattak, és ebből kifolyólag, hogy a nem-magyar nemzetiségű közlakosságnak törvényhozási és közigazgatási utón leendő megnyugtatása és kielégítésének föltételei vizsga és vitatárgyul mindekkoráig nem tűzettek ki, s remény sincs, hogy azok bár ezentúl kitüzetni fognak, — alulirott képviselők ajánlják, hogy a tisztelt ház elhatározni méltóztassék, miszerint: „Ezen képviselőháznak múlt évi deczember hó 22-ikén tartott üléséből kiküldött 2l-es bizottság pótlólag oda utasittatik, hogy a ministeriummal értekezve, ezentúl igyekezzék a nem-magyar ajkú közlakosságnak, nemzetiségök, nyelvök és közművelődésök igényelte, megnyugtatása és kielégítésének föltételeit tüzetesen megvizsgálván, azoknak tekintetbevehető és érvényesíthető mértéke és módozata iránt a kellő részletes intézkedéseket rendszeresítse, és következőleg ez érdemben és irányban is kimerítő jelentését a ház elé terjeszsze. Kelt Budapesten, 1874. február hó 14-én. Beadják Borlea Zsigmond, Mocsonyi Sándor, Cosma Parthén, Stanescu Imre, Trifunácz Sándor, Miletics Szvetozár, Mocsonyi Antal, Kosztics Lázár, Babesiu Vincze, Román Sándor. Elnök : A benyújtott határozati javaslat, a szabályok értelmében, ki fog nyomatni, és a tisztelt ház annak idejében fölvétele iránt intézkedni fog. Zichy Antal: Tisztelt ház! Az általam imént benyújtott kérvény kapcsában, engedelmet kérek a tisztelt háztól, hogy egy interpellatiót intézhessek a vallás és közoktatási minister úrhoz. Teszem ezt azon biztos reményben, hogy az általa adandó válasz egyrészt számos polgártársaimnak megnyugtatására szolgáland; másrészt talán azon fontos kérdést is, mely végett a tisztelt ház már bizottságot küldött ki, tudniillik az állam és egyház jogi viszonyainak szabályozását talán egy kis lépéssel előbbre mozdítaná. Tudva van, tisztelt ház, hogy hazánkban kétféle izraelita hitközségek léteznek: az úgynevezett orthodox és az úgynevezett reformált zsidó hitközségek. Nem volna itt idején és helyén egyiknek a másik fölötti elsőbbsége iránt csak egy szót is koczkáztatni, vagy rokon- és ellenszenveinknek adni kifejezést. Én meg vagyok győződve, hogy az államhatalom bármely képviselőjének a felekezeteken kivül és szigorúan azok fölött kell magát tartania. De minthogy e részben aggodalmak merülnek föl, mely aggodalmak az 1849-iki időszakból származó országos zsidó alap kezelésére is vonatkoznak : bátor vagyok a közoktatási minister úrhoz a következő interpellatiót intézni. (Olvassa:) Interpellatio a vallás- és közoktatási ministerhez. I. Minő állást foglal el a kormány a hazánkban jelenleg létező kétféle, úgymint orthodox és neológ izraelita hitközségek irányában? II. Ki által és minő eredménynyel kezeltetik azon közös pénzalap, mely a magyarországi összes zsidóságra az 1848—1849. szabadságharczban részvetők miatt hadisarczképen kivettetvén, ő felsége által kegyelmesen visszaadatott, s való-e, hogy ezen alap a zsidóközségek iskolai czéljaikra fordíttatott ugyan, de az illető hitfelekezet hivei számára számarányának tekintetbevétele nélkül, az egyiknek javára a másik czélzatos mellőzésével ? III. Igaz-e, hogy a nevezett alapnak most egy beállítandó országos úgynevezett „rabbi-seminarium" fölhasználása terveztetik, az egyik, ugy mint az orthodox felekezet beleegyezése és megkérdezése nélkül? Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a minister úrral. Gullner Gyula: A tisztelt ház figyelmének kikérése mellett bátorkodom a tisztelt igazságügyminister úrhoz egy interpellatiót intézni azon szabályrendelet tárgyában, mely a „Budapesti Közlöny" hivatalos lap folyó évi február 1 én megjelent 26-ik számában a bírák és bírósági hivatalnokok, az országos fegyintézetek, s a vegyészi műteremnél alkalmazott államhivatalnokok rangfokozata, napidijaik és íüvarilletményeik tekintetében az igazságügyministeruraltál kiadatott. E rendelet szerint a felső bíróságoknál alkalmazott tanácsjegyzők és Elnök: titkárok a hetedik, a törvényszéki birák, járásbirók, királyi ügyészek, felsőbb bírósági segédtanácsjegyzők, a felsőbb bíróságoknál alkalmazott segédhivatali főigazgatók a nyolczadik, az ajjárásbirók, alügyészek, telekkönyv-vezetők, felsőbb bírósági, főügyészségi segédhivatali igazgatók, törvényszéki iroda-igazgatók, sőt a felsőbb bírósági segédhivatali igazgatni segédek is és a fegyintézeteknél alkalmazott ügynökök egy és ugyanazon, azaz a kilenczedik rangfokozati osztályba soroztainak. Az érintett rendelettel szemben sietek mindenekelőtt azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy ha természetesnek, sőt szükségesnek látom is a napidijak, fuvar-illetmények fokozatának megállapítását : épen nem látom be szükségét annak, hogy rangfokozati osztályzás történjék; sőt ellenkezőleg egyenesen kimondom, hogy azt egy democraticus alkotmány felé gravitáló országban a kormány részéről merőben elhibázott lépésnek, az ország közvéleménye félreismerésének és a mai kor irányával szemben teljes anachronismusnak tartom. A törvényes törvényes gyakorlat minden államhivatalnoknak, legyen az a közszolgálat ugyanazon terén működő, vagy különböző terén, megszabja hatáskörét, illetékességét, megszabja és előírja az érintkezés kölcsönösségét, és ott, a hol annak helye van, a hiva-